Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-01-24 / 7. szám
7. Pesten vasárnap január 1841. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul; postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. Egy pár genie a’ sok közül« (Folytatás.) VIII. A’ sin változik. Világos udvar - szobácskában két ifjú ül. — Minek találgatnák? — Sárái Endre és Szalah Lajos. Ama criticus est óta Lajossal megfoghatlan változás történt. Eszmélete felébredt, ’s ő világosan látta eddigi életének alacsonyságát. Hozzá járult még, hogy Sárai minduntalan nyomában volt; barátsága és tanácsával unszolta, ’s Lajos érzé, hogy e’ baráti cserébe nem veszít. Szégyenlé ugyan nagy részben ez ismeretséget, ’s gyakran történt, hogy Sárai ragaszkodását makacs tolakodásnak nevezé; de az állhatatosság győzött, ’s most együtt laktak. ,Tehát anyám semmi szükséget nem szenved?4 „Nem! ” Pénzed Márton által Emmi kezébe került, ’s ő úgy intézi a’ dolgot, hogy anyád, észrevétlenül, minden nélkülözésen túl van.44 ,’S ama latrok?4 „Örömest változtatnák barlanggá húgod szobáját, de Isten egyháza még akkor is szent hely, midőn latrok rabolják kincseit, midőn orgyilkosok keresnek benne menedéket. Emmi szobája is, bár gaz kéjenczek tanyát ütöttek benne, fertőzetlen, ’s tiszta ártatlanság temploma maradt.44 .Hogy’ is lehetne másképp’ ? — dörgő Lajos, ’s minden csep vére arczára ült — de — folytatá halkabban — még is szerencse, hogy Emmi olly közel rokon az angyalokkal, hogy keblében olly sok erő lobog , mert vajmi későn jöhetett volna a’ segedelem. — Szegény gyenge anyám!4 „Ne bántsd! az ámulás perczei mindnyájunkkal közösek.44