Regélő, 1835. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1835-04-23 / 33. szám
REGÉLŐ. IPILOTIESI csötörtökön április 23k án 1835. Megjelen társával együtt hetencént kétszer vasárnap és csötörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul; postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLÉS. A’ két part. (Novella.) A’ neuschateli tónak kellemes és regényes (romantos) partjain , nem messze Corcellestól, a’ viz déli csúcsán fekvő falutól, lakott P... az erdőmestere Jean Bodot, feleségével ’s fijával Guillaume-mal. Jean (János) már életének felében állott, ’s nyugodalmat óhatta, mit valóban kívánhatni is a’ hatvan éves öregnek, ki életét néminemű nehézségek ’s bajok közt tengetvén nem egy bú dalt énekelt már a’ fanyar bánatról. Ő tehát hivatalát ífjának akará átadni, kit az erdészségre már előre készitgete; ’s midőn Guillaume 17-ik esztendejét elérte, előlépései az öreget annyira gyönyörködtették, hogy minden kétkedés nélkül neki az egész hivatalt átadhatta, a’ nélkül mindazáltal, hogy ő maga a’ főkormányról lemondjon; mert ezt az öreg Jean magának akará fentartani, minthogy úgy is csak segítséget , nem végképpi dologtalanságot óhajtott. Guillaume szün órájiban többnyire mindig a’ mechanika megtanulásával foglalatoskodik, mire, valamint földijei nagy részének, neki is nagy hajlandósága volt; mert ki nem ismeri a’ neuschateli, loclei és chaux de fond-i kézműveket ? Ki nem tudja, hogy zsebórájiknak a’ legkeresettebb keretök van ? Guillaumenak Corcellesból származott egyik fiatal órás adott az órakészitésben oktatást, és ők rövid idő múlva testi lelki barátok lettek. — Egy szabad pillanat se múlt anélkül, hogy Guillaume meg ne látogatta volna barátját Corcellesban, vagy Lessault — így nevezék az ifjú órást — ne ment volna Guillaume (Vilmos) atyja házához, hol ez, kedveltető külseje miatt Guillaume szülejénél igen szívesen láttatott. Egykor délután korábban jött Lessault Henrik Bodot házához, ’s kéré az öreget, eresztené el íiját Cudresinbe, a’ túlparton fekvő faluba, hol következő napon tartandó búcsú alkalmakor mulathatni reménylettek. Az apa minden meggondolás nélkül megegyezék benne, ’s kevés idő múlva a’ két barát csónakba ült, és a tükörsima tó felett barátságos beszéddel válták fel az evező egyforma csobogásait.