Reggel, 2005. november (2. évfolyam, 256-258. szám)
2005-11-02 / 256. szám
REGGEL - 2005. NOVEMBER 2., SZERDA A NAP TÉMÁJA 3 kincskeresők Több évtizedes bűntettre derülhet fény, ha sikerrel jár a próbaper, amelyet a Seusokincsek ügyében indított a kormány. Az ezüstöket valószínűleg Magyarországról csempészték ki. NEGYEDSZÁZADOS REJTÉLY A SEUSO-KINCS Fordulat várható a Seusokincsek ügyében. A római kori leleteket Magyarország a kilencvenes években sikertelenül próbálta meg visszaszerezni. Farkas Károly Furcsa per vette kezdetét a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) előzetes bizonyítási eljárást indított egy idestova tizenöt éve húzódó ügyben. Ha az eljárás kimenetele pozitív lesz, újabb nemzetközi perre lehet kilátás a Seuso-kincsek ügyében. „Perdöntő bizonyíték kerülhetett elő, ha újra bíróság elé akarják vinni az ügyet” - vélekedik Bencs János, A Seusokincs rejtélye című könyv szerzője. Magyarország már megkísérelte visszakövetelni a kincseket, de az 1991-ben indított pert 1993-ban elveszítettük. „Hiányzott valami komoly, kézzelfogható bizonyíték” - mondta lapunknak Bencs János. Ez lehetett volna régészeti lelet, mint Seuso lakhelye vagy a kincs egy darabja, amelyből még most is lehet néhány az országban. Nemzetközi marakodás A tét nem kicsi: 40 milliárd forint. Ennyi a piaci értéke a késő római kori ezüstlelet-együttesnek, amelynek létezéséről csak 1990-ben értesült a világ. A 250 millió svájci frankra becsült ezüstedényeket 1990 őszén akarta a Sotheby’s aukciósház Zürichben elárvereztetni. Ám előbb egy sajtótájékoztató keretében New Yorkban bemutatták a 14 ezüsttárgyból és egy tárolásukra szolgáló rézüstből álló leletegyüttest. Az aukció azonban elmaradt, a kincsek eredetét ugyanis nem sikerült meggyőzően tisztázni. Jelenlegi tulajdonosuk, Lord Northampton egy hamisított libanoni kiviteli engedéllyel vásárolta meg őket. Míg a hamisítás tényére fény nem derült, addig Libanon követelte magának a kincseket. Jugoszlávia, illetve később Horvátország is igényt tartott a nem mindennapi értékre. Egy, az Egyesült Államokban élő magyar művészettörténésznek, Szilágyi János Györgynek azonban gyanús lett, hogy a lelet Magyarországról származik. Ezt az egyik tálon látható véset is megerősítette, amelyen egy tó látható és a tó neve, Pelso, azaz Balaton. Ez volt az a nyom, amire felfigyeltek a magyar hatóságok is. A Nemzeti Múzeumban őriznek egy négylábú edénytartót, ami sokban hasonlít a Seusokincsekre. Ezt a Polgárdi melletti Kőszárhegyen találták, és 1878-ban szolgáltatták be. Mikor a Sotheby’s kiállításáról több napilap címlapon számolt be, a Fejér megyei Polgárdi lakói közül többen felismerni vélték a fényképeken mutatott tárgyakat. Ők azt állították, hogy a település közelében állítólagosan öngyilkosságot elkövetett Sümegh Józsefnél látták az ezüst tálalókészlet jellegzetes darabjait. Sümegh József a helyi kőbányában dolgozott, ahonnan gyakran kerültek elő különböző régiségek. A helyiek szerint Sümegh 1975-ben áshatott ki két jókora bronzüstöt. A bronzüstbe a barbárok elől menekülő Seuso rejtette kincseit. A polgárdiak negyven ezüstből készített ötvösmunkáról beszélnek, valamint nagy mennyiségű vert ezüstérmét is említettek a szemtanúk. Az amatőr régész azonban nem sokáig örülhetett szerencséjének, 1980-ban felakasztva találták egy kőszárhegyi pincében. A halálesetet akkor öngyilkosságnak minősítették, de a kilencvenes években már gyilkosságként kezelte a rendőrség. Nem véletlenül, a kilencvenes években lefolytatott nagyarányú nyolehet, hogy a kincsek névadója, Seuso palotáját tárták fel a régészek a Balaton mellett. A Fejér megyei Szabadbátymozás érdekes tényekre derített fényt. Sümegh éppen sorkatonai szolgálatát töltötte, leszerelés előtt állt. Katonatársainak többször eldicsekedett azzal, hogy ha leszerel, eladja kincseit, és házat vesz magának. Korábban Budapesten, az Ecseri piacon is értékesített néhány kisebb ezüsttárgyat, ezekből egy-kettő minden valószínűség szerint külföldre került. Titokzatos ivócimborák A kiskatona három nappal leszerelése előtt eltávozott a laktanyából, de nem ment haza Polgárdiba. Olyan rokonoknál húzta meg magát, akiknél korábban sosem szállt meg. Gyalogosan, majd egy traktorra felkéredzI" ■ •> Um • r’M r [UNK] I Esküvői ajándékok lehettek az ezüstedények kedve közelítette meg Székesfehérvár mellett élő rokonait, és néhány napot töltött náluk. Utoljára a Polgárdi melletti ipartelepen lévő kocsmában látták két idegen társaságában, akikről máig sem derült ki, hogy külföldiek voltak-e vagy magyarok. Együtt fogyasztottak italt, és együtt indultak el ahhoz a pincéhez is, ahol a felakasztott katonát később megtalálták. Az ügy 1996-ban megrekedt, Magyarország a pert elvesztette, és a Sümegh-féle szálon sem tudtak előrelépni a nyomozók. 2000-ben azonban a NKÖM tízmillió forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek. Nem hivatalos csatornákon keresztül azonban már százmilliós jutalomról is beszéltek. A jutalom ígéretére több hitelt érdemlő bejelentés is érkezett, többek között egy magyar férfié, aki - állítása szerint - rendelkezett is néhány darabbal a leletből. Azt mondta, Sümeghtől lopta el a hat ezüstrégiséget,ezekből kettőt eladott, a többit pedig elrejtette. A tanú azonban félt, hogy Sümegh József sorsára jut, és a tízmilliós jutalmat is kevesellte. Ezért egyezséget ajánlott a rendőröknek: eljuttat hozzájuk egyet a Seusoféle kincsből, és ha valódinak bizonyul, akkor darabonként tíztíz millió forintért az összeset átadja. Azonban mire az egyezség megszülethetett volna, a férfi nyomtalanul eltűnt. Hírek érkeztek azonban arról, hogy a Seusokincsek több darabja még mindig Magyarországon van. A legjellegzetesebb ezek közül egy ugyanolyan fogazott szélű rézüst, mint amilyet a Sotheby’s kínált fel árverésre. „Ez valahol Somogyban kóricál” - mondta Bencs János. Az író szerint az üst olyan gazdálkodóknál lehet, akik nincsenek tisztában valódi értékével. Még mindig áll az ajánlat „A kulturális tárca a Seusoügyről - az állam érdekeire való tekintettel - jelenleg nem kíván tájékoztatást adni, és a sajtóhíreket sem kívánja kommentálni” - tette közzé az elmúlt héten a NKÖM. Ha a minisztérium valóban perdöntő bizonyítékhoz jutott, akkor még lehet remény arra, hogy Magyarország visszaszerezheti az elrabolt értékeket. A Seuso-kincseket jelenleg birtokló, brit lord Northampton csak jogerős ítélet alapján szolgáltatná vissza a római eredetű ezüstöket, mégpedig annak az államnak, amelyik bizonyítani tudja, hogy a területéről származnak. Ehhez perdöntő bizonyítékra lenne szükség. „Valahol Magyarországon vannak, akiknél ott hevernek a Seuso-kincs hiányzó darabjai” - mondta Bencs János, aki szerint lehet, hogy nem is tudnak róla, mi van a kezükben. A kulturális tárca továbbra is fenntartja a 10 milliós nyomravezetői díjat az ügyben. Az összeget az kaphatja meg, aki olyan információt vagy a kincshez tartozó tárgyat ad át a minisztériumnak, amely jó eséllyel segítheti a nemzetközi per megnyerését. r. i* f/t Palota a Balaton partján ni»», 11 ^ . í^--Jrff.\ Vi fci ?