Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-01-31 / 9. szám
9. Pesten vasárnap januar 3-tól 1841. Megjelelt társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. baritéktalanul, postán ti ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. ( dől fővár. Mery „Nuits de Londresa-je után. Hadcliffe Annának igen komoly képzelő ereje volt. A' lidérczeket ugyan nem ő találá föl, de tökélyesité , és azokkal regényei színhelyeit megszámlálhatlanul népesítette. Minden typusa a'' személységnek, melly a’ valóságos világon létez vagy létezhet — szorosan számkivettetett Radclitte Anna költői birodalmából. Az általa épített várak laktalanok, csak borzasztó jelenetek helyei, mellyek éjfélkor kezdődnek a’ lelkek hivatalos órájában, mellynek halk tizenkét mysticai ütései minden kebelben tizenkétszer borzasztón visszhangoznak. De ezeknek kora már elmúlt, senki sem hiszi többé. A’ lidérczek megfosztattak mindenhatóságuktól; Radcliffe Anna mythologiája a régi semmibe sülyedt. Mi mindnyájan, mint jelenleg vagyunk, örömest ebédelnénk Bankó lidérczeivel, kivált ha jó ebédhez vagy díszes souper lin-hez hivna meg! Még is — John Lewing nem igy gondolkodott. Nem is volt valami nagy ész, hanem egy tiszteletre méltó devonshire-i bárónak egyetlen íija, ki neki fölszámithatlan vagyont hagyott, mellyre John Lewing csak annyiban volt érdemes, mennyiben gazdag forrásul szolgált neki különcz szivjátékait kielégíthetni, mi nem egyébben állott, mint föltételetlen babonás hitben a’ lidérczekről. Ennek következtében nem volt könyvtárában egyéb Radcliffe Anna munkáinál, mellyek fekete bőrbe kötve, hátul keresztbe tett lábszár-csontokkal díszítve czyprus-fa könyvtartókon büszkélkedtek. Természetesen kedves könyve volt: „Adolfo-vár titkai.“ ’IS mondjanak bármit, e’ könyv ideálja a’ pokoli borzasztóságnak, ’s az is marad. Minden lap-forditásnál mintha láncz-csörgést hallana az ember; úgy tetszik, mintha minden sor holtak hamvával volna behintve; minden betűt holt koponya szemüvegeinek néz az olvasó.