Regélő, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1840-04-23 / 33. szám

Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csötörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. baritéktalanuil . postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. 33. Pesten csötörtökön april 23k«n 1840» ELBESZÉLÉS. •4. le é­p és festője. C v­ég­e?.) V. Holt ara. Könyek köztt vált­ el gyermekétől az atya , ’s a’ helyettes gondviselő remete, egy ősz aggastyán, maradt hátra az elsővel. Ha csak nem közelitne Angelo visszajöttének órája ’s napja, vigasztal­­hatlan maradna a’hölgy. Egy-egy hiti gondolat futotta­ át agyát, vall­­yán a’ büszke Fregozi-ház végivadéka kezét nyújthatná-e egy An­gelo Alcontinak. Ő nem hitte ezt, csak lelke felszínén csuszamlott­­el. Ki tudja a’ nőnek igazi ’s első hő szerelmét képzelni, az nem is állíthatná ezt Ágneséről. Herczegi trónokról, ősei bíboros kincseiről gondolkodott, mi­dőn hirtelen erős terü­let porfelleg közelgett. A’ leány álmából­ fel­­vezetésekor Angelo Alcontit, a’ hajdani festőt, most pedig az Ador­­ni ház feltaláltt csemetéjét pillantá­ meg kíséretével együtt. Riadva futott a’ deli vitéz karjaiba a’ szelíd gerle, ’s az idvezlő csók után a’ lakba távoztak a’ nem sokára hazavágtató bajnok társakkal. ,Hallod Ágnese, mi most boldogok leszünk. Milanóban élünk az Adomnik palotájában. De miért vagy olly halvány, mintha Fre­­gozi-vér piritná ereidet. Ah én tudnálak szeretni, ha mindjárt Fre­­gozi volnál is !” — így szólít Adorni a’ hölgyhez: „Igen Angelóm! tudd­ meg, én a’ Fregozi-ház vég-ivadéka va­gyok.... Mindent kívánj vitéz tőlem, csak szerelmet ne; mert csa­ládom a­tójának ezt nem adhatom.“ ,Ágnese! téged nem bódithata­ el annyira az ősi büszkeség ’s bosza ,­­ hogy azt ne lásd által, miként egy festő és szegényen, atyai házon kül, neveltt fiú valaha egy csepp vérét is ontotta volna a’ tisztelt Fregozik ősz családjának. Gondolkozz szivem hölgye! én tá­vozom , vagy oltárhoz vezetendő téged , vagy soha nem látandó!­ „Menj vitéz! három hó múlva bizonyos választ kapsz. Megen­gedj , én téged nem tudlak gyűlölni, de szeretni sem szabad nem magamért, hanem atyámért!“

Next