Regélő, 1833. április-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1833-04-25 / 7. szám
7. REGÉLŐ. Pesten Csütörtökön Aprilis 25*en 1S33. Megjelen társával együtt hetenkint kétszer Vasárnap és Csütörtökül!. Évnegyedi díjra helyben 1 ft 36 kr boritéktalanul; postán 2 ft ezüstben. Három évnegyedre helyben 4 ft 48 kr; postán 6 ft. I. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLÉS. Soproni kádárlegény. (Folyt utas és végzet.) 18. Ezen tó partján akart tehát a fiatal pár andalogni. Az ifiú bodnármestert számtalan gyermekkori emlékezetek, sőt érzés, és csendes hála is kötelezték a’tóhoz. Hiszen rajta tanulta az úszást, neki köszönhető tehát közvetlenül a” haragos Dunából megmenekedését. ’S még sem mert valamit e’ felől szóllani, félvén, ne hogy Zsuzsiját ismét megsértse. Karon fogva vezeté azonban őtet, ’s mindig nyájason pillantván szemei közé azt akard kifürkészni, vallyon a’ legyező szellő, a hullámoknak gyengéd csapkodásaik, a’ tónak napfényben remegő ezüst tükre, a’ nádasnak suhogása nem inditják-e szivét vidámságra, vagy legalább jótékony megújulásra. A’ menyecske azonnal eltalálta férjének szives czélzá- jot. Viszonozd azt, mint tudd, meg szoktá József kezét, bókolt feléje,’s végre mondd : „Énekelj nekem valahára ismét valamit, hiszen már egészen elfelejtesz danolni!44 József különös lágyságot érze szivében, tarka képekként válták fel egymást lelkében a’ Dunán szenvedett fergetegre, veszteségére, semmivé lett reményére, Zsuzsinak földi menyet készíteni akaró kívánságára emlékeztető gondolattai. Most tehát semmikép sem szánhatta magát valamelly fiatalkori vagy más örömdal éneklésére. Elkezdett azonban egy szomorú nótát, mellyet bizonyos halász gyerkőczétől tanult a’ Rajna (Rhenus) mellett e’ képpen. A’ szeles tó túlsó partján ,,Ah te lelkem választottja , Egy szép fiú epedez , Szivem csak téged óhajt, Egy királynak , búslakodván, De két nagy viz elszakasztja Leányáért gerjedez. Tőled , bár mennyit sóhajt.“