Regélő, 1839. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)
1839-02-21 / 15. szám
. Akkor boszonkodám read : tied valék, ’s még is mindent elhallgatál, mig nem a’ költemény papirosaid köztt esetleg kezembe került. „Ne haragudj Charles! — Én sokszor hideg, ’s érzéketlennek tartatám, mivel fájdalmamat magamban hordoztam. Szenvedelmek vulkánja lángol keblemben; de én szánandóbbnak tartom mindennél azzal, mi az embert rész éri, mások fülét tele rikoltni, mint egy kórházi néne , ki egész házat tele lármázza, ha levese megégett, vagy feldúlt. — A férfinak tűrni kell sorsát! — De miért panaszkodtam volna neked, a’ felől, mit megváltoztatni nem lehete ? — Alvina reám nézve elveszve maradt; minek hát a’ szót szükség nélkül szaporitni ?41 .Mondják , hogy azok, kik szivüket kitárni nem tudják, sem szerelemre sem barátságra nem képesek.4 „Charles , Charles ! nem vagyok-e barátod ?44 .Lehet, hogy te kivétel vagy a’ szabályból! Mi már régi, sok évi ismerősek vagyunk , ’s egymást soha egy szóval sem bántottuk meg; sőt öröm ’s bánatban próbált lelkűek. — Szeretetemről örökre bizonyos vagy!4 .,’S te enyimről!— kiáltá Benno tűzzel — szeretetemet semmi földi hatalom nem választhatja el.44 Bensőséggel szokták meg most egymás kezét. ,De — folytatá Charles — a’ kormányt ismét vizbe süllyesztve — el akarád beszélni, mi bűt okozott e’ mai nap neked. Beszélj !4 „Bát nem; magam sem tudom, mint nevezzem ez érzeményt, mert az valamelly vegyitéke az öröm, bánat, és őrültségnek. — Ma nénémtől levelet vevék. — Alvina anya lett !44 Szemeiből könyet törült ki, és Charles fölugrott helyéből. Némán haladtak tovább ; a’ nap utósó sugáréval a’ hullámok felett úszkáló libellákat csókolá, ’s a’ holdsarló lassan emelkedik a’ habokból, mintha szégyelné a’ fénylő nappal együtt a’ látkörön ragyogni. A’ viz tükrén távul evező-csapások hallatszanak, ’s fecskék röpdösve csapódtak a’ hullámokba. Benne vélé-----„Nem soká találkoznunk kell velek , Charles!44 .Én már evező - csapásokat hallok !4 viszonza emez , ’s fennhangon kezdé énekelni: Amis! la matinéé, c’ est l)elle, Sur les rivages assembles vous ! ’s azonnal kisebb távolságból hallatszék a’ halász-dal melódiája. Sebesebben eveztek. Egy tarka ékitményű sajka jött elébek. „,Kár, hogy önök sajkánkkal nem jöhetnek !444 — szólít egy szép, igen fiatal leányka.