Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)

1833-09-15 / 48. szám

visszajöv­eleiemet kívánja, ’s hogy egyedül ez által bizo­ny­it­hatom­ be ártatlanságomat. Bepecsétlenű­l adá Slorzbergnek anyám a’ levelet. Ő elolvasván azt, komor tekintettel ezeket monda: „Most megválik!“ Én a’ levelet megkapván, más­nap útnak indultam. Odaérkezvén, az erdei gunyhóhoz vezetőnek, hol fejjem tartózkodók. Anyám sétálni menvén az erdőbe, őt sírjánál ülve egyedül találtam. „Horrberg!“ kiáltám még távol­ról, téged Blanka! karjaimon tartva „Slorrberg!“ kiáltani még egyszer. Ő lesütött fejét felemelő, reám tekinte, ’s felém ter­jesztett karokkal kiálta fel: ,,ő itt van! ő itt van!“ fel­­akara állani, ’s felém rohanni, de ismét sirja mellé rogyott. Én lassan közelebb menék. „Horrberg! — mondám neki — itt hozom leányomat.“ „A’ tiédet ? — kérdő setéten — a’ tiédet ?“ ,,A’ tiédet­ is Horrberg! — ah! engedj meg, hogy ezen helyen őt nem nevezem tiédnek.“ Ő tégedet ölébe vett, ’s veled nyájaskodék, mi alatt könnyek bob­ták­ el szemeit. Ezután nékem kezét nyújtván igy szollá: ,,’S te ártatlan vagy Fedora?“ „Ártatlan ’s tiszta, mint a’ nap világ, melly környel minket.“ Ekkor mellé ültem a’ kőre. „Te egy haldokló mellett ülsz Fedora! Én gyilkosod voltam—ha hotelen talál, mond meg! mert mitől félhetnél most ? — nékem már csak könnyeim vannak , hogy szeren­csétlenségemet és szégyenemet sirassam. — Csak könnyeim!“ „Ha hibás volnék, Horzberg! mint bízhattam volna most reád életemet? mint jöhettem volna hozzád?“ ,,’S te nálam akarsz maradni ? szemeimet akarod be­fogni? Fedora!“ „Véled élni Horzberg! egy boldogabb jövendőben.“ Ő erre csak fejét rázta­ meg, többé nem szólhatott, ’s még azon estve roszabbul lett, miért­ is jószágára vitet­vén , végre elhitte ártatlanságomat. — Nyolcz nap múlva meghalt. — Engem nagy kiterjedésű javainak örökösévé ne­vezett, ’s kért, hogy őt az erdei gunyhó melletti kész sír­boltba temettessem.­

Next