Budapesti Divatlap, 1848 (1-25. szám)
1848-10-22 / 16. szám
fundáltatni szokott ellenségünket megverjük. Minthogy azért vérünket, jószágunkat szomjúhozó kevély ellenségünk minapi Erdély országban való készületivel a megerösittetett passustól a készületlen sánczokra csak vetvén, onnan három annyi kárával kevés gyalog hadainkat kinyomván, viszont hazánk felprédálására és Dunán túl és úgy Austriában s Morvában szerencsésen folyó operationknak meggátolására vissza szándékozik, és adu nyomakodik is, akartuk vezérlő Fejedelemségünknek tartozó gondviseléséből felel ii minden rendbeli hazánk lakosinak és nevezetesen akármely úri s nemesi rendeknek, s úgy már azelőtt fegyvert fogott, avagy fogható vitézinknek, egy szóval mindazon paraszt sorsban valóknak, valakik táborozni alkalmatosok, és akármely úton és módon hazájok szabadulását elősegíthetik, eleikbe adnánk, hogy igy értvén hoszuállásra magát készítő ellenségünk szándékát, meggondolván örökös jobbágyságra vinni eltökéllett uralkodását, elsőbben is terhes nyomorgattatását vizsgálván, megfontolván ellenben szabadul hatásunknak alkalmatos idejét, boldogulásunknak gyönyörűségeit, és mindenek felett nemzetséges ügyünknek világ csudájára véghezment szövetségét, minden, akármely mentség és időhalasztás nélkül, Ónodhoz, die 15-a Januarii, ami 1706, táborunkban egész hadi készülettel és máskint is, amint kitelhetik, megjelenjenek, és a kik teljeséggel alkalmatlanok volnának is a hadakozásra, magok helyett másokat küldeni okvetetlen tartozzanak, kire midőn kit kit vezérlő fejedelmi authoritásunkból kényszerítünk, és egyszersmind keményen parancsoljuk, adjuk is tudtára, hogy valakik elébbeni parancsolatunknak hazafiuságtalanságuktól viseltetvén, s azzal fogok fehéret kimutatván, nem engedelmeskednek, és kiváltképen akármely hadainkból valók is, magok ezerekhez vagy ezen a vármegyéhez nem mennének, amazok minden bizonnyal más hét mezei hadainkat felprédáltatnák, ezek pedig az akasztásnak büntetését el nem fogják kerülni, sőt adtunk is hatalmat más igaz, akármely rendbeli hadakozó hazafiainak és vitézeinknek, hogy valakiket post publicationem praesentium solito in Cottibus peragendim, három hét elmúlván, házaiknál találnak, minden javaikat felprédálhassák, mint édes nemzetünknek hamis áruit, hiteknek megszegőit és igaz ügyünknek ellenségit. Minthogy pediglen mi valamint eddig úgy továbbra is teljes életünket és utolsó csepp vérünket hazánk szabadulása mellett feláldoztuk és feláldozni készek vagyunk, buzduljon fel kinek kinek közülünk igaz hazafias lelke, induljon meg szabadságát szerető nemesi magyar vére, és illyen nagy jónak keresésére, illy drága kincsnek megnyerésére fegyvert fogván, intézkedjék lelki s testi szabadságáért, özvegyekért, árvákért és tulajdon önnön magáért olly készen, olly szívvel és igaz magyari bátorsággal, hogy vagy fegyverünk által, vagy annak boldogulásával illendő alkalmatos békességtétellel mind a világ szeme láttára magunknak jó hirt s nevet szerezzünk, s mind pedig édes maradékunkat csendes és nyugodalmas állapotba helyeztethessünk és hagyjunk. Kire segítsen is ügyünknek vezérlő ura és istene. Datum in Oppo nostro Berekszász. Die 1aeMen. X br. Anno 1705. Franciscus Rákoczv. CP. h.) Georg. Ráty m. p. Közli SZILÁGYI SÁNDOR. OCTOBER ELEJÉN. 1848. Dicső napok, hatalmas nagy napok , Szabadság és igazság fényei! Örül a lelkem támadástokon, Mikor fogtok kellőn tündökleni ? Ragyogjatok, ragyogjatok, amig Egy zsarnok és egy áruló leszen ! Bíborba játszó fényes arczotok Szebb a trón bíboránál énnekem. Dicső napok, hatalmas nagy napok, Szent forradalom szentelt képei! A fölséges nép a ti papotok, S keresztvíz , a gonoszak vérei. Dicső napok, midőn— mint hegypatak, Melly völgybe esve vadmorogva foly — A vérfolyója utczákon zuhog Honárulóknak szivforrásiból. . . . Midőn a véres kard és a szurony, Mint végrehajtott Ítélet jele, A nemzet templomába vitetik S Ament mond rá a népek istene. Midőn arany koronák gyöngyei Egy szép ütésre szertehullanak, S közöttük itt-ott véres részei A széttört zsarnokfőnek látszanak. Dicső napok, hatalmas nagy napok, Szabadság és igazság fényei, Örül a lelkem támadástokon. Bár vér nélkül tudnátok fényleni!