Regélő Pesti Divatlap, 1843. július-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-09-21 / 24. szám
Mivel pedig a’ két ifjú’ útja ugyanazon egy vidéken lenne folytatandó, megegyeztek azt egymás’ társaságában is tenni; nagyobb kényelem végett jól korán indultak Würzburgból, a’ málhalovak’ felszerszámozásával foglalatoskodó cselédségnek meghagyták az utánok sietést, így beért a’ két lovag az Odenwald hegység közé, és annak egyik legvadonabb, és sűrűn benőtt szorosában barátságos beszéd közt lovagjának. Tudjuk azt, hogy Németország’ erdei akkoriban zsiványokkal telvék , mint várai tömyék rémkisértetekkel, ’s kivált és akkor számos rabló tanyázott e’ környékben , mert harczvihar’ szüntével egész csoport elbocsátott katona csatangolt szerteszét, semmi csoda sem volt tehát, hogy lovagjainkat is az erdőközepet illy csordanép megtámadta. A’ két ifjú bátran csüggetlenül védte magát , de már majd leverték őket a’haramiák, midőn a’gróf’cselédei a’hely’ színére értek. Látván ezt a rablók, megfutamlának, de a’ gróf az egyenetlen tusa közt—bár ha öt az erős Hermann hatalmasan védte is, halálos sebet kapott. Kímélettel és lassan visszavitték Würzburgba, az orvosi segedelemért a’ szomszéd zárdából egy szerzetes, kinek orvoslási tudománya testre, ’s lélekre tekintöleg, egyenlő jó hírben állt, felszólitatott; de a’segíteni kész szerzetes ügyessége’ egyik részét, tudnillik mi a’ testet illeti, a’ grófon nem gyakorolhatta, pillanatai számitvák; öt gyógyithall annak nyilatkoztató. A’ gróf utolsó fohászaiban arra kéré barátját, sietne azonnal a’ landhorsti várba , adna ott a’ megtörtént baleseményről hív tudósítást, mondaná el mi akadályoztatást adott szavának teljesítésében. Bár ha a’ gróf nem a’ legszenvedelmesebb szerető volt is, de a’ rendet fentartani erősen kedvelte, azért igen nagy érdemet helyhezett abban, ha üzenete hova hamarébb a’ várba eljutand.„Ha kivánatom szerint—monda a’ haldokló—ez meg nem történnék, veszteg síromban nem nyughatnék soha.“Ezt ő nagy ünnepélyességgel gyakran ismételte. Starkenfauszt úr szentigéretével igyekezett a’ grófot megnyugtatni, hogy kívánatot híven teljesitendi. Ígérete’ zálogául kezét nyujtá a’ grófnak. A’ haldokló hála érzéssel szoktá meg azt, és aztán csak hamar elveszté minden eszméletét: arájáról, viszonyairól, adott szaváról össze keverve beszélt, lovát elövezettetni parancsoló , hogy minél hamarább a’landhorsti várba nyargalhasson , és midőn ép a’ nyeregbeni ugrásnál vélte magát képzelődésében, kiadá lelkét. Starkenfaust kényezve gyászolta bajtársának kora elhunytát, ’s a’ reábizott üzenet’ végrehajtása’ módján nem kevéssé aggódott. Szive sejtelmekkel telve, feje zavarodva, mert neki hívatlan vendégkép kellene egy vele nem barátságos családnál olly tudósítással fellépni, melly annak reményeit megsemmisíti, örömeit tán örökre megzavarja. Azonban le nem győzhető lelkében ébredt egy bizonyos kandiságot a’ világ’ szemei elöl olly igen elzárt hölgy’ kihirelt szépségét láthatni tudnillik , mert mellékesen legyen mondva, hősünk szenvedelmes csodálója volt a’ szép nemnek, és jellemeként nagy hajlandósággal birt minden rendkívüli iránt ’s merénykedő szelleme et a’ kalandos cselekvényekhez varázs erővel vonzó.