Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)
1836-05-29 / 43. szám
43 Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul; postán lft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p.p. Pesten vasárnap május 39— 19 36. ELBESZÉLÉS. Egy nap életemből. Motto: 3.Semper hilaris.“ Legforróbb kívánságom betelt. Kenyeret kaptam, az az egy olly tisztességes hivatalkát, mellyből elélhetek, ’s igy elégült is lehettem volna. De „az ember sziv— mond Young — mindig éhes, ’s fuldokolva szünetlen kiáltja: többet! többet!44 — Igaz. Az öröm első mámora uj állapotom felől alig gőzölge ki, legott kiáltó ember-szivem— nem ugyan hogy „több kenyeret44, hanem — Sziklaváry Linát — kivel azt megosztani vágytam. Lina ingerlő szép vala, én pedig----------egy időtől fogva barátságból zongora-mestere. A’ hurokból gyöngéd ujjai által kiesalt hangoknak báj-zenéje már régóta csodásan hat a belsőmre, és seraphzengzete a’ szerelem szikráját szivemben egészen föléleszté; de bátortalanság, kosár-félsz mindeddig kötve tárták nyelvemet. Csak a’ sűrű láng-sohajok, mellyek keblemből gyakran kitörtek, lehettek árulóji a’ rejtett tűznek. Azonban, valljon Lina sejtée, nem tudom; mert ő olly titkos ’s magába zárkozott vala, mint a’ virág-bimbó. Imádottamnak tizennyolczadik születés-ünnepe vala. Nap fölkelte előtt egy órával az álom istene’s tarka kísérete elhagyának. Fölkelék ’s egy üdvözleten törtem fejemet. A’ kelet bibor-lángban égett; a’tetők arany szint játszanak, s rózsa színű arczczal, mint ifjú hölgy Hymen templomából, lépett föl a’nappal királynéja, a’kék boltozatra. A’ dicső látvány lelkesített. „Lina ! szivem Linája !44 — kiülték ’s kezeimet dobogó mellemre nyomául — te vagy az én Aurorám ’s én a’te Tythonod! O szerencse! gyönyör! boldogság!44 ’A magamat fölhevült phantasiám legédesb rajongásainak bocsátottam. A’ házas élet boldogságának ’s házi örömöknek legingeresb képei lebegték körül lelkemet. Képzetem erőmbe teremté Hymen édenét, ’s ezen éden boldog lakosait—magamat és Linát. Kiáradott képző-erőm ezen képeit létesíthetni; — óhajtásom tetőpontra emelkedett, ’s meghatározom keblem érzeteit Lina előtt föl