Regélő, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)

1836-12-04 / 97. szám

Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijra helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul , postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegye­denként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p.p. 97 Pesten vasárnap december 4— 1836. ELBESZELE­S* A’ társas kocsi. (Folytatás.­) Midőn magam vagyok, örömestebb választok inkább társas ko­csit , mint fiakért; mert egyedül ü­lve a’ bérlett bastardban ollyannak tetszem magam előtt, mint valamelly érett legény, ki elhagyatva részvét nélkül botorkál keresztül az életen. Körűlé a’ világ futkos, cseveg, örvend , szeret, szenved, dolgozik , törekszik, ő pedig elkü­­lönözve epekedik egyedül a’ macska-asztalkánál, ’s boszonkodik, hogy senki sincs mellette, ki prüszentésekor mondaná , adja Isten egész­ségére!“ — A’társas kocsiban ellenben Commeniusnak élő orbis pictus­ a van, ’s mindenkor tőlem függ vagy a’ hordóban ülő Dio­­genest játszani, vagy karakter-szerepben fellépni olly auditórium előtt, melly egy személyben egyesit színjátszót és publicum­ot. —­ Éppen jók* jövök múltkor Pesten a’ magyar király hoteljához, mert éppen akástor akará ló-sceptrumát kezébe venni a’ kocsis, ’s mint sok adósságcsínáló elsuhanni. — „Még egy igen csinos hely van üres, pedig éppen olly személyre, mint kegyed!“ mond a’ kocsigazda. — Én a’ dicsért csinos hely után nézek, követvén szemeimmel a’ mért­­föld-m­utatóhoz hasonló kiterjesztett kart, ’s borzadva látám , hogy határkő gyanánt kell majd leülepednem egy vastag férjfi (kinek lá­bainál Androkles oroszlánja gyanánt egy mocskos uszkár-kutya fek­­vék) és egy asszony közé, ki karján gyermeket tartott, ’s oldala mellé nagy kosarat szoritott. ,,Ah ! ez nem vala saját választmányom!“ — gondolom, de más mit nem volt tennem,’s igy mintegy erőtetve — elfogadom az ajánlott tiszteletbeli helyet. — Mi hárman most pénzért mutogathattuk volna magunkat, mint valamelly siami hármas világcsuda, mert úgy szóllván tökélyesen öszvenődink, ’s emberi szem nem vala képes megkülön­böztetni , hol kezdődtem vagy végződtem én és a’ vastag ur, vagy az asszony. Rövid idő múlva jótékony izzadságot érzék kitolongni minden pórusomból, ’s már most elhatároztam, hogy nem sokára kirekesztő szabadalmat kérek egy igen közhasznú találmányra, me­ly

Next