Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-05-30 / 43. szám
kiváltására; helyette felhatalmazott jelent meg. Az egyezés megtörtént ; jegyzők és tanuik előtt átvevem rendszerűleg az ajánlatot, mellynek erejénél fogva tizenöt ezer livrónyi jövedelem birtokába iuték; de helyébe minden iratomat pecsételve kellett kezeibe juttatnom. 4 . így váltunk meg. Most ismét magánosabban álltam a’ világban, mint valaha. Egyetlen ifjiúsági barátom megcsalt; kedvelttem elárult; anyám megvetett, eltaszitott. Ez mind a’ kormányváltozás első éveiben történt; azóta sokat forogtam emberek köztt, hanem a’ romlottságot mindenütt tapasztalán. Parisban alig menekhetem a’ haláltól; itt volt a’ Judás , előbbi toulousei barátom, bőszültt szabadság apostola, ’s aristokratiám vádlója. Szolgálatba álltam a’ respublikát sergeknél, ’s nehány táborozásban követém. Rhanna mellett a’ Condeerok ellen harczoltam; a’ kivándorlottakkali egyik csatában megpillantám közttük Judást; rám ismert. — „Meg vagy végre?“— kiálta dühösen, ’s ellenem rohant, én pedig ellene. Mig egymással vívtunk, egy csapatombeli katona segédemül jővén, lelőtte. — Ám történetem!" Ez elbeszélés alatt egy városkának postaháza elébe értünk. Elhatárzók magunkat nehány órai nyugalomra adni, ’s korán tovább utazni. — A’ szerencsétlen férjfia sorsa miatt igen becses jön előttem. Következő napon reggelinél ülvén, végre igy szóllamlott meg , annál maradunk ; én Marseilbe utazom , onnan olasz országba ; öntől elválom. Nehezemre esett társaságától elesnem, azonban nem birhatom tovább kisérésemre. — „Orny úr — mondám — ön bizalmával a’ legnagyobb részvétet költé fel bennem. Óhajtnám némi szolgálat által bebizonyíthatni, milly igen becsülöm. Most sajnos, nincs számára egyebem jó tanácsnál.44 ,’S az mi volna?45 kérdé sötéten. „Ön szerencsétlen, igen szerencsétlen; mert minden jeles tulajdona mellett a’ legigaztalanabb, minthogy mint ifjú néhányban, kikkel történetből szorosb viszonyban volt, megcsalatkozott; de közönségesen, ki eleintén sokat is igen bizik, később keveset hisz és bizalmatlan. Néhány alacsony jellemű miatt nem kell egész világot megvetni. Hány , önhöz örömest közeledő , nemes szivet taszíthatott vissza ! — Ne menjen Marseilbe , ne olaszországba ; ott nem gyógyul meg; menjen Cransacba, a’ derék Albret családnál találandja gyógyszerét. Ott tudják, eltűrik gyengeségeit, tisztelik jelességeit ; ’s ön szintén ismeri a’ családot. Mondja meg, mellyik