Reggeli Délvilág, 1990. november (1. évfolyam, 3-23. szám)
1990-11-01 / 3. szám
Nem ütött vissza - Kiderülhet az igazság? Kényszerbúcsú a katedrától A bíróságokat megjárván, utóbb a legfőbb ügyészhez fordult. Szakmai kérdésekbe nem kívánunk beleszólni, a fiatalasszony kérésének azért teszünk eleget, mert úgy érzi, beszűkültek a lehetőségei. A család csongrádi lakásán beszélgetünk. i-1 Hogyan és mikor kezdődött az ügye? — A szomszédom tavaly áprilisban megvert, minek következtében az arcom bal része, a szemem környéke megsérült. De nem csupán zúzódásról van szó, hiszen a bántalmazást követően még egy évig táppénzen voltam. Kettőslátással, egyensúlyzavarral kezeltek. A történtek óta egyedül nem tudok a lakáson kívül közlekedni. — Az ügy kapcsán azt állapították meg, hogy a támadója könnyű testi sértést okozott. — Igen, nyolc napon belül gyógyuló, könnyű testi sértést.. Ennek nyomán az amnesztiatörvény lépett életbe, és a büntetőeljárást megszüntették. Én pedig itt ...L.jvrohnantan. — A törvényességi óvás iránti kérelmét mire alapozta? — Legfőképpen arra az ellentmondásra, mely az orvosszakértői véleményekben tükröződik. Továbbá arra a tényre, hogy korábban nekem semmilyen látási problémám nem volt, tanítottam, koncerteztem. A szomorú eset óta egyedül közlekedni sem tudok. Ott kellett hagynom a hivatásom, mások ápolására szorulok. — Ön összefüggést lát az incidens és a jelenlegi állapota között? — Nemcsak én. Dr. Virágos Kis Erzsébet, egyetemi adjunktus is kifejti álláspontját az orvosszakértői véleményben. „A tavaly áprilisban elszenvedett szemtáji koponyasérülés után agyműködésbeli zavar, kettőslátás, és mindkét szemen látótérkiesés következett be. Ezek az elváltozások a koponyát ért tompaerő-behatás következményei lehetnek, de a szemrázkódás sem kizárt. Az elszenvedett bántalmazás és a jelenlegi állapot között okozati öszszefüggés áll fenn. A fennmaradó fogyatékosságról nyilatkozni még nem lehet, az azonban kétségtelen, hogy nála tartós egészségkárosodás következett be.” Eddig a szakvélemény. — Mások ellenben azt állították, hogy a tünetei lelki eredetűek. — És az nem betegség? Lassan már én is kitanulom a törvényeket. Ezek szerint a betegség nem más, mint az ember testi és szellemi állapotának a normálistól való patológiás eltérése. Kérem, nézzen rám! — Önök azt állítják, hogy a sérüléseinek a gyógytartama 8 napon túli, és tartós egészségkárosodást szenvedett. — A zúzódás valóban 8 napon belül gyógyult, de azok szövődménye korántsem ilyen gyorsan. — Ezek szerint nem könynyű testi sértéssel állunk szemben. — Az incidens hatására én rokkant lettem. A Társadalombiztosítási Igazgatóság 67 százalékos munkaképesség-csökkenést állapított meg. Ez azonban nem végleges, mert az állapotom állandóan súlyosbodik. Nem értem, hogy a társadalombiztosításnak miért nincs lehetősége megkeresni a Legfőbb Ügyészséget, vagy a Legfelsőbb Bíróságot a törvényességi óvás ügyében. Hiszen nem kevés pénzről van szó. — A Legfőbb Ügyészséghez írott kérelmének mi a lényege? — Kértem az I. és a II. fokú bírósági határozatok hatáályon kívül helyezését, valamint a pótnyomozást. Mondja, bízhatok én egyáltalán valamiben?! BODZSÁR ERZSÉBET A Csongrádi Kissné Vecseri Ágnesnek nincs szerencséje a honi igazságszolgáltatással. Ez lenne a kevesebb, de korántsem erről van szó. A fiatal zongoratanárnő — negyvenegy éves — egy incidens kapcsán olyan egészségkárosodást szenvedett, ami miatt 1990. áprilisától rokkantnyugdíjas. Diagnózis: kettőslátás, látáskiesés, egyensúlyzavar. Karsai Elek „Számjeltávirat valamennyi királyi követségnek” című, akkor felfedezés számba menő kötetében 1969-ben dokumentumok alapján foglalkozott a magyar külpolitikával. Ebben a műben, de más, akkoriban szinte sorozatban kiadott könyvében szerepel az őszhajú, okos, meglehetősen fölényes modorú külügyminiszter, Kánya Kálmán. A legnehezebb időkben vállalta a diplomácia irányításánakfeladatát, 1933-38- ig. A Bettijén konszolidáció után a pominai mozgástér felmérésének ideje, de vízválasztó is volt. A nácik 1933-ban választások útján kerültek hatalomra Németországban. A többi monarchiának nevezett államban is fasisztoid volt a rendszer (A környező országok többségében.) Magyarország 13 évvel azelőtt elvesztette területének kétharmadát, minden 7. magyar más (ellenséges) állam alattvalója lett. Megoldásnak Németország és Olaszország esetében az erőpolitika, a többieknél a fojtogatóan szoros szövetségi rendszer látszott. Magyarország kicsi volt, gyenge, és a vesztesek közé tartozott. Trianon sokkja elsöpört minden józan megoldást, még Hitler, rendszerével is hajlandók voltak szövetkezni a visszacsatolásért. A magyar külügy megpróbálta megmászni a politikai üveghegyet: Olaszországgal lehetett csökkenteni a Führer egyre nyomasztóbb fölényét, nyitni a Nyugat (Anglia, Franciaország) felé, amennyire ez lehetséges volt. A környező országokkal is valamennyire elfogadható viszonyt akartak kialakítani, de csak addig, amíg a területi revízió valahogy érvényesül. Kánya Kálmán ismereteinek nagy részét berlini követként szerezte meg, 1925—33-ig volt követ. Személyiségének, törekvéseinek, tetteinek rugóit már készen hozta, mégpedig Mexikóból, ahol a monarchia utolsó követe volt. Erről a korszakról szól a szerzőpáros, szegedi Anderle Ádám és Kozári Mónika könyve: A Monarchia utolsó követe. Több részből áll: történelmi elemzésből, levéltári dokumentumokból, jegyzetekből és irodalomjegyzékből. ötszáznál több német, spanyol, angol, francia nyelvű levéltári iratot néztek át, ebből 29-et adnak közre. Az, hogy Kánya lemondott, és 1938-tól felsőházi tagként a háttérből szolgálta a külpolitikát, végső soron szintén Mexikónak köszönhető. Miniszteri rangú, gyors karriert befutott diplomata, amikor 1914-ben elfoglalta posztját. Milyen volt az a Mexikó, ahová megérkezett 1914- ben? A két ország kapcsolatában .Miksa császár boldogtalan, a körülményeket nem ismerő országlása után 1867 —1901-ig nem volt ügyvivő sem, csak ezután neveztek ki (többnyire arisztokratákat) a fontos posztnak nem számító Mexikóba. Kánya hamarosan a forradalom országában találta magát. A szerzők részletesen elemzik a Traien regényeiből ismert Don Porfirio 1910-ben véget érő uralmaután kirobbant hatalmi harcot, mégpedig nem önmagában, hanem az oroszlánkörmeit mutogató nagyhatalom, az Egyesült Államok szomszédságát szem előtt tartva. Itt találkozunk a kötet egyik újdonságával. A mexikói 1917-es forradalommal könyvtári irodalom foglalkozik, de vagy amerikai vagy német szempontból. A könyvben először értékelik úgy az eseményeket, hogy Mexikó érdekei felől vesznek szemügyre mindent: Huerta tábornok „puccsát”, Carranza elnökségét, Villa és Zapata partizánháborúit és az új alkotmányt. A földrész első polgári demokratikus alkotmánya itt született meg. Elválasztották az államot az egyháztól, földtörvényt hoztak. Igyekeztek a nemzeti olajkincset a maguk javára fordítani. Kánya Kálmán az USA— Németország látószöge helyett mexikói látószögben szemlélte az eseményeket. Hamar felismerte, hogy az Egyesült Államok nemcsak a földrészen lesz vezető állam, hanem a világpolitikában is. Kísérletei ennek ellensúlyozására történtek: német—mexikói—japán tengelyt akart létrehozni. (Ez később 1939-től a II. világháborúban létrejött, Mexikó nélkül). Kánya 1919 júliusáig maradt Mexikóban. A Monarchia megszűnt ipar ekkorra, így bár a diplomata meglehetősen elszigetelt volt, mégis az országgal (Mexikóval) foglalkozott. Tetteinek rugói — későbbi viszolygása például a pezsgőügynökből lett náci külügyminiszterrel Ribbentroppal és más hasonszőrű emberrel szemben — itt alapozódtak meg. A szerzők találó megfogalmazása szerint „apokaliptikus vízióként zajlott le a szeme előtt” a mexikói világ. Egy életre leszámolt mindenféle demagóg, ígérgető és egyszerre fegyvercsörtető, kegyetlen diktatúrával. A könyvben több helyen utal a két történész arra, hogy még számos feltáratlan téma van, és sok a válaszra váró kérdés is. Ezekkel is jó lenne foglalkozni, az eredményt az olvasóval megosztani. A könyv a Katz-alapítvány támogatásával jelent meg. (A szerző Inc.de co ROZSNYAI JENŐ Ki volt Kánya Kálmán? 37. Másnap tőlünk jobbra az ökörmezei völgyzárón és vízmosáson keresztül három, vagy négy autó robog át az ezeréves határon az oroszokhoz. Szokatlanul nagy lett az idegenforgalom. Később tudtam meg, hogy Dálnoki Miklós Béla, a mi hadseregparancsnokunk, és kísérete hagyott itt bennünket. (Nem egészen úgy, ahogy a Honfoglalás c. filmben volt. De a túloldalon tényleg találkozott Illés Bélával, aki egyszer-másszor tolmácsolt is neki.) Nálunk ez ahír járta, hogy magával vitte a hadsereg kasszájátis. Ezt persze nem tudom, miért tette volna, de tény, hogy későbbi zsoldjaink elmaradtak, a nálam lévő zloty semmit sem ért. Mi még fönt vagyunk a határon, de mi a teendő, ha orosz egységek jönnének, vagy éppen németek?! Ki az ellenség, kire kell lőni, kivel kell együtt mennünk? Teljes a tanácstalanság, a káosz. Közben olyan hírt is hallunk, hogy Szolnok és Debrecen is elesett már. Hát miféle tűzszünet az ilyen? Ezek szerint nincs is. Csak fejetlenség van. Végre parancs jön De egészen más, mint amilyet a Horthy proklamáció után vártunk. Az orosz továbbra is ellenség marad. Gyülekező lent a völgyben valahol, és sötét este valami erdei ipari kisvasúton jövünk le, átkelünk a Latorcán, egy napot Tiszakarádon töltünk, majd véres harcok Csapnál, összevissza raknak bennünket kis erdei vasútra, gépkocsira, és fel-le szállítanak ide-oda, fejvesztetten. Ez már az összeomlás. Teljes a tanácstalanság. 1944. októbere van. * Vasút: sínek előtti nyílt legelőn ástuk be magunkat. Bal szomszédunk valamilyen német alakulat. Szemben velünk kisebb erdő, amilyenek a magyar alföldön vannak. Talán akácos.És ott vannak ők, akikkel majdnem fegyverszünetet kötöttünk. Mi pedig ismét és sokadszor olyan helyen vagyunk, ahol világosban mozdulni sem lehet. Mögöttünk egy kis falu és Csap, a nagy vasúti csomópont. Tőlünk jobbra egy kimagasló gyárkémény. Az éjjel ebbe költözött a tüzér figyelőnk, hogy beláthassa az előttünk elterülő terepet. Dél körül az erdő széléről egy harckocsi, egy páncéltörő ágyú páncélgránáttal háromszor telibe találja a kémény alját. A szemünk láttára szépen leül és összeomlik. Tüzér figyelőink nyilván meghaltak a romok alatt. Az éjjel utászok aknazárat telepítenek elénk, hogy nagyobb biztonságban érezzük magunkat. Másnap délután azt veszszük észre, hogy két orosz kúszik felénk. Még az éjjel előre jöhetnek, és valami kis dombocska vagy fűcsomó mögött rejtőztek délutánig. Mi a talaj síkjából, a hevenyészve ásott lövészkútból nem láthattuk őket. Fejünket pedig nem tanácsos nagyon kidugni, mert máris porzik körülöttünk a föld a lövedékektől. A két orosz gyalogsági ásóval úgy fúrja magát előre, hogy a laza talajt nagy sebességgel dobálják jobbrabalra maguk mellé, mint a vakond. Ők pedig az így folyamatosan ásott kis árokba fekve közelednek felénk. Aztán a maguk mellett húzott hosszú rúddal robbantgatják az érintőaknáinkat, szinte az orrunk előtt. S nekünk legalább derékig ki kellene mászni a kútból, hogy rájuk lőhessünk. Ezt azonban valószínűleg a fákon csücsülő géppisztolyosok sűrű tüzeléssel lehetetlenné teszik. Tüzérségi tüzet kérünk rájuk, de nem kapjuk meg. A minimális napi kiszabottból két emberre? Ugyan kérem! Az aknavetősök sem vállalják hasonló okokból. Nem kaptak rá engedélyt. Az oroszok pedig munkájukat befejezve csúsznak vissza kis árkukban, és az alkonyatba belevesznek az akácos kékesszürke hátterébe. Aztán elered az eső, és szépen harmatozik egész éjjel, és még másnap is. Közben egy régi orosházi barátom, Tarnai Pista hadapród őrmester felderíti, hogy a síneken veszteglő vagonok egyikében valamilyen szesz van. Finom orra volt, ehhez mindig, kilométerekről megérezte a törkölyt, de még a nagyfröcscsöt is. Az éjjel önként vállalkozva, egyedül, senkinek be nem jelentve, titokban az egyik ilyen tartálykocsi alá kúszik, és megcsapolja. Teleereszti csajkáját és mire visszaballag századjához, meg is issza. A vagonok közti őrszem megállítja a sötétben botorkáló alakot, de az pisztolyt ránt, és közelről lelövi az őrt, a saját emberét. Riadalom támad, azt hiszik, hogy valami orosz vállalkozás csoportja jött el idáig. Az én komám tovább lövöldözik, megsebesíti néhány emberét de közben felismerik, lefogják és lefegyverzik. Betámogatják hátra a faluba, a zászlóaljhoz, ahol aztán összeesik. HORVÁTH ISTVÁN (Folytatjuk.) Egy zászlós följegyzései : ■ •• • r . . . . • i 2 Ferenczi István emlékezete A földtudományok hazai művelőinek sorában kiemelkedő hely illeti meg Ferenczi István geológust, egykori szegedi egyetemi tanárt, aki 100 éve, 1890. október 21- én született Zalatnán. A kolozsvári tudományegyetemen tanult, ott szerzett diplomát és doktorált, majd 1914. és 1918. között Szádeczky Kardoss Gyula (1860—1935) professzor mellett volt tanársegéd. Az első világháborút követő események miatt került Budapestre, és itt a Magyar Királyi Földtani Intézet geológusa lett, 1936-tól főgeológusa. Ezalatt az ország különböző részeiben földtani térképezést végzett, ezenkívül víz- és kőolajföldtani (Szeged környékén is!) kutatásokban vett részt. Közben a szegedi, Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen 1928-ban magántanári képesítést kapott, és bekapcsolódott a város felsőoktatásába. A debreceni tudományegyetem ásványföldtani tanszéke vezető professzorává 1937-ben nevezték ki, és ott tanított-kutatott 1940-ig, amikor a szegedi tudományegyetem földtani tanszékének vezetését bízták rá. A kiváló felkészültségű és intuitív érzékkel is megáldott szakember, ettől kezdve, és négy éven át bányageológiai felvételeket végzett Észak- Erdélyben. Szellemi tőkéjét és helytálló magatartását tekintve, sajnos 1944-ben külföldre távozott, és 1950-ig a müncheni Földtani Intézetben dolgozott. Németországi kutatásaival olyannyira bekapcsolódott a geológiai tudományok további fejlesztésébe, hogy neve ma is ott áll a Deutsches Museumban, a szakma legjobb művelői között. Münchenből az ötvenes évek derekán az USA-ba távozott, és Charlottsvilleben egy évig, Raleigh-ban három évig tanított az egyetemen. Ferenczi István tudományos, kutatói és oktatói munkásságát elég nehéz lenne röviden összefoglalni, így csak néhány jelentősebb munkáját említem fel. Foglalkozott Zalatna környékének geológiai viszonyaival, geomorfológiai tanulmányokat írt a Kis magyar alföld déli öbléről, vizsgálta az Ipoly-medencét, a Zempléni szigethegység földtani viszonyait, de északerdélyi kutatásai is jelentős megállapításokat tartalmaznak e terület, főként szénhidrogénvagyonáról. A földtan (a geológia), a Föld anyagi és szerkezeti felépítésével, fejlődéstörténetével, a nagy változásokat kísérő kialakulások tudományát művelő külföldi és hazai szakemberek sorában élen kell megemlítenünk Ferencz István nevét, aki szaktudományának számos ágában új vagy újszerű megállapításokat tett itthoni és külföldi kutatásai nyomán. Valahol Böckh Hugó, Telegdy-Róth Lajos, Lóczy Lajos és Koch Antal társaságban kell említenünk. Szerkesztett földtani iránytűt, és a kőzetkifejlődés is élénken érdekelte. Élete idegen földön ért véget, Washingtonban halt meg, 1966. november 27-én. Volt egyetemei: Debrecen és Szeged. illetékesek lennének emlékének megörökítésére. BÁTYÁS JENŐ Vecsernyésé az első díj A megyei múzeumok igazgatósága közzétette az idei új- és legújabbkori történeti pályázat eredményeit. A felnőttek közül első díjat kapott Vecsernyés János pályamunkája, amelynek címe Trianon és Újszentiván. Második Komoly Pál: Pitvaros község önkormányzata 1950-ig. Földvári László: Küzdelem a víz ellen a vízért (Hódmezővásárhelyi árvizek, ártéri kutak története). Megosztott harmadik díjat kapott Szabó Jenő (Makói gyógyszertárak története 1780—1990) és Sipos István (Segélykiáltás 1939— 1940., makói nyomorgók segélykérő levelei). Különdíjjal jutalmazták Vecsernyés János—Vecsernyés István: A leventétől hadifogságba című dolgozatát. Többen jutalomban részesültek pályamunkájuk elismeréseként. Ifjúsági kategóriában harmadik díjat kapott Szabó László: Az egerlövői református elemi népiskola az 1910—1920-as években című dolgozatáért. Gondozzák a katonasírokat A Magyar Honvédség vezetése arra törekszik, hogy a katonasírok és kegyeleti helyek gondozásával, a megemlékező ünnepségekkel hagyományt teremtsen — tájékoztatta szerdán az MTI-t Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője. A Magyar Honvédség parancsnoksága — a honvédelmi miniszter felkérésére — intézkedett a Magyarországon található, bármely nemzet katonájának maradványait őrző sírok, illetve a háborús emlékművek gondozásáról. Az idén először a halottak napján is megemlékezést tartanak a katonák. Az alakulatok rendbe hozzák a helyőrségük területén levő elhanyagolt sírokat, mementókat, s november 1-jén azoknál róják le kegyeletüket. CSÜTÖRTÖK, 1996. NOVEMBER 1.