Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1841-01-31 / 9. szám

9. Pesten vasárnap januar 3-tól 1841. Megjelelt társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. baritéktalanul, postán ti ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. ( dől fő­­­vár. Mery „Nuits de Londresa-je után. Hadcliffe Annának igen komoly képzelő ereje volt. A' lidér­­czeket ugyan nem ő találá­ föl, de tökélyesité , és azokkal regé­nyei színhelyeit megszámlálhatlanul népesítette. Minden typusa a'' személységnek, melly a’ valóságos világon létez vagy létezhet — szorosan számkivettetett Radclitte Anna költői birodalmából. Az általa épített várak laktalanok, csak borzasztó jelenetek helyei, mellyek éjfélkor kezdődnek a’ lelkek hivatalos órájában, mellynek halk tizenkét mysticai ütései minden kebelben tizenkétszer borzasz­tón visszhangoznak. De ezeknek kora már elmúlt, senki sem hi­szi többé. A’ lidérczek megfosztattak mindenhatóságuktól; Rad­­cliffe Anna mythologiája a­ régi semmibe sü­lyedt. Mi mindnyájan, mint jelenleg vagyunk, örömest ebédelnénk Bankó lidérczeivel, kivált ha jó ebédhez vagy díszes souper lin-hez hivna­ meg! Még is — John Lewing nem igy gondolkodott. Nem is volt valami nagy ész, hanem egy tiszteletre méltó devonshire-i bárónak egyetlen íija, ki neki fölszámithatlan vagyont hagyott, mellyre John Le­wing csak annyiban volt érdemes, mennyiben gazdag forrásul szol­gált neki különcz szivjátékait kielégíthetni, mi nem egyébben ál­lott, mint föltételetlen babonás hitben a’ lidérczekről. Ennek kö­vetkeztében nem volt könyvtárában egyéb Radcliffe Anna munkáinál, mellyek fekete bőrbe kötve, hátul keresztbe tett láb­szár-csontokkal díszítve czyprus-fa könyvtartókon büszkélkedtek. Természetesen kedves könyve volt: „Adolfo-vár titkai.“ ’IS mond­janak bármit, e’ könyv ideálja a’ pokoli borzasztóságnak, ’s az is marad. Minden lap-forditásnál mintha láncz-csörgést hallana az ember; úgy tetszik, mintha minden sor holtak hamvával volna be­hintve; minden betűt holt koponya szemüvegeinek néz az olvasó.

Next