Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)

1845-08-07 / 19. szám

578 gáttá ?“ Mosolygott ezen kérdésemre a Szürke Zsák, és válaszolta: „igaz uram, mivel ön földjét mohón kapták, s jól fizettek, azért akaratom ellenére is hosz­­szabbra nyújtom mint kellett volna, — nem tetszik velem vacsoráim ?“—tete hozzá. „Szállás után kell látnom,“ mentem magam. „Míg Póta-Pesten mulat uraságod, nálam lesz szállása, majd az alatt valami munkát ütök össze, és el­küldöm öntől Magyarországra“, s ezzel a vendéglőbe vont, hol is kérdezem tőle ,,kik legyenek azon ifju emberek, kik ott olly nagy füstöt csinálnak?“ „Hát nem méltóztatik tudni ? nemzetgyűlés tartatik, ezek mind a gyűlésre felgyűlt haza reményei, kik nappal lármát, este füstöt csinálnak, azaz hogy közülök— némellyek. Azok, kik amott olly tűzzel golyót lökdösnek, ujonan érkezettek, és pénzesek; kik eme sarokban hírlapot olvasnak, régebben itt tartózkodók, pénztelenek, de hitelük még van, és azok amott az ajtóhoz közel ollyanok, kiknek se pénzök, se hitelek; — igen jól mulatja magát az em­ber itt.“ Míg a megrendelt vacsora elkészült, a hírlapokat nézegettem, s bizo­nyos két levelű lap akadt kezembe; hirdetésnek gondolom, azonban nézem czi­­m­ét: „Ön terhű, divatlap magasabb tónusú, és fényesebb hölgyteremek számá­ra, Szalonna mellékletével.“ Elmosolyodom,nem a czimnek, hanem inkább­­ azért, mert valami pajkos fiatal ember, a „számára“ szó feliből a pontokat leva­karta. A vacsora elkészült, s leültünk, s valamivel jobb volt a csigabigánál, de­­ sokkal roszabb a gulyáshúsnál, a­mit ettünk, s még az első falatot köröztem, min­­­den az étterem ajtaja nyílik, s egy kis emberke lép be, nyivácskoló hangon a lármáz, köszön, mindenkivel kezet fog, páholyáról beszél, napi munkáival­­ dicsekszik, a külföldet magasztalja, szája salonokkal van tele, és a hallgatók is egymásra néznek, és nevetnek, — de ő egyre beszél, s visszanevet — mintha n elménetséges, s nem maga volna nevettető. Órás, vagy gömbkötőnek gondol—, va, kérdém a Szürke Zsáktól „ki legyen e madárijesztő ?“,,Az Unterho igazga­­­tó-tulajdonosa. Ő a világon legtudósabb ember, csak hogy a világ azt nem tudat­ja, e mellett nagy bűvész, s valóságos szemfényvesztő.“ „Hogyan lehet az?“ , kérdes. „Darabka papírra rá­írja e szavakat „az álmok“ ,,és a kiolvassa, ha bárff­j akkor kelt is fel: rögtön elalszik.“ Még meg sem született bennem a vágy, ezen is csoda lángésszel közelebbről megismerkednem, midőn asztalunkhoz telepedett kl beatsteaket és fáczános káposztát parancsolt, s azt összekeverve, "hatalmas ,c élvágygyal habzsolt, a beszéddel még akkor sem hagyván fel. „Kihez van a szerencsém? idegen, honnan?“ több illy kérdéseket intéze hozzám, és midöi­t elmondám, hogy magyar utazó vagyok, igen örült, mondván, hogy Chinábó­l van levelezője, becsületes magyar ember, de Magyarországból nincs, s kért látogatnám meg, s nevemet lapjában azonnal kiteendi, mert ő a házasságom kát, keresztelést, idegenek érkeztét, s távoztál örömmel felveszi lapjába. - - Vacsora után lefeküdtünk, és mivel fáradt valék, hamar elszenderedtem. Másnap Szürke Zsák barátommal a szomszéd könyvárusboltba mentün a hol utazásomhoz szükséges kézi könyveket szándékoztam venni, mivel a Pel­o­ten vásárolnak keveset értek. Gazdag volt a bolt ezer könyvekkel. A melléi .

Next