Regélő, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1834-05-08 / 37. szám
Mas nap Picard maga és háznépe számára egy nagy szobát bérle ki, mellyel valamennyöknek nappali ’s háló szobául kelle venni, ’s mihelyt bele hordozkodtak, az atya Safalba készült vissza minden előterjesztések ellenére , mellyeket ama veszedelem iránt tettek neki , mellyre magát ki akarná tenni ; azonban megigéré gyermekeinek , hogy az éjt Babaguey-ban fogja tölteni, ’s csak nappal mulat Safalban. Legöregbik fiát magával vitte, ’s megigéré, hogy többi gyermekeit minden vasárnap meglátogatja. Sarolta az udvarig kisérte őt, ’s még egyszer könyörgött előtte, hogy veszedelemnek ne tegye ki magát, ’s vigyázzon egészségére, melly Saroltára nézve olly végetlenül becses. Picard nyájasan ölelvén leányát kérte egyszersmind, hogy miatta semmit sem aggódjék. Mivel pedig érzé, milly szükségük volna ő reá gyermekeinek, ha élete fentartására kerül a’ sor, igérte, hogy ő bizonyosan semmi gondatlansági hibát se fog elkövetni. Mindezen ígéret mellett se tudá magát Sarolta rendbe szedni atyjának eltávozása után , ’s csak midőn három nap múlva levelet kapott tőle, akkor érzé magát némikép nyugottabban. Irt neki atyja, hogy Safalban még minden csendességben van, 's hogy ő egészséges. Mivel pedig Sarolta még az najt vissza térő alkalmatosságot talált, felelt neki, ’s tudósitá legkisebb hideglelős öcsjének állapotja felől, és egyszersmind nehány font kenyeret, 's ajándékban vett három palaczk bort küldött. De a’ közelebbi vasárnapon atyja láthatása iránti reményét semmivé tette egy nagy égi háború; azonban rend szerint minden másod nap hirt kapott tőle, és pedig mindenkor kedvezőleg. Augustusban hozzá tőve atyjának legjobb barátja, Dardur, a’ senegalparti franczia iskolák igaztója, hogy őt tudósítsa franczia országba esendő vissza térése felől, és búcsút vegyen tőle. Nem nézhető Dard ur a’ bú és szükség által árnyékká vált ezen alakokat, ’s vérző szívvel ragadá ki magát közülük. Néhány nappal későbben megbetegedett a’ legkisebb leány, azután Sarolta, ’s 48 óra alatt az egész familia ugyan azon hideglelésben feküdt; csak még Amalia, noha maga is hideglelés volt, járhatott fel, ’s ápolhatta testvéreit, kik nála nélkül hihetően halál zsákmányává lettek volna. Alig merte atyját ezen újabb szerencsétlenség felől tudósítani , de végre ezt is kénytelen volt tenni.