Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)
1836-03-13 / 21. szám
HIRLELŐ. A rafion február 29-kén szén derült által örök életre Dankó János megyei levéltárnok ’s táblabiró, munkás életének 42-dik évében— mint megyénk pontos tisztviselője, hív érzésű barát, tudományos, ’s tudományt terjesztő embertárs mindenkitől sajnáltaivá. KÜLÖNFÉLE. Egy magába tért zsugori fohászat.• Tűnődve ülök itt, ha eddig kellemes is, de most borzasztó egyedűliségemben; csodálom a’ kincsek sokaságát, mellyekhez zsarolással ’s mások elnyomatásával jutok ; olvasom az élükre rakott aranyokat, a’ számtalan húszasokat, a’ párnátokban elrejtett bankókat, ’s nem tudom, mi végre veszteglenek nálam. Gyermekem nincs, atyámfiai gazdagok, kik kincseimre nem szorulnak; és ha most meggondolom, hogy életemnek lefolyt napjaiban kevés édeset izlelek, önmagamtól elvonván a’ jobb falatokat ’s élet kényelmeit; ha megfontolom, melly igaztalanul zsarolám embertársaimat, végső vagyonaiktól fosztván meg őket sokszor; ha szigorúbban vizsgálom magamat, kénytelen vagyok igy felelni: Istenemnek keveset tevék, hazám, felebarátim , ’s magam javára pedig éppen semmit sem mivelék. E’ gondolatra borzasztó hidegség futja végig idegeimet, ’s rettegek szomorú pillanatokat vetvén a’ visszaidézhetlen elmúltra; most látom, miként tévesztém el nemes emberi rendeltetésemet. De magamba térek, habár későn is — mert 79. eltörülhetlen év nyomja roskadt vállaimat — és a’ mi jót kell, mivel nem fokonként életem eltűnt pályáján, azt most igyekszem kipótolni. Azért tudatom az egész világgal, hogy minden, ki lélekismeretesen állithatja általam okozott kárát , vágja elszegényedését, bátran folyamodjék hozzám, ’s kára téritését kétszeresen veendi. Hires úszók. A’ Bregenzben őrködő katonaságnak 8 legjobb úszója fogadást tett, hogy a’ Boden taván keresztül egész Lindauig úszik, melly mintegy 6 órai távolság. Az úszást elkezdék 10 órakor, és 3 perczczel 3 óra előtt egy Tutaja nevű közkatona már a’ lindaui hídnál volt. 32 perczczel utána Czezarovich hadnagya érkezék be. A’ többi hat csak fele útjáig úszhatott, hol csónakba szállott. A’ szél nyugotról fújt, ’s a’ viz mérséklete 17 reaum. fok volt. Ez talán a’ legnagyobb távolság, mellyet valaki, a’ tengert kivéve, valaha átúszott. A’ czélra ért két úszó egészen kék volt; midőn partra kiszálltak, itlerék már csak alig mozgott, ’s több órába került, mig testük természeti melegségét visszakaphatta. Rendeletlen viszontlátás. M. D. ur, ki franczia ország részéről az afrikai seregben őrnagyi tisztet viselt, ’s jelenleg szabadságra jött haza Parisba. Algier bevétele alkalmával égsz szülétlen, elhagyott gyermeket fogadottfel, kit most magával hozott Parisba. A’ Porte Saint Martin színházban beduin tánczosok nátogaták jeles tehetségeiket, már akár kíváncsiságból, akár azért, hogy amazoknak valódi afrikai eredetükről meggyőződjék , coulissa-billeteket váltott magának M. D. ur és nevendékének egyik előadás alkalmával. Midőn egyik felvonáskör alatt egyik előkelőbb beduin taggal beszédbe elegyednék, ész 107