Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-11-06 / 32. szám
Délutánonként rendesen számos karavánok sétálnak a hegyekbe, erdőkbe, hegyi falukba, s várakba, honnét az esti imára intő harangok kongása szólítja vissza őket. A vendégek között igen sok magyar volt ez évben. S mondhatni, hogy a legnagyobb fényűzést magyarok tették. *) A gyógyidőfolyam alatt egy párszor bál is adatik, de a feszültség miatt rendesen néptelen szokott lenni. A fürdőtulajdonos-részvénytársaság orvost is tart a betegek szükségére. Ezen az egyébiránt inkább szeret a haute voléebeli szép nem körül arszlánkodni, mint betegeit kihallgatni, azért tehát nem csuda, ha elégedetlenségi nyilatkozatok történnek felőle. Feltűnő továbbá és egyszersmind megróvható a társaság részéről az is, hogy miután , mint fenőbb említem, e fürdőt számos magyar is látogatja, kedvekért mégis egy magyar hírlap sem tartatik, holott a németekből számosat kaphatni. Ezt, úgy hiszem, méltán lehetne követelni, miután annyi magyar pénz jut a társaság zsebébe. •MÉs most a homályos századok medrébe vezetlek nyájas olvasó ; közülök kiemelek egyet, mellybe történetünk magva veté meg gyökerét, mellynek törzsökét csak az előitéletmentes XIX. század utósó évtizede érlelő meg, s hozta kellő virulásba. Hajdan bárd és szablya szerze a férfiúnak hirt, tekintélyt, és rangot. Dulongó hadi zaj remegte lé az emberi kebleket, s tartá leverő kétségben. Várak építtettek síkon, hegyen és sziklán, erős bástyákkal kerítve, miket romként, vagy kijavítva ma is lát sok országban az utazó. Ez utóbbiakhoz tartozik Gleichenberg vára. A 16-ik század egyik nyári napjának reggelén, derült arczczal lövelle a nap a vártorony fedezetére sugárait, mellyek ottan megtörve, több helyen megvilágiták a várat környező sötét erdők élét. A vár kapuján, a felvonóhídon keresztül egy nő jön ki, jobbjával 4—5 éves figyelmeket vezet; távolban két szolganő követi őt. A lépcsőkön le az erdőbe haladtak. Az anya — mert azon gondos pillanatokból, miket a mellette haladó gyermekre vetett, azonnal kivehető hogy az, a búsan mendegélt. Arczát bornár özönlé el. , A gyermek sápadt s bágyadt. Aszályt okozó féreg látszik gyönge élte fájának gyökerén rágódni, mert alig megy néhány lépést, már pihenésre vágyik. Illyenkor a szolganők egyike vette karjára, s vitte anyja után. * Éljen a védegylet!