Regélő, 1838. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)
1838-02-08 / 11. szám
S itt az idő a' pogány-járomnak lerázását megkezdeni. Munkánkat Török-szent-Miklós megvételével kezdendjük. E’vállalatra nem kell több hat száz embernél; azért tehát, kik e’ munkára magukat az égtől különösen választottaknak érzik, kiknek szivök tiszta minden más egyéb gondolattól, ‘készüljenek, holnap hajnalban útnak indulunk. Eleimet ’s más utunkat hátráló tárgyakat nem fogunk vinni; a’ seregeknek ura, kinek zászlója alatt vitézkedünk, bőven fog minden szükségessel ellátni, csak kegyelmében bízzatok. Az égből tűz fog alá hullni, a’ várat megemésztendő ; a’ falak pedig, az ég ura segedelmének jeleül , mihelyest feléjek rohantok , össze fognak omlani, mint Józsié előtt Jerikó falai! Ha az ur van velünk, ki ellenünk? Edzsétek tehát sziveteket nemes bátorsággal! A’ világ szeme most rátok van függesztve; tőletek függ a’ hon szabadsága, rátok háromlandik a’nagy dicsőség, babérotokat még az utókor is irigyleni ’s neveteket örökíteni fogja. Ki pedig a’ harczban dicsőségesen elesnék, az angyalok arany kocsin viszik a’ menny dicsőségébe !4 Karácson szavait harsány riadás követé, a’ lelkesedett seregnek örömzaja. Csak hamar kivált többi közül az ostromra menendő hatszáz ; harczra készült, hadi dalt zengett, éjszaka diadalomról álmodott, ’s másnap a’ csirádzó hajnal őket már után találta Török-szent- Miklós felé. — — riad a’ kürt, és csendülnek az erezek. Vad recsegésük után örvény szakad a’ levegőben, ’S összeveszett hangok zavarékit hordja visítva. VÜHÜSMARTY. Sötéten, mint terhes felleg árnya, terült el a’ pusztán Törökszent-Miklós kormos tégla falaival, mellyeken az idő vas foga több helyen tetemes csorbákat rágott. — Nagyon csalódnék, ki azt hinné , hogy a’ rónaságon épült várak hajdankorban is a’ mostani hadi tan szelleméhez alkalmazott modorban készültek. Két, legfeljebb harmadfél lábnyi téglafal keskeny lő lyukakkal, széles sánczárkok , magas földhányások, rovátkos homlokú őrtornyok, mellyeknek kapján szélkakas csikorgóit, és súlyos felvonó hidak, a’ sánczárkokra könyöklők, tették akkor az erősséget. Történetlink korában illyen erősség volt Török-Szent-Miklós is, és a’ szolnoki bey parancsnoksága alatt állott. Falain belül komor tekintetű , füstös, csinatlan épületekbe ütközött a’ szem, mellyeknek magas , keskeny ablakain keresztül gyéren sütött az épület helyébe a’ napvilág. Ezen épületnek egyikében, melly a’ többi közül csinossága ’s magassága által kiváltt, a’ keleti-