Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)

1848-06-11 / 26. szám

Minő kellem­es, s a fáradság daczára férfiasan csüggedetlen, s majdnem vidám volt a szarost arcza ; olly darmadt, s ha szabad igy szólnunk , go­romba feleletre késznek látszik a másiké. Alig csalatkozunk ha e kopott egyé­niségben , a baljóslatú hirre kapott lengyel mandatárok egyikére nem buk­kantunk , vagy ha magasra csigáztuk várakozásainkat, valami slachtsitz nincs szemünk elött, a spanyol hidalgókkal rokon fajból. A harmadik végre tizenöt, tizenhat évre mutató gyerkőcze, feltű­nően szép, de mélyen csüggedt s szórakozott kifejezésű vonásokkal. — Tö­mött szőke haja , egyenes vágással mintegy galléron alul ér, öltözete pedig egészen a német tanodák tanulóéihoz hasonlít. — Kisded kezecskék tartják a bozontos b­omba kantárát, lábainak alakjáról, alig lehet ítéletet hoznunk, olly télies hüvelyben rejteznek. Kegyed azt mondá, hogy Sulowban szives fogadtatásra számithatunk, így kezdé, vagy folytatá a szarost a beszédet. Ha Lubinszki otthon van, felelt a vörös ur , állok szavamnak; ellenben ha — mit gyanítok — ő is inkább féltené bőrét, mint házát, akkor tanácsom az: Kozlowba menni, a Zamoiszki grófokhoz. Ezekben legalább gyanítok annyi férfiasságot, viszonzá a szarost, hogy százados őseik bátorsága ki nem apadt sziveikből; azonban megvallom ke­gyednek, mikép, ha nem is én , de lovam megunta az utat s vágyik jászolra, mint a szép Lengyelhen okosabb szabadságra, miilyennek jelen kivívásában cséphadarókkal s vasvillákkal működnek. Tisztelet a csépnek! — kiáltott fel a másik, — kinek kaján, rejtélyes arczkifejezése kétségtelenül feltünendő a starosznak, ha ez épen most nem volna a fiatal gyerköczével elfoglalva; ki mikép látszott, perczenként na­gyobb jeleit tünteté elő a kimerültségnek. A zöld kabátos, nem sokat ügyelvén a körülé történtekre, folytatá : Huss korából fenm­aradt még az agg Bohémia csépjeinek emlékezete, s nem egyszer jobb magot csépelt lengyel és cseh ez idomtalan eszközzel, mint a szomszéd zsarnokok elgázolták álgyaikkal. Tisztelet — ismétlem — a csép­nek s lengyel kaszának! — Volt idő, midőn nagyságod, miként hallám, — több méltánylattal szólt a csekély eszközökről, mellyekkel nagy czélok vi­­vatnak ki. Ha a szarost, vörös utitársa terjedt apotheosisát a csépek s kaszák fö­lött , félbe nem szakitá; oka, hogy az ifjú csüggedtsége egész részvétét igénylé. Nehány bátorító szó után, mellyeket angolul s halk hangon intézett az ifjúhoz, másik utitársának utóbbi szavai csiklandák feleselési vágyát. Kivi­­vottak ? — adná az ég hogy a három elvált rész összeolvadna s vivna ki va­lamit. Kegyed a lengyel ős vétkére emlékeztet engemet, Bialek i­s ez, ger­­jengés, s gondatlan elbizottság. — Nagyságod pedig, —■ tiszteletsértés nélkül legyen mondva — felelt

Next