Regélő, 1838. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)

1838-02-15 / 13. szám

102 a’ vőfény vezérlete alá gyűlt legénység a’ volt vendégekhez megy muzsika vagy duda szóval, hol tánczolnak, isznak , ’s magukkal ku­lacsot és nyársat visznek. Az elsőt a’ gazda borral tölti-m­eg, utób­bira pedig szalonnát, oldalast ’s a’ t. szúr. Ezután következik egy pár napra a’ verés, midőn t. i. a’ fiatal férj nejét csupa szeretetből megbaltan jelezi, mert nálok (az asszonyoknál) köz hiedelem, hogy ha a' férj nejét első pendejében meg nem veri, nem szereti. Babonák ’s előítéletek még nagyon divatoznak közöttök. A’ földmivelő erősen ragaszkodik a’ száz esztendős kalendáriomhoz. Holddal ’s az állatkor csillagaival legtöbbet bajlódik. Üszögös Péter , kántor böjtök előtte fontos napok ; mert milly idő az napokon van, négy hétig utánok is ollyan leend. Ezekhez tartoznak még a’ lélek­­járások, boszorkányok , lidércz, megigézés, tehenek hasznának el­vétele, ’s több e’ félék. Legközönségesebb nyavalyájok a’ csömör. Ennek gyógyitása nálok következő: a’ beteget földön elnyúlva hasra fektetik, ’s hátát és vállát v alaki megtapossa. E’ nem legkellemesb operáczio után pedig meleg eczetbe kevert só ’s fok­ hagymával dörgölik­ meg testét. Jegyzet: A' közleti képen levő fér­fi-ölletelet ezüsttel éke­sítve a‘ napokban készité 's küldései Kostyál Ádám pesti szabó­mester a' most Parisban létező orosz­országi D­emidon gróf urnak. KÜLÖNFÉLE. Történeti aphorismák. Mikor még a’ hajdani Roma történetéről hallottam szóltani az iskolák­ban , ’s nekem azt mondák , hogy a’ senatus tagjai, a’ Patricziusok, a’ leg­nemesebb fér­fiak, legsz­eretetre méltóbb, ’s legbölcsebb atyjai voltak a’nép­nek; ellenben a’ romai népnek képviselői, a’ nép-tribunusok, dicsrevágyó , pártütő , nyugtalan emberek valának , ’s mind ezek között a’ két Gradius a’ leggyalázatosb lázitó, Julius Caesar hazaáruló ’s a’ romai szabadság elnyo­mója, ellenben Brutus, Caesar gyilkosa, éppen ezen hallatlan atyaorv­ás miatt, a’ legnemesebb romai, és szabadság védnöke volt; — akkor az igazság sza­vaihoz jámbor hiedelemben simulva, szivem vert Brutusért ’s a’ senatusért; midőn ellenben az áruló Gradhusok ’s valamennyi néptribunus , ’s a’ szabadsá­got orozó Caesar iránt, irtózással telt­ el szivem. E’ most felhozott, az isko­lákból hazavitt szerekkel, egykor, de később, tartóttam egy értekezést,­­di­cséretére Brutusnak ’s a’ Senatusnak. De csak rövid idő telt bele, ’s ezen el­meműnek sorsa nem volt kedvezőbb, mint azon köhidé, mellyet Traján csá­szár építhetett a’ Dunán keresztül Csernecz mellett az oláh földöm kevéssel Dá­­cziának meghódoltatása előtt, csak hogy a’ Romaiak annál könnyebben ront­­hassanak­ be a’ Barbárok földjére, melly hidat azonban követője az uralkodás.

Next