Reformátusok Lapja, 2020. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

2020-07-26 / 30. szám

A szeretet a hid­ eg­ Tüntetések és zavargások vannak az Ameri­kai Egyesült Államokban (USA) azóta, hogy nkik erőszakos rendőri intézkedés közben elhunyt hegedűs egy afroamerikai férfi. A kialakult helyzetről MARK Wylie Hughest, az Amerikai Presbiteriánus Egyház lelkészét kérdeztük, aki a reformatus.hu portá­lon megjelent cikkében James Baldwin afroamerikai írót idézi: „Aki ebben az országban négerként él, és viszony­lag öntudatánál van, azt szinte állandó harag fűti." Van még harag a szívében? Segítene, hogy jobban érthessük a pillanatnyi helyzetet az USA-ban? Az Egyesült Államokban nagy a társadalmi felfordulás, általá­nos a felháborodás a rendvédelmi szervek miatt, amelyeknek tagjai bántalmaznak és sajnos olykor meg is ölnek fegyvertelen fekete lakosokat. Ez nem új helyzet, a téma az ország története alatt mindig napirenden volt. Mióta az őseinket Afrikában el­fogták és rabszolgákká tették, a feketék jogfosztottként éltek, kizsákmányolták és perifériára szorították őket az amerikai élet minden területén. A rabszolgaság és a rasszizmus öröksége, hogy túl sokunkat fosztottak meg a lehetőségtől, hogy vagyont szerezzünk, megfelelő egészségügyi ellátásban részesüljünk és szabadon mozoghassunk az országban. Igazságos és egyenlő bánásmódot kértünk az USA jogrendszerében, rendszeresen kérvényeket küldtünk a helyi, az állami és a szövetségi kor­mányzatoknak - kevés sikerrel. Ez frusztráló, és a frusztráció gyakran haragot szül. Van-e még harag a szívemben? Igen. Az egyházakon belül milyen a helyzet? Az Amerikai Presbiteriánus Egyház törté­nelme során többnyire szót emelt a társa­dalmi igazságtalanságok ellen. Az egyház arra törekszik, hogy emlékeztesse a nem­zetet a puritánok látomására, arra a bibliai felelősségre, hogy Amerika „hegyen épült város" a világban. Ugyanakkor úgy érzem, hogy az egyházak felelősségvállalása meg­marad a szavak szintjén. Azt hiszem, ennél többet kellene tenni. Határozott lépésekkel kellene küzdeni a rasszizmus és az igazságtalanság ellen. Ez a társadalmi felzúdu­­lás tényleg sok gyülekezetes cselekvésre sarkallt a felekezetünk­ből. Jelenleg is összejöveteleket és eszmecseréket szerveznek, bibliai reflexiókat és kiadványokat jelentetnek meg útmutatásul, hogyan lehet saját gyülekezeteinkben és közösségeinkben le­küzdeni a rasszizmust. Ez lépés a jó irányba, és reménykedem, hogy el tudjuk vezetni a nemzetünket addig, hogy megszűnjön a rasszizmus miatti megosztottság. Hogyan lehetne az egyház vagy a hit híd az emberek között? Hiszen a Biblia azt mondja, „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad..." (Gál 3,28) Nem hiszem, hogy az egyház bármikor is igazán híd lehetne az emberek között, hiszen az egyházat maguk az emberek alkotják. A rasszizmus, a fanatizmus, a szexizmus sajnos mind az em­beri természet szerves része. Az egyház pedig mikrokozmosz, leképeződése és keresztmetszete az emberi valóságnak. Tehát bármilyen problémával, kérdéssel - mondjuk ki: bűnnel - szem­besülünk a társadalomban, azt az egyházban is megtaláljuk. Egyedül a szeretet lehet a híd. Nekünk, hívőknek, az egyháznak először is engednünk kell, hogy a szeretet irányítsa a kapcsolata­inkat egymással és a világgal. Engednünk kell, hogy tökéletesen átjárjon bennünket, átformáljon belülről, mert akkor a rassziz­mus és minden emberi megosztottság, ellenségeskedés okafo­­gyottá, idejétmúlttá válik.­­ FORDÍTOTTA: KAPÁS CSILLA, LEKTORÁLTA: ODOR BALÁZS, FOTÓ: PAROKIA.HU A kenyai-amerikai lelkészházaspár, Wylie Hughes és fele­sége, Njeri több évig élt és szolgált a magyar fővárosban. Njeri a Károli Gáspár Református Egyetemen végezte a teológiát és a doktori iskolát, a családfő pedig tanárként dolgozott hazánkban. Igazságot és szabadságot akarok a né­pemnek. Ez az igazságosság iránti vágy az országom iránti mély szeretetten gyöke­rezik: szeretem a hazámat és azt, amivé lehetne. Amerika a méltányosság, a sza­badság, a függetlenség alapelveire épül, ezeket lehetne és kellene kiterjeszteni minden állampolgárra egyenlőképpen. El­szomorít és feldühít, amikor az országunk veszít a nagyságából, és félek a naptól, amikor megszűnik a harag a szívemben, mert az azt jelentené, hogy feladtam a né­pembe és a hazámba vetett reményemet. I INTERJÚ 6 Reformátusok Lapja 2020. július 26.

Next