Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-07-03 / 14. szám
434 dik, s európai alakot öllend magára. Csak kár, hogy midőn az efféle reformok terveztetnek , s a város szépítésére kitűnő gond fordittatik, ugyanakkor az emberi jogok legszentebbikeinek egyike , a tulajdonjog lábbal tapodtatik; mert az újitás sok arabsnak egész vagyonába kerül, a basa tetszése szerint romboltatja s idomuttatja házaikat, anélkül, hogy a kárvallottak irányábani kárpótlás igazságos eszméje eszébe jutna. Álalában elmondhatni, hogy a politikai élet e tájakon bágyadt, gyarló és szánalomra méltó. Néhány nap múlva imádandó szépségű és bájú angolnők társaságában Kairó felé indulónk, hova mintegy 30 órai hajózás után begözölültünk. — Kairó 250,000-nyi népességet számláló roppant nagy város, — de olly piszkos, olly ronda, hogy, ki egyszer utczátt össze — visszajárta s meg nem betegedett, az sem járvány — sem döghalál — sem semmi kórtól nem félhet. Egyébként az utczák itt is keskenyek s aránytalanok. Mi az ember figyelmét legjobban megragadja , nem egyéb , mint az itt létező pyramiscsoportozat. Nem lehet itt eléggé csodálva bámulni, a régi világ nagyszerű művészetét, tevékenységét , s gépészeti tökélyét, mellynek erejével a pyramisok alkatrészeit tevő roppant nagy kövek összehordanak s egymás fölébe helyeztettek. Látám azon helyet, hol József fogva tartatott, azon kutat, mellybe bátyjai által bevettetett; megtapodtam a tért, mellyen a midianitai kalmároknak eladatott, — se kívül még több szenttörténeti nevezetességű helyeket is megszemlélék. Lelkemnek búrja fájdalmasan rezgé keresztül egész valómat, látván hogy e történeti nagy emlékekhez csak az emlékezet jár ollykor ollykor búcsúra, — hogy semmi nagyszerű emlék azon helyeket nem jelöli, ép úgy, mint nálunk magyaroknál, nagy történeteinknek s nagy embereinknek sírja felett, idegen utazó, halhatlanitó emlékekre — azokat bár mint keresse is — nem fog találni soha. ... A mosdék , basai temetőhelyek , s Ibrahim basa palotája olly valami különösek és vanszók , hogy a vizsga figyelem , tekintetükön, mintegy andalító ámulattal mutatkozik. És midőn mindezeket látám, s látám a zsarnok basák pazar csillogásukat, s az alattvalók feirhatlan nyomorúságukat, felsohajték istenemhez , s meg nem állhatom , hogy ki ne sírjam a könnyeket, mellyek ez inség látására tolulának szemeimbe. Mit mondjak az embervásárról, hol a szerencsétlen eladandók, mint barmok, eredeti mezőkben állítatnak piaczra, s áruezikként eladatnak, megvétetnek, — s 10—12 éves fiak és leányok 800—900 piasteren (80—90 pf.) kelnek ? Illy látványtól a becsületes érzésű európai embernek lehetlen el nem fordulnia. — Kairóból, a pusztákon keresztül, egyenesen Jeruzsálembe akarok átzarándokolni, de a hőség, a tevékeny utazás szokatlansága, főleg pedig azon ok miatt, mert nem volt karaván, mellyhez e 14 napig tartó útnak megtétele végett csatlatkozhatom vala, visszatérek Alexandriába , onnan nehány nap múlva Jafa felé indulandó. — Elindulásom előtt itt egy magyar emberre akadtam, ki Mehemed Ali basánál huzamosb ideig kocsiskodott, mig végre őt a basa zsarnok szeszélye szolgálaton kívüli állapotba helyező. Ez ember 7. nyelvet ért s beszél, azért tolmácsul Jeruzsálembe magammal vivém. Alexandria , Jafa , s Beirut között gőzös nem járván, vitorlás hajóra ülök , mellyen történt nyomora hat napi, s még nyomorubb hat éji utazás után, balhák, svábok és poloskák által egyre mardostatva, végre megpillantok Ázsia hegyeit s kiszálánk a Jafa melletti kikötőben , honnan egyenesen a veszteglőhelyre kisérteténk. Heten valónk itt egy olly szobában , mellyben két darab gyékény földre terítve s nehány szeg, semmi más, sem ablak, sem padolat, nem létezők. Élelemszereinket bizonyos arra rendelt egyén hordó számunkra, s bizonyos helyre létévé, s mi onnan vevénk át, s patriarchalis méltósággal ültük körül a szoba közepére lehelyezett fazekat, mellyben a számunkra rendelt napi eledel gőzölgött. A veszteglési 10 napot eltöltve, megindulánk mind heten Jeruzsálembe , s le nem írhatom , mi érzelmek között pillantom meg legelőször, 12 órai utazás után, e távolban sötétlő várost, mellynek minden köve, minden dombja és tölgye- de sőt minden porszeméhez annyi szent emlék kapcsolódik s annyi nagy történetek csatlakoznak.