Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)

1836-05-29 / 43. szám

43 Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul; postán lft. pengőben. Budapestiek évnegy­e­­denként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egy­es száma, vagy képe 12 kr. p.p. Pesten vasárnap május 39— 19 36. ELBESZÉLÉS. E­gy nap életemből. Motto: 3.Semper hilaris.“ Legforróbb kívánságom betelt. Kenyeret kaptam, az az egy olly tisztességes hivatalkát, mellyből elélhetek, ’s igy elégült is le­hettem volna. De „az ember­ sziv— mond Young — mindig éhes, ’s fuldokolva szünetlen kiáltja: többet! többet!44 — Igaz. Az öröm első mámora uj állapotom felől alig gőzölge­ ki, legott kiáltó ember-szi­vem— nem ugyan hogy „több kenyeret44, hanem — Sziklaváry Linát — kivel azt megosztani vágytam. Lina ingerlő szép vala, én pedig----------egy időtől fogva barát­ságból zongora-mestere. A’ hurokból gyöngéd ujjai által kiesalt hangoknak báj-zenéje már régóta csodásan hat a belsőmre, és seraph­­zengzete a’ szerelem szikráját szivemben egészen föléleszté; de bá­tortalanság, kosár-félsz mindeddig kötve tárták nyelvemet. Csak a’ sűrű láng-sohajok, mellyek keblemből gyakran kitörtek, lehettek árulóji a’ rejtett tűznek. Azonban, valljon Lina sejté­e, nem tudom; mert ő olly titkos ’s magába zárkozott vala, mint a’ virág-bimbó. Imádottamnak tizennyolczadik születés-ünnepe vala. Nap fölkelte előtt egy órával az álom istene’s tarka kísérete elhagyának. Fölkelék ’s egy üdvözleten törtem fejemet. A’ kelet bibor-lángban égett; a’tetők arany szint játszanak, s rózsa színű arczczal, mint ifjú hölgy Hymen templomából, lépett­ föl a’nappal királynéja, a’kék boltozatra. A’ dicső látvány lelkesített. „Lina ! szivem Linája !44 — kiülték ’s kezeimet dobogó mellemre nyomául — te vagy az én Aurorám ’s én a’te Tythonod! O szerencse! gyönyör! boldogság!44 ’A maga­mat fölhevült phantasiám legédesb rajongásainak bocsátottam. A’ házas élet boldogságának ’s házi örömöknek legingeresb képei lebeg­ték körül lelkemet. Képzetem erőmbe teremté Hymen édenét, ’s ezen éden boldog lakosait—magamat és Linát. Kiáradott képző-erőm ezen képeit létesíthetni; — óhajtásom tető­pontra emelkedett, ’s meghatározom keblem érzeteit Lina előtt föl­

Next