Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)

1845-05-29 / 9. szám

Erkölcs az ország támasza, talpköve: B e r z s e n­y i. Minden erényes nő, korának egy egy nagybecsű ereklyéje; szerencsés férj, ki illy ereklyének tulajdonosa. A bűnös nő korának kígyója, s családja jó­létének emésztő férge; szerencsétlen férj, ki családja rovására illy oldalbor­dával bir. A bűn nőknél kitűnőbb, férjeknél pedig tűrhetőbb ; míg ellenben a női erény gyakran csak öntudatban él akkor, midőn a férj álerényét fitogtatja. A női erény csodás befolyással bir az emberiség sőt nemzetiségekre. Vo­lumnia s Veturia erénye a márm­ár sülyedő büszke Rómát mente meg. Az orleánsi szűz,s több lelkes hölgyek emlékei még szinte mélyen vésvék keb­lünkben, kik mint annyi honiemlékké magasulva ragadják képzetünket az élőkör egébe. A női erény szelíd hatalma lefegyverzi az álerény köpenyébe bújt férjet, és többször vezérli a valódi erény ösvényére, hol felejtve a természet ezen játékát, az élet prózaiságát figyelembe véve, az erényes nő azt tartja Senecá­­val­ ,hogy a bosszúállás csak alacsony lélek tulajdona­. Az erényes nő fényes élveknek, költséges piperének nem barátja; nála az egyszerűség bájos változatosságban ünnepli naponkinti diadalát. A melly nő az egyszerűségen fölülemelkedve, vágyait egyedül az erkölcstelenitő szerfö­lött költséges nadályterm­észetü külföldi piperében véli kielégitettnek; ez a természet által kimért határt áthágva nem csupán családi, de nemzeti bűnt is követ el, minek méltó jutalma bekövetkezendése iránt kezeskedik az őrtálló nemes is. 17

Next