Regélő, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1834-03-23 / 24. szám
IPIJÖSÍfullTI vasárnap martius 23-án 1834. IMegjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul , postán 6 ft. pengőben. Képek nélkül egy ezüst forinttal olcsóbb. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóírásnak egyes száma 24 kr; egyes kép 12 kr. pp. ELŐFIZETŐ SZÉPNEM. Bernát Therézia, Vay Istvánné, Géczy Karolina assz. Géczy Istvánné. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLLÉS. A’ megsebesült. Való történet az utolsó franczia háborúból. A’halálnak ezen gazdag aratásakor a’betegség is megkívánta dézsmáját. A’ többi közt századunk (compagnie) egyik altisztje is megtámadtaték tőle , úgy hogy ez hentesén jön fegyverét valamelly fához támasztani. Azon száz vak eseteknek egyike, mellyek itt az emberi élet felett koczkáztak, vesztét akará. A’ fegyver eldűlt, a’ lövet kipattan , ’s azon az altiszt bal szárának csontjaiba csap. Én azon nem legkedvesebb parancsolatot vevém , hogy a’ szerencsétlen megsebesültét Smolenskre vissza kisérjem, mig valamelly társzekérre nem akadnánk, mellyen azután a’ legközelebbi tábori kórházba vitethetnék. De engem ez eset életemnek legcsudálatosabb keresztútjaira vezete. „No bajtárs! — mondám hozzám ,—meglássuk, meddig mehet két ember három lábon üres gyomor és fáradt inakkal, mert hogy ezen elátkozott vidékben szekeret találjunk, azt csak esztelen remélheti.“ „Ha Isten úgy akarja, strázsamester! — viszonzám — csak még is jól mehet a’ dolog — ha nem, akkor örök nyugalomba mehetünk alunni, hiszen minden gödörben találunk társaságot.“ Így haladánk. Bal karomban két fegyvert, hátamon két tarisznyát vittem,’s jobbomba a’ megsebesült kapaszko-