Regélő, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1840-03-22 / 24. szám
Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap ás csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. 24. w m Pesten vasárnap martius 22-«n 1840* ELBESZÉLÉS. Egy őrült naplójából. (Folytatása.) Mint villám szőkéit valami fejemen keresztül, ’s én vissza emlékeztem ama két ebnek párbeszédére. — Jó, gondolám magamban , igy mindent megtudok; birtokába helyzem magamat e’ két undok porongy levelezéseinek. Ennek fontos felfedezésre kell alkalmat nyújtani. Megvallom, már egyszer magamhoz csaltam Medschit, ’s mondom neki: — ,Hallgass csak Medschi, most magunk vagyunk ; és ha akarod, az ajtókat is bezárom, hogy senki ne lásson. —Beszéldel nekem mind azt, mit kisasszonyról tudsz. — Hogy’ van úrnőd, de? Esküszöm neked, senki sem tud meg semmit. — Hanem a’gonosz ebbe behúzta farkát, megcsóválta, hajlongott, mintha nem értett volna, ’s kifutott. Már régen gondoltam, hogy ez eb okosabb az embereknél, ’s csaknem elhiszem, hogy beszélni is tud, csak hogy fejeskedik. Ő rendkívül politicus, mindent észre vesz, minden lépésüket az embereknek. Nem, holnap akármint a’ Swerkowházhoz megyek, Fidélet kihallgatom, ’s ha lehet, minden levelet, mellyeket Medschi neki irt, lefoglalok. November 12-kén. Délután két órakor azon feltétellel, hogy Fidélet lássam ’s kihallgassam , útra keltem. — Midőn a’ hatodik emeletbe felvergődtem,’s csengeték, egy leányka jött elő, csinos szeplős kis leányka. Mindjárt egyiknek ismertem ama két dáma közül. Egy kissé elpirult , és én gondoltam : ,Hej galambocskám, szeretnél-e egy kedvest?4 — „Mit parancsol?44 — kérdé a’ leány. — ,Szeretnék kegyed kutyácskájával beszélni.4 — A’ leány megzavarodott, látszott képén, hogy ostoba. Az ebecske éppen ugatva futott ki. Meg akartam fogni, de a’ csúnya porongy csaknem újamon harapott. Ekkor láttam meg kosarát egy szegletben. Hah ! éppen erre van szükségem ! Hozzá léptem, széttártam a’ szalmát és végtelen gyönyörűségemre, egy kis kötet-paprikát vontam elő. Midőn ezt a’ csúnya eb észrevette, először nekem