Regélő Pesti Divatlap, 1842. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)
1842-12-04 / 97. szám
›* Megjelenik minden héten hét-® t›szer egy divat képpel. Klofi-0 tzethetni minden k.postahiva-® tatainál. Külföldre csak a' bé-‚® f· esi k. főportánál Kolosvirott® ® t. Méhes urnái. ›® REGELŐ. © QyQ‚@-&JQ‡41›-®-~3›Q& © QQ‹-& -31 PESTI DIVATLAP. kiadja és szerkeszti MÁSODIK December’4. 8842. FÉLÉV. É1 TIÍOU3A3DOUSOK és a' Provencer szerelmi törvényszékei. A’ világuralkodó Róma' politikai bukása után a' római nyelv sem szegült többé ellen a’ germán nyers erő’ tolulásának, a’ hódított tartományokban úgy mint magában az anyaországban, Olaszs honban; a’ nagy republikánusok ’s imperatorok’ elpuhult unokái testtel lélekkel meghajoltak az idegen igának, éppen úgy, mint a rómaisodott gallok, spanyolok és brillek. De a’ germán Hódító is törekvék magát alávetettjeivel saját nyelvükön megértetni, szólásmódjait betanult római szavak közé vegyíté, miből elvégre tehtetlen vala be nem következnie azon összeolvadásnak, triellv a’ tiszta római nyelv’ bukásának fő tényezője vala, de egyszersmind a’ német nyelv’ általános behozatalát is szintúgy meggátoló. Ezen elkerülhetlen nyelvzavarról azon kor’ vadsága miatt egész a’ nyolczadig századig Krisztus’ születése után semmi határozottat nem mondhatni, de főkép azért, mivel illy nyelvzagyvalékban írni teljes lehetetlen lévén , e’ korból semmi emlékiratot nem bírunk. Csak Nagy Károly’idejében fejlődött ki az úgynevezett romanza, vagy is lingua fontana rustica, a’ győző és győzött nyelv’ összeütközéséből annyira, hogy irói nyelvvé is lehetett. Ez azonban egy nyelv nem maradhatott, méhében hordá a’ spanyol, franczia, olasz és provencei nyelv’ csiráit, mellyek közöl az utolsó legelőbb fejlett ki, de a’ később kimivelt szomszéd nyelvek által végre ez is legyezeték. Francziaország’ elszakadása után a carolingi birodalomtól (843), ennek déli része a’ franczia királyoktól független maradt; a’ dél és éjszak’ lakói egymástól kormány, nyelv és szokás által elváltak ’s nem sokára az éjszaki részt, vagyis a’ valódi Francziaországot éppen a’nyelv szerint, Langue d’ou (mivel oui már’ akkor „igent“ tán)’s a’ déli részt Langue d’ ou-nak nevezék (mivel az „igen“ szócska itt a’ német „okkal“ (auch) fejeztelek ki). E’ nevet a’ déli tartományok’ egyike az országnak megyékrei (departement) eloszlásáig megtartá, de a’ tizenkettedik században egész VII. Károlyié az egész déli rész így neveztetett, az alpesektöl egész a’ pyrenausig, hol a’ frarr-97 © ^ra félévre,helyben a ft. pos-® után 6 ft. pengő pénzben. Kiadó1® ©hivatal, Leopold - utcza az® © apáczák’ során levő 189 se.® .£'llotteubiller- ház , második® © emeletében. «J. /».iml /zkj^sz «sz»