Regélő, 1835. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1835-04-23 / 33. szám

REGÉLŐ. IPILOTIESI csötörtökön április 23k án 1835. Megjelen társával együtt h­eten­cént kétszer vasárnap és csötörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul; postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegye­denként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLÉS. A’ két part. (Novella.) A’ neuschateli tónak kellemes és regényes (romantos) part­jain , nem messze Corcellestól, a’ viz déli csúcsán fekvő falutól, lakott P... az erdőmestere Jean Bodot, feleségével ’s fijával Guillau­­me-mal. Jean (János) már életének felében állott, ’s nyugodalmat óhat­­ta, mit valóban kívánhatni is a’ hatvan éves öregnek, ki életét némi­nemű nehézségek ’s bajok közt tengetvén nem egy bú­ dalt énekelt már a’ fanyar bánatról. Ő tehát hivatalát ífjának akará átadni, kit az erdészségre már előre készitgete; ’s midőn Guillaume 17-ik esz­tendejét elérte, előlépései az öreget annyira gyönyörködtették, hogy minden kétkedés nélkül neki az egész hivatalt átadhatta, a’ nélkül mindazáltal, hogy ő maga a’ főkormányról lemondjon; mert ezt az öreg Jean magának akará fentartani, minthogy úgy is csak segít­séget , nem végképpi dologtalanságot óhajtott. Guillaume szün­ órájiban többnyire mindig a’ mechanika megta­nulásával foglalatoskodik, mire, valamint földijei nagy részének, neki is nagy hajlandósága volt; mert ki nem ismeri a’ neuschateli, loclei és chaux de fond-i kézműveket ? Ki nem tudja, hogy zsebórá­­jiknak a’ legkeresettebb keretök van ? Guillaumenak Corcellesból szár­mazott egyik fiatal órás adott az órakészitésben oktatást, és ők rövid idő múlva testi lelki barátok lettek. — Egy szabad pillanat se múlt a­­nélkül, hogy Guillaume meg ne látogatta volna barátját Corcel­­lesban, vagy Lessault — így nevezék az ifjú órást — ne ment volna Guillaume (Vilmos) atyja házához, hol ez, kedveltető külseje miatt Guillaume szülejénél igen szívesen láttatott. Egykor délután korábban jött Lessault Henrik Bodot házához, ’s kéré az öreget, eresztené­ el íiját Cudresinbe, a’ túlparton fekvő fa­luba, hol következő napon tartandó búcsú alkalmakor mulathatni reménylettek. Az apa minden meggondolás nélkül megegyezék benne, ’s kevés idő múlva a’ két barát csónakba­ ült, és a­ tükör­sima tó fe­lett barátságos beszéddel válták­ fel az evező egyforma csobogásait.

Next