Regélő, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)
1835-11-26 / 95. szám
RETÉSÍ Ő. IPISÍ üsITt csütörtökön november 26kan 1835. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul , postán 6 ft. pengőben. A’szerkezői hivatalban évnegyedenként ’s képek nélkül is válthatni példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLÉS. Három vőlegény ’s csak egy menyasszony. Telegdy Malvina, ki szép házzal, takaros gazdasággal, virágzó szépséggel ’s szünetlen jó szeszélylyel birt, alig haladá el huszadik évkorát, midőn éppen elhunyt első férjéért viselt gyászfátyolát készült magáról letenni. A’ körülmények illy létében méltán ’s bizalmasan lehete állítani, hogy imádók hiányában nem szenvede , mi valóban úgy is volt. A’ boldog Malvina számtalan kérőtől véteték körül, kik közül azonban három hódúit neki leghatalnasbban; t. i. Ökörhát Tamás rendkívül kövér, ’s testes, hajdan dirzs kereskedő. Még most is annak tartalék ugyan , de ez csak üres gőz volt, — és gazdasága voltakép csak adósságokból álla. Miután nehány tönkre jutott kereskedései őt igen szorongó állapotba döntötték vala, a szúkárságos pénzügyét más szerencsésebb berélgetés által vágyott felsegélni, az az: a’szép fiatal özvegyet, ennek még bájlóbb hozzávalójával együtt, mesterségesen kivetett hálójába igyekezék édesgetni. Vasevő úr, kapitán, legjobb korú férfi, élte pályáján a’ szerelem körében magának sokféle tapasztalásokat szerezvén éppen nem látszott hajlatlannak a’, házasság kikötőjébe evezni. De minthogy tulajdon vagyonnal nem birt, felette helyesnek találá, hogy jövendő nője azzal bírjon ;’s mivel szerény kivánságinak a’ szép Malvina meglehetősen megfelelt , magát eltökélő, bármi ily módon is , őt kezével szerencsésíteni. Gyulay tanácsnok, szép, igen jeles szívű és elméjű fiatal ember, de — vagyontalan, első szerelem füzével szereté Malvinét; azonban félénksége soká elcsüggeszté bátorságát, hogy neki — az imádottnak — komoly ajánlatit nyilatkoztatná. A’ szép Özvegy csak hamar észre vévé belső küzdését, ’s mivel szenvedése csak ugyan szivére hatott, addig nem szűnt meg őt vigasztalni, mig szerelmét é s kivánatit neki nyilttan meg nem vallá. Édes kézszoritás fejezébe ezen jelenetet, és a’ szerencsés Gyulay azon ígéretet nyeré, hogy nem