Regélő, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-10-24 / 85. szám
n W. Pesten csütörtökön October 24. 1839. Megjelen társával elfyitt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökin. Fél évi díjja helybe képekkel 5 ft. boritéktalanul; postán (i ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatna példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. 85. ELBESZÉLÉS. Ellen mondás. QVege.) III Mindig furcsább. Henrik nyolca napot töltött már a’ városban , ’s ez idő óta háromszor volt Steichmanéknál. — Egykor egész csenddel kopognak az ajtón. Ő éppen a’ megkérésre, lakodalomra, ’s keresztelésre gondolt, ’s igy nem hallá a’ koczogást. A’ kopogás ismételtetett; először csendesen, azután erősebben,’s most ingadozva mondá: „szabad!44 — Az ajtó fölnyilik, ’s „Wildungain!“ kiáltással Henrik koraiban fekszik egy igen szép leány, pedig még szebb Reichman deli Angelikájánál. Csókokkal halmozó el a’ meglepettnek ajkát annyira , hogy ez majd elfelejtő Angelikát. Már örülni kezd a’ meghódításnak , midőn a’ nyájas lény kifejti magát karaiból, és sírva mondja: „méltó vagy-e szerelmemre, te rósz, rósz ember? Nem aggódni rajtam, sőt még magadat tettetni, mintha nem ismernél, midőn tegnap egymással találkozunk ? Al Károly! megérdemlettem-e ? Nyolcz napja vagy már, jól tudom, itt helyben, ’s egy perezre sem valós nálam.44 De már illy hirtelenében ez igen is sok volt Henrikre nézve , ’s tüstént világos jön előtte, hogy valamelly szerencsétlen szerelem megháboritá a’ szegény leány elméjét. Nyájasan szólít tehát hozzá, vigasztalni próbáló, ’s pénzzel megkínáld. „Minek nekem nyomorít garasaid? — kiáltá hevesen a’leány. Ezzel akarod megtéritni becsületemet? Nem, nyomorú! mert ennek tartalak most; nem akarom pénzedet, hanem tenmagadat! ígéretedet meg kell tartanod, esküszöm mindenre, miszent, a legbecsesbre, mivel még a’ földön birok: szerelmed zálogára!44 Most már jónak találó Henrik komolyan beszélni. A’ leányt, ki beszéde közben egyszer, másszor az ő Albertinájának nevezé magát, bizonyossá igyekszik tenni, hogy őt nem is ismeri, soha életében nem is látta. Azonban minden bizonyítása csak nagyobbitá a’ szegény leány haragot , ’s mindketten olly heve-