Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)
1836-05-19 / 40. szám
a 315 és valamint a’ lakosoktól, úgy szintén az azok mellett felkelhető szomszédoktól nagyon kellett neki tartani, abból is kitűnik, hogy a’ várat mindenkor zárva őriztető és tartató. Szolimannak a’ Szegediektől félelme nem volt alaptalan; mert a’ hazaszeretetnek, vitézségnek, merészségüknek, és szabadságukért önfeláldozásuknak örök dicsőségül szolgálandó példáját adták 1552-ik esztendőben. Midőn is előbb Szegednek birája, de annak török kézbe történt kerűltével onnét kiköltözött ’s Debreczenben meglakosodott Tóth Mihály, magának a’ török névnek is ellensége, ki nem állható boszúvágygyal égvén az iránt, minden gondját polgártársainak megmentésükre ’s a’ Törököknek Szegedből kiűizetésökre fordítván , legelőbb is Erdélybe ment Kasztald császári fő vezérhez, kinek is felfedezé a’ Szegediekkel titkos egyetértését, ’s elejébe adá, hogy neki itt lakó ismerősei, barátjai ’s jó akarói, kik úgy is irtózva néznek a’ török barátságra, önkényt felnyitnák a’ kapukat, ’s miután a’ seregnek általszállitását is a’ vele tartó szegedi halászok által könnyen megtehetné , illyképpen Szegednek visszavétele iránt legcsekélyebb kétsége sem lehetne, ha ezen czélra segedelmet nyerne. Nem lehetett munkátlan ezeknek hallására Kasztald, azért Tóth Mihály mellé rendelte Dóczy Miklóst, Bakics Pétert, Dersfy Istvánt, Aldana Bernátot, és Perez Alfonsót, kik i miután maga Tóth Mihály is Debreczen környékén mintegy öt ezer hajdút öszveszedett volna, kiket ő Nagy Ambrussal vezérlett, útnak indultak, ’s a’ fentebb emlitett vezérek őt hajdúival előre küldötték szerencsét próbálni. — Járatlan szokatlan utakon, sásos és nádas helyeken vezetvén hajdúit, olly tekervényesen tette mozdulatait, hogy mindenkinek róla azt kellett gondolni, mintha a Becskerek visszavételére törekednék. Azonban egy éjjel Szegednek fordul, a’ tápéi környékben tanyázott halászok által a’ sereget a’ Tiszán általtéteti, ’s a’ városhoz közéig. Itt volt barátjai a’ város fő kapuját megnyitják, ő azon nagy csendességben bevonul, ’s az alvó törökségre ütvén közöttek nagy mészárlást tesz; maga Héderbég is, kire a’ városnak és várnak őrzése bízva volt, a’rettenetes lárma által nyugtából felijesztetvén, fél meztelen futott a’ várba, hogy ott a’ veszedelemtől megmenekedhessék. A’ városiak is segélvén Tóth Mihályt munkájában olly nagy öldöklést és pusztítást tettek a’ Törökség között, hogy azt még magok a’ győzedelmesek sem nézhették irtózás nélkül — sőt a’ megszabadultak közül sokan magokat fel nem találhatván, a’ veszedelem elől Tiszába ugrottak, ’s itt találták halálukat. Illy szerencsés lévén Tóth Mihály Szeged városának visszafoglalásában, öt száz hajdút a’várnak elvételére küldött Nagy Ambrus alatt, de akkorára,már Héderbég magát öszveszedvén azokat nagy