Regélő, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1840-01-02 / 1. szám
b Bizonyosan valamellyé tevő Kinder pártját fogta , vagy valamelly botanicus megtalálta. V.már azóta spiritusban ül, mert sehol sem találtuk őt visszajövet.4 „Szegény pára! ha valami ügyes anatómus kezei közé került, nehezen jut többé titulusához !44 .„És a’ leányok holtra eresztik magukat, hogy elefant-gráfiáját nem láthatják.444 „„Nem volna-e jó hírlapokban tudakozódni utána, hogy, ha valaki megtalálta , illő jutalomért szolgáltassa kézhez ?4444 .Ha ha ha! tusz rá barátim! Éljen Dembi !4 „,,„ Éljen!444 444 — kiáltá a’ társaság, pohara fenekére bámulva. II. Még minden zöldért, még talán egy levél sem hullott le; még nem látszottak nyomai a' legkisebb múlandóságnak ; még semmi sem, hirdeté az őszt. A’ kellemes reggel kűsét használd két csinos vándor, mindkettő fiatal, mindkettő szép. ,Jenőnek ma van híres vadász ita — mond az egyik ; — a’ kerület minden ifjai egybe gyűltek. — Mit gondolsz Ninám, nem téved-e egy pár régi imádó a’ hegyeken át ? hiszen Jenőtől nincs olly tova Peröcsény, ’s rideg tömlöczünket illő volna egyszer felmelegitni! — De Istenért vigabb képet mutass; hiszen komor arczodra Democritus is elbusulná magát; ’s az az Isten adta Zákó is csak előkerül. — Hej csak hamar jönne az az áldott vizkereszt, hagy legalább a’ boldogult sz. Márton, hogy lélek-ölő magányunkat városi vigalmakkal keverhetnők !4 „Linóm a’ nagy világ, a’ városi zaj romboló folyamhoz hasonlít, melly medrén kül pusztít, ’s csak csillapulva kapja vissza ama tisztaságát, melly az ég kékjét visszasugárolja, ’s illyenkor képzi a’ magányt, a’ természetet.44 . Megállj! — mióta tértél el hitedtől ? valljon nem te voltál-e , ki a’ múlt farsangot tudó gyuladással innepled. Nem te vetted reá öreg atyádat, hogy podagrás lábaival Perecsény zöld gyepei helyett Pest kövezetét tapodja? Nem te rendelgetted Sarolta nénénk mulatságait ? Hohó! ide orvos kell, a kalapod alatt aligha minden rendben van. Én találgatni nem akarok, mert aligha igazat nem jósolnék. — De hát az micsoda ? Nézd csak, Marczi vadász mi nagy vadat fogott. Lelkemre az szökevény, Jenő vadászai közül elájult, vagy meglőtték, vagy valami hegyi Nympha megbűvölte. — Holla, Marczi! csak nem szántad pecsenyének ? hiszen már két ezrede , hogy apáink vért nem isznak !4 .„Isten ments kisasszonyom! de nem vihettem el lelkemen, hogy ez urat ott hagyjam, hol fekve találtam, bár nem hiszem ? 21