Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)
1833-09-15 / 48. szám
visszajöveleiemet kívánja, ’s hogy egyedül ez által bizonyithatom be ártatlanságomat. Bepecsétlenűl adá Slorzbergnek anyám a’ levelet. Ő elolvasván azt, komor tekintettel ezeket monda: „Most megválik!“ Én a’ levelet megkapván, másnap útnak indultam. Odaérkezvén, az erdei gunyhóhoz vezetőnek, hol fejjem tartózkodók. Anyám sétálni menvén az erdőbe, őt sírjánál ülve egyedül találtam. „Horrberg!“ kiáltám még távolról, téged Blanka! karjaimon tartva „Slorrberg!“ kiáltani még egyszer. Ő lesütött fejét felemelő, reám tekinte, ’s felém terjesztett karokkal kiálta fel: ,,ő itt van! ő itt van!“ felakara állani, ’s felém rohanni, de ismét sirja mellé rogyott. Én lassan közelebb menék. „Horrberg! — mondám neki — itt hozom leányomat.“ „A’ tiédet ? — kérdő setéten — a’ tiédet ?“ ,,A’ tiédet is Horrberg! — ah! engedj meg, hogy ezen helyen őt nem nevezem tiédnek.“ Ő tégedet ölébe vett, ’s veled nyájaskodék, mi alatt könnyek bobták el szemeit. Ezután nékem kezét nyújtván igy szollá: ,,’S te ártatlan vagy Fedora?“ „Ártatlan ’s tiszta, mint a’ nap világ, melly környel minket.“ Ekkor mellé ültem a’ kőre. „Te egy haldokló mellett ülsz Fedora! Én gyilkosod voltam—ha hotelen talál, mond meg! mert mitől félhetnél most ? — nékem már csak könnyeim vannak , hogy szerencsétlenségemet és szégyenemet sirassam. — Csak könnyeim!“ „Ha hibás volnék, Horzberg! mint bízhattam volna most reád életemet? mint jöhettem volna hozzád?“ ,,’S te nálam akarsz maradni ? szemeimet akarod befogni? Fedora!“ „Véled élni Horzberg! egy boldogabb jövendőben.“ Ő erre csak fejét rázta meg, többé nem szólhatott, ’s még azon estve roszabbul lett, miért is jószágára vitetvén , végre elhitte ártatlanságomat. — Nyolcz nap múlva meghalt. — Engem nagy kiterjedésű javainak örökösévé nevezett, ’s kért, hogy őt az erdei gunyhó melletti kész sírboltba temettessem.