Regélő Pesti Divatlap, 1842. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)
1842-09-29 / 78. szám
824 V miidén n’ pelemnek ruhákhoz vézetnek, nem olly hoszszak többé, mint előbb voltak Ujjaik gyakran félbőségűek ; a’ ruhák’ alja általában egészen a’ földet sepri. ’S azért soha sem voltak Páris’ utczái tisztábbak, a’ hölgyek’ ruhái pedig szennyesebbek, mint most. — A’ vakok intézetének Pesten Király utczában épült uj háza’ alapkövét a' fenséges Nádor ő cs. kir. föherczegsége mint az intézet’ magas Pártfogója, jövő October 3-kán délutáni 4 órakor fogja letenni, melly ünnepélyre ezennel mindenki tisztelettel meghivatik. — A' Kör' (irodalom 's művészet barátok’ egyesülete) vasárnap October 2-án reggeli 10 órakor tartja e’ körévi utolsó közgyűlését, mellyre minden részvényes tag tisztelettel meghivatik. Költ Pesten, September’ 24-kén 1842. Fáy András m. k. körelnök. Lauka Gusztáv m. k. jegyző. — A’ derék Hajós Sándor budai kalapgyáros által készített igen csinos fekete selyem kalapok, most e’híresedni kezdő időben csak olly kapósak, mint nyáron a’ fehérek valának, mert a’ mit más boltban 6—7 pengő forintért szoktak venni, azt Hajósnál épen olly csinosan és tartósan elkészítve, 4-5 p. forintjával lehet kapni. A’ magyar iparmű —és olcsósága, igen sok emberre bir vonzó hatással. — Jövő hó’elején L end vay’jutalomjátékáúl, Vajda’ fordítása szerint Shakspeare’ Othelója fog nemi színpadunkra hozatni, — tehát több hónapi fanyar meddőség után— valahára egy classical becsű uj tünemény. A’ Rákoson évenként tartatni szokott táborozások i. h. 23-kán vették kezdetöket. Még most keveset szólhatunk róla. A’ 25-ki nagy katonai mise ’s közszemle eddig a’ legérdekesebbek valának. — Szüretünk javában tart. II. IRODAITOK. Táborozások a’ komoly franczia drámák ellen. (Vége.) V. Látszatos erkölcs. — Mephisto’ győzelmes befolyása. — Bűnkedveltető irány. — Költői igazságtalanság. — Érzéki szerelem. Csak most megyünk át a’ legkényesebb pontra, ’s ez az uj, regényes komoly franczia drámák’ erkölcsi oldala és iránya, melly ugyan már hellyel—hellyel érintve volt általunk. Ez’ előttünk fekvő szép feladat' kimerítőbb megfejtését, részint a’ morál ’s erkölcsiségrőli vélemény — érzelem — és hitágozatok' véletlen különfélesége, részint bizonyos jól ismert körülményeink, ’s végre e’ lapok’ szűk köre, lehetetlenné teszi. Elég legyen hát e’ korlátozó pont körűl csak a' lehetőségig szabadon mozognunk. — A' mennyi nép, faj, nemzet, társasági viszony, osztály, rang, életkor, műveltségi fokozat, sőt a’ hány ember, majd nem annyi a’ a’ jóság és roszaság, az erény és bűn, ’s a’ köztük és alattok lévő különös fajok’ tömérdekének fogalma. Eldöntőleg határozni e’ részben legnehezebb, ’s ha valahol itt méltán kiálthatjuk Byronnal, akaszszák fel a’ bölcseiké- idést! — — De nem is szükséges és tanácsos, hogy kivált a’ drámát, melly a’ valódi világgal olly testvérileg rokonúl, bár ki is saját erkölcsi kathecismusának egyedi szempontjából tekintse és ítélje meg. Hiába okoskodunk ! Az erkölcs, — melly egy jeles német íróként nem egyéb a’ szokásainkba nőtt vallásnál, sőt melly a’ magyarnál gyakran egyértelmű a’ szokással — az erkölcs tehát a’ sokaság’ legátalánosabb hitében és érzelmeiben találja föl világkormányozó pálczáját és vezérszövetnekét, mellynek — bár sok tekintetben az előítéletek füstjétől környezteik, — minden drámairó és bíráló, — legalább a’ közönségesen bevett morál’ alaptanításaira nézve, — tartozik alárendelni saját, önállású elveit, mert a’ dráma és színi előadása, nem egy, külön philosophiával bíró emberért