Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)
1846-06-25 / 26. szám
És valóban, ki a honi iparvédlet ünneplésére adott tánczvigalmakban jelen volt, alig hihető szemeinek, s megfoghatlan varázshatalom eredményéül tekinté e bűbájos gyorsaságú, nemzeties átalakulást. Hát ha még tekintetbe vesszük azt, miszerint e nagyszerű eszme valósítása , életbehozása végett, még a kényelem és kéj rabjai közül is, sokan önkénytesen sereglenek az önmegtagadás, a nélkülözés szigorú zászlója alá, — és ha megfontoljuk azt, hogy az iparűző világ, hódolva a közkívánatnak, a legélénkebb szolgálati készséggel ügyekvék s most is folyvást buzgólkodik eszközöket nyújtani a czél elérése végett, minél fogva már is számos, újonan keletkezett gyárak vetélkednek a hazát lehetőleg jó belföldi készítményekkel ellátni. — nemde mindez a legtisztább hazafiai és honleányi örömre buzdítható még azt is, ki netalán nem szokta az élet kecsegtető reményeinek bájvilágát, rózsaszínű szemüvegen át tekinteni? — És ezen szép sükert, fényes diadalt nagyobbára azon derék honleányoknak lehet köszönni, kik nem feledkezve meg magasztos hivatásukról, a honi ipart védtelen, szegény gyermekként felkarolák, kebleikhez szokták , s anyailag ápolni, növelni siettek, s jelenleg is erélyes kitartással, tiszta lelkesedéssel pártolják azt. — Igaz ugyan, miként ez ügyben még most is sok akadályos ellenvetéssel lehet találkozni, de azért ez az állhatatos jellemű magyart legkevésbbé sem csüggesztheti. Iparűzőink, kereskedőink közt igen kevés az, ki ez ügyben önhasznát, érdekét felül ne emelné a kezén, a hazáén. Némelly tősgyökeres magyar mindig azt hajtja, hogy már ő születése óta védegyleti tag, amennyiben t. i. többnyire honi terményeket emészt, s a készítményekkel nem gondol, akárminek legyenek is azok. Mások ismét közönyösek ; ha , például véletlenül honit tesznek elébek megveszik, de ha külföldivel kínálják, ezt sem vetik meg. Egy rész álszeméremből, fitogtatásból adja szavát a honi ipar védletére, s mégis suttyomban külföldi czikkelyeket vásárol, vagy legalább tömérdek kivételt tesz külföldi kedvenc czikkeire nézve. Egy rész nem győz eleget panaszkodni a honi áruk drágasága ellen, (ha csak egy két krajczárral drágább is az a külföldinél) , s nem sokat gondolva a hazafias áldozat- és önmegtagadással, szennyes, krajczáros fukarságból , ismét a régi kerékvágást követi. Egy rész , ha pillanatra felhevült is, régi megrögzött előítéleténél, s fényűzési kórságánál fogva, a legjobb honi készítményt is silánynak találja, szüntelen becsmérli, s ez által másokat is rész példája követésére ingerel. Egy rész, ha netalán valamikor megcsalták ál honi portékával, vagy csak hallott is felőle valamit, még a becsületesebb kereskedők iránt is elveszti bizalmát, vagy legalább örvend, hogy e körülményt kibúvó ajtócskául használhatja, mig mások az ügy legbuzgóbb pártolóinak vallják ugyan magukat, de örökös sopánkodásaik, baljóslataikkal annak hitelét rontani meg nem szűnnek, s több e féle. — Nem úgy a valódi hazafi és a valódi honleány, ki hivatását érezi, s kötelességének kellően megfelelni akar. Ő az érintett gyönge lelküek s rövid látásunk sorába tartozni szégyellene; ő tiszta meggyőződésénél fogva, legkevésbbé sem kételkedik a honi iparvédés közhasznú jótékonyságában ; nem ingadoz hitében, s a sok haszontalan kifogást, ellenvetést, s aggodalmat egyátaljában nem osztja. Ő a közrészvétlen lobogó lángját nem eloltani, de még inkább éltetni igyekszik, s léha aléltság helyett tetterejét az ügy irányában mindinkább kifejti, s e körül ernyedetlen buzgalmat, folytonos tevékenységet tanúsít; e jó ügynek minél több barátot, pártolót, minél nagyobb hatáskört, elő-