Regélő Pesti Divatlap, 1842. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)
1842-09-15 / 74. szám
755 czal nem akarta megtámadni bűnös alattvalóját, nehogy a’ folyandó vér még mélyebbre ássa Petőnek a’ pokol’ mélyét, de parancsot ada, hogy bündíjul csináljon egy hosszú utat éjszaktól le délnyugatnak keresztül az országon, ’s építsen hidat (a’ mai Nádasd fölött) érvényes Rábán át, mit ember az ideig nem készíthetett. Kevély Pető ur kapott az alkalmon híressé tehetni magát,s maradandó dicsőséget vihatni ki félelmes nevének. — Setét éjfélben alájött várából, útját kis Mákfa felé vette , mig egy, ma is létező völgybe ereszkedett merész léptekkel, hol más embernek megközelíthetlen hársfája állott. Ebben tartotta e szövetséges ördögét, karácsony éjén fúrt lyukban. — Mihelyt kivonta a’ szentelt buzasást a’ mondott lyukból, irtóztató moraj közti kénkö-láng világiá meg a’ völgy-kebelt, mellynek közepén a’ sátánt lehete látni saját pokoli alakjában, Pető urnák ellenében. Pető ur megrettent e’ látványon, mert szerződésük szerint az ördögnek nem rémítő önalakjában, hanem borzas szőrű fekete eb’ képében kelle előállania. ’S borzadva kérdé : mi oka szokatlan megjelelésének ? Irtóztató kaczaj közt felelt a’ czimbora, tán nem tudom, mondá, hogy engem gyóntatódnak szántál szerződésünk’ ellenére, mellynek első pontja is az, hogy milőn velem ’s általam akarsz valamit véglez vitetni, papról még álmodni se merj. Igen, barátom! de — Szót se! kiált parancsolón a’ gonosz, — egy feltétel alatt azonban még is elengedem alkunk elleni vétkedet. — Leányod gén sok jót követel. Öl akadályozni nem adod, mert ha kegyessége tettekben nem mitatkozhatik is, legalább egyet fohászmáik, ’s az ellenemnél, istenieknél egy értékü a’ legáldozatosb jótéttel. Öld meg flládat, hogy erőmnek több gátat ne vethessen,’s én, és minden alattvalóm készen állunk parancsodra. Kevély Pető úr gondolkodott ..... Igen, legyen meg akaratod, de csak akkor, midőn enyém már teljesült. Csinálj az országon keresztül egy jó utat éjszakról dél - nyugatnak , építs örvényes Rába fölé tartós hidat ’s jutalomráadásúl tied az , ki a’ hídon első keresztül menend. Azután megölöm leányomat. — Még egyet, czimbora, velé hozzá Pető úr, neked ott semmi hatalmad sincs, valakit álnoksággal a’ hidra idézni, de ki ön jószántából, vagy az én kényszerítésemre lépend reá, az tiéd. Az út pedig híddal együtt kész legyen holnap éjjel, holnap után reggel vedd első zsákmányodat. Legyen ! mond örömmel a’ sátán, ’s egyszerre setét jön a’ völgyben. Pető ur a’ szentelt buza-sás dagaszt tévé szokott helyére. Következő reggel Pető ur bús-mogorván oda hagyta várát. Hová ment? ki sem tudja, mi gyaníthatjuk. A’ fönt kijegyzett éjen át és lúd elkészült. Reggel számtalan nép tolongott az uj munkát bámulni, de ki sem bátorkodék lábát reá tenni, hanem szent borzadással keresztet vetett magára; mert mint bizonyost Ilivé , mikép illy óriási mívet egy csillagtalan éjen elkészíteni a’ nélkül, hogy az ut-és hidcsináló pár csak egy kövecset vitt volna is hozzája, — csak ördög’ erejétől származhatik. Egy nemével a’ kielégített dicsvágynak, de még is bús-mogorván leste Pető úr az embert, de kinek sincs rá kedve. Fényes ígéreteket tön a’ bámész pórságnak, csak tekintse meg valaki Rábán túl is az utat, de ígéretei foganat nélkül hangoztak el. Majd sarkantyú közé kapá lovát, igyekezvén valakit a’ hidra kergetni, de a’ könnyen öltözött pórnép sásas berkekbe vonta 74 .