Regélő Pesti Divatlap, 1842. január-június (1. évfolyam, 1-52. szám)
1842-03-23 / 24. szám
KIADJA GAHRY JANOS(! folytud Clso eve. 21. szám. Szerdán, Mart. 23. SS42. Olahországi emléleltpol'. Kiknek ez életben egy közreményük, nincs, mellyben összetalálkoznának,azok hasztalan ragaszkodnak egymáshoz. Carthausi. Forrón sütött az égető nap Mehádiának szirtes szik völgyeibe ; lakásaikba elvonulva várták a világnak sok részeiről összesereglett vendégek az esti szellem enyhülését; csak itt ott ült az árnyékos oldalon egy unott kép. Ezek között valók magam is. Érzelgő nem vagyok, mégis azt merem állítani, hogy a’ ki a holdat soha sem imádta is, más érzelmeket kap iránta Mehadián, mert ha a holddal lengni szokott illatos esti szellő nem hütené ott forró arczainkat, már a Cserna vizének kristályhabjai között lenne menedék. Hivének valának gondolatim, midőn egy skorpiókat s törökmegy-pipaszárakat áruló oláhot megpillanték. Gépelykint magamhoz intém őt, mert minden utasnál megvan azon alkalmatlan szokás, a mennyire lehet idegen nevezetességekkel megtölteni utazó ládáját. A pipaszárak szépek s jó szagunk levék, nem sokáig tartott az alku, mint magamért tevém le azokat mellém. — Még mindig ki sem mutatkozott; unalmamban a’ pipaszárak borítékjára vetém szemeimet s csudálkozva tapasztaltam , hogy azoknak papirosboritékján létező irás magyar nyelven volt s a tizenhetedik századnak halálos írásmódjához igen hasonlított.