Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-10-23 / 30. szám
A SZÍV. A szív csaknem mindig nagyobb uralmat gyakorol elménken, mint elménk a szívén. És ez világos , mert szívünk soha nem munkálkodik (érez) úgy, hogy elménkre irányadólag ne hatna; — ellenben, igen kevés működése az elménknek, melly a szív érzelmeit vezérelné. A szív érzelmeinek annyira hódol elménk, hogy ez, még a gondolatok alakjait is a szívérzelmeihez alkalmazná. Ugyanis, ha szivünk valami kedves tárgy, p. o. barátunk, jó akaróink , vagy szerelmesünk iránt buzog, — elménk azonnal siet ezen buzgalomnak hízelegni, s a kedves tárgyat kellemes , igéző képekben tüntetni elő. Innét van , hogy a bizhatási vágy, — mint például a szerelem tárgya, megistenülten lebeg szemeink előtt, — az utálat tárgya pedig, mint a boszné, a legruttább, kiállhatlanabb színekben mutatkozik. — A mi akaratunk, és cselekedetünk közvetlen érintkezésben áll a szívvel, mert a mi akaratunk , és cselekedetünket mindenkor az érzelem vezérli, az érzelem pedig szivünkből származik. Nem az elme az, mellyben az élet búja, söröme öszveolvad, — hanem a szív, mellyből érzelmeink fakadnak, — s nem az elme az, mi baj és részeken keresztül, sírig elkísér bennünket a remény szövetnekével, — hanem a szív, minek érzelme üdvét, s poklot oszt. Innét 59 30. szám. Oszko 23-dikán.