Reggeli Délvilág, 1991. november (2. évfolyam, 1-18. szám)

1991-11-11 / 1. szám

A«E| ».eiTM«»,»*«,», «ra-a Szegedi újságharc Délfrancia világ TISZTELT OLVASÓINK, TISZTELT ELŐFIZETŐINK! Bizonyára emlékeznek még arra, hogy tavaly novemberben egy rövid időszakig a Délvilág mellett egyszer-egyszer mutat­ványszámként a Délmagyarországot is kézbesítette a posta. Ez akkor egy meg­lehetősen szövevényes lapbirtoklási vita része volt. Sajnos minden igyekezetünk ellenére a vitát azóta sem sikerült meg­nyugtató módon rendezni. Tudjuk, hogy az olvasók elsősorban jó újságot, ked­vükre való olvasnivalót szeretnének kap­ni, és nem a sajtóbelharc részletein akar­nak unatkozni. Néhány nappal ezelőtt a tekintélyes hetilapban, a HVG-ben jelent meg a kö­vetkező cikk, amely vitán felül pártatlan és egyszerűen, részleteiben is pontosan tárja fel ezt a bonyolult ügyet. Előfizető­ink tájékoztatására azt érezzük a leg­korrektebb módszernek, hogy ezt az anyagot közöljük. Így részrehajlással, ön­­propagandával, vagy bármi mással ben­nünket talán senki nem vádolhat meg. Újabb sajtóprivatizációs botrány van kibontakozó­ban. A lapalapítói és lap­­gazdai-laptulajdonosi jo­gok zűrzavara ez alkalom­mal Dél-Magyarországon jelentkezett. A régió két napilapja körül folyó huza­vona korántsem mellékes dolgon folyik: együttesen százezernél is több pél­dányban jelenik meg, s ha előfizetőik számát is össze­adjuk, kiderül, az országos napilapok közül is csak a Népszabadság és a Népsza­va büszkélkedhet több előfizetővel. Az ügyben ke­mény harcra és több bíró­sági tárgyalásra lehet még számítani. * Az egyre átkosabb múlt­ban Szeged volt az a vidéki város, ahol két reggeli napi­lap­­készült. Míg a többi 18 megyeszékhelyen csupán egy-egy újság hirdette a me­gyei pártbizottság és a me­gyei tanács orgánumaként az igét, a Tisza-partján a Csongrád Megyei Hírlap mel­lett ott volt a városi pártbi­zottság és a városi tanács lapja, a Déli Magyarország is. (Városi újság készült még Miskolcon is, ám az ottani Déli Hírlap más kategória, mivel csak utcai terjesztésű volt.) Bár a Délmagyaror­­szág és a Csongrád Megyei Hírlap között valódi verseny soha nem alakulhatott ki — a „Délmagyart” szinte, kizá­rólag Szegeden a „Hírlapot” pedig jóformán csak a me­gyében olvasták —, ha más­nak nem, legalább az újság­íróknak előnyös volt a hely­zet: a vidéki tollforga­tók be­­szorítottsága Szegeden vala­melyest mérsékeltebb volt, végül is két szerkesztőség között választhattak. Lehet, hogy rövidesen min­dez a múlté lesz. A tavaly tavasszal Délvilágra átke­resztelt Csongrád Megyei Hírlap újságírói ugyanis ok­tóber 2-ai keltezéssel levelet kaptak Christian Théodose­­tól, a Délmagyarország Könyv- és Lapkiadó Kft. cégvezetőjétől. A Délma­gyarország Kft. ugyancsak tavaly jött létre, mégpedig a francia Nice Press Invest és a Délmagyarország Újság­írói Egyesület között 50-50 százalékos részvételi arány­nyal, és azzal a céllal, hogy, ha majd itt lesz az alkalom, részt vehessenek a Délma­gyarország című lap privati­zációjában. Az alkalom ta­valy ősszel eljött, s nemcsak a Délmagyarországra vonat­kozóan. Ezt az álláspontot tükrözi a levél is: „A Délvi­lág jövőbeni szerkesztősé­gére vonatkozó döntésünk meghozatala, valamint az ön munkaszerződésének előké­szítése céljából arra kérjük, október 6. előtt jelezze, be kíván-e lépni a Délmagyar­ország Kft.-be.” A nyilatko­zattételre való felszólítás magyarázata: „Immár egy éve, hogy a Délmagyarország Kft., melynek a Nice Press Invest üzleti­­partnere, meg­vásárolta a Délvilág című napilapot.” Éppen ez az a kijelentés, aminek jogosságát a Délvilág Rt., a lap mostani kiadója kétségbe vonja. Szeri István, a Délvilág Rt. elnöke és Ni­­kolényi István, a Délvilág főszerkesztője úgy vélik, hogy amikor 1990. szeptem­ber 13-án Kispál Antal, a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója és Máté László, az MSZP kincstárno­ka aláírták a szerződést a Délmagyarország Kft.-vel — amelynek egyébként Kispál Anital azóta ügyvezető igaz­gatója lett —, olyasmit adtak el, ami nem volt az övék. Pontosabban: olyasmit is. Az MSZP-nek a megyei lapok privatizálására kiírt pályáza­ta ugyanis nem tartalmazta a Délvilágot. Szegeden csak a Délmagyarországot hirdet­ték meg, sőt, a pályázati ki­írókban szó szerint az állt: „a megyei lap már korábban kft.-be elment.” Ez a megállapítás csak a társasági form­a megjelölése szempontjából téves, mert egyébként valóban az tör­tént, hogy tavaly az­ év első felében a­­Délvilág kivált a Csongrád Megyei Lapkiadó kötelékéből. A Szeri—Niko­­lényi kettős szerint a megyei lapkiadó örült, hogy meg­szabadulhat a számára ad­dig csak veszteséget hozó napilaptól, s így szívesen hozzájárult, hogy a megyei napilapot ezentúl a 13 szege­di és környékbeli vállalat és intézmény álltal 10,5 millió forintos alaptőkével létreho­zott Délvilág részvénytársa­ság adja ki. A Csongrád Me­gyei Lapkiadó Vállalatnak innen kezdve annyi köze ma­radt egykori újságjához, hogy 1 millió forint értékben maga is jegyzett részvényt. Az persze már egy külön törté­net, hogy az addig csupa veszteség újságról kiderül, mégiscsak lehet nyereséges, s a részvénytársaságnak már az első, tehát fönt évben is 10 százalék fölötti osztalékot hozott. Ezen túlmenően készült azonban egy bérleti szerző­dés is, melynek értelmében a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat 1991. december 31- éig átadja a tulajdonát képe­ző lap kiadási jogát és előfi­zetői körét a Délvilág Rt.­­nek. Ez a szerződés azonban az utóbbi szerint­­nem is le­het érvényes — az érvényte­lenség kimondására bírósági eljárást is kezdeményeztek —, mivel az aláíráskor sze­rintük a Csongrád Megyei Lapkiadó nem is volt tulaj­donos. A tulajdonosi jog át­engedéséről csak hónapokkal később, 1990. augusztus 17- én állapodott meg Kispál Antal kiadói igazgató és az MSZP-s Máté László. Dlusztus Imre, a most már 80 százalékban francia és 20 százalékban magyar tulajdo­nú Délmagyarország Kft. magyar cégvezetője és egy­ben a Délmagyarország című napilap főszerkesztője szá­mlára azonban a bérleti szer­ződés a kályha, innen lehet elindulni minden érvelésnél. Szerinte a Délmagyarország Kft. ugyanis mindenestül vet­te meg az MSZP-től a Csong­rád Megyei Lapkiadó Válla­latot, így tehá­t ennek a bér­leti szerződésnek, s ezen ke­resztül a Délvilágnak is bir­tokába jutott. Az vételár 84 millió forint volt, ebből 56 milliót ként az MSZP a Dél­­magyarországért, s 28 milliót a Csongrád Megyei Lapkia­dóért. — Dlusztus Imre sze­rint a Délvilággal egyetem­ben. Így látta különben a Csongrád Megyei Bíróság is, ahol tavaly ősszel egy sajtó­­helyreigazítási per tárgyalá­sa során, amit a Délvilág in­dított, majd elvesztett a Dél­­magyarországgal szemben, még az is kiderült, az MSZP a szerződésben 5 millió fo­rinttal vette figyelembe a Délvilágot, beleértve ebbe a Csongrád Megyei Lapkiadó 1 milliós részvénycsomagját is. A délvilágosok szerint vi­szont 35 milliónál olcsóbban sehol nem kelt el lap a „me­gyei osztályban”, tehát ha másért nem, már a szolgál­tatás és az ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága mi­att is kétségbe lehetne von­ni az MSZP és „a franciák” ügyletét. Bár az üzleti papírokon mindenütt a Délmagyaror­szág Kft. n­eve szerepel, alig­ha túlzó ez „a franciák” sommás megjelölés. A 80 százalékos tulajdoni hányad­dal rendelkező, kifejezetten a magyarországi befektetés céljából létrejött Nice Press Invest főrészvényese a Nice Matin sajtóvállalkozás, amely — mint arra Dlusztus Imre utalt is — egyike a leggazdagabb francia sajtó­cégeknek. „A pénzt az újság és a kiadó megvásárlásához a franciáktól kaptuk, egy részét ajándékba, egy részét hitelbe” — mondja a 31 éves főszerkesztő-cégvezető, aki határozottan cáfolta a Ma­gyar Hírlap azon állítását, miszerint a Nice Matin és a Magyar Nemzet privatizá­ciója kapcsán ismertté vált Hersant-csoport között bár­miféle kapcsolat lenne, de: „Nem akartunk egy sajtó­­helyreigazítási perrel be­­mocskolódni.” Nem ez az egyetlen mendemonda sze­gedi sajtókörökben az ügy kapcsán. Az ellentábor pél­dául tudni véli: „a franciák” nem is a saját zsebükre vol­tak ilyen nagyvonalúak, a vásárláshoz a Postabank hi­tele nyújtott fedezetet. Pusz­tai Viktor, a Postabank ille­tékese szerint ez legfeljebb normális cégfinanszírozás keretében történhetett, amit a megyei igazgatóságok sa­ját hatáskörökben intézhet­nek; arról szó sincs, hogy ,,be akarnánk lépni”. Következőképp fest végül a szegedi sajtótájkép a csa­ta előtt. Egyrészt van egy francia—magyar kiadói kft., amely igaza biztos tudatá­ban nyomdát rendelt („már készül a két kirakós gépünk, amivel egyszerre kétszer 32 oldalas, színes újságot tu­dunk csinálni”), embereket toboroz („a Délvilágtól hat újságírónak van már itt a munkakönyve, négynek fo­lyamatban van az ügye, de sok pályázónk van Jugoszlá­viából is”), s kész szervezeti elképzelésekkel bír a két új­ság jövőjéről („csak egy fő­­szerkesztő lesz, két felelős szerkesztővel, közös hirdeté­si oldalakkal”). Másrészt van egy magyar kiadói részvény­­társaság („mi vagyunk az egyetlen megyei lap, amelyik még nincs külföldi tulajdon­ban”), amelyik szintén úgy hiszi, igaza van („ha tényleg a franciáké volna a lap, ak­kor vajon miért írtak alá már a szerződés után szán­déknyilatkozatot, hogy haj­landók beszállni a Délvilág­ba is?”), s amelyiknek ugyancsak feltett szándéka, hogy jövőre is megcsinálja és kiadja a megyében ked­velt napilapot („a sajtókiadó indexszám a Délvilág Rt. javára van bejegyezve, a Posta csak a mi lapunkat viheti ki”). A bírósági tárgyalóterme­ken kívül is lesznek még az ügynek fordulatai­­ és ál­dozatai. Az újságírók közül vagy azok, akik túl korán „átálltak” — ha másképp nem, hát úgy, hogy megbán­ják, vagy azok, akik írás­ban utasították vissza a francia cégvezető „megalázó ajánlatát”. Ők „francia győ­zelem” esetén alighanem az utcára kerülnek. Jobbik esetben persze az is elkép­zelhető, hogy két konkurens újság kínálja majd magát a Tiszavidéken az olvasóknak — s akkor ők mindenkép­pen nyernek —, de ha az egyesítés, a közös kiadás „jön be”, s a két lap csak a címében fog különbözni, ak­kor a közönség is a veszte­sek közé tartozik majd. Egy biztos: az MSZP — vagy kincstárnoka — már ki tud­ja, hol jár a vételárral. WEYER BÉLA Lapzáróra Regionális kormányfórum Miskolcon.­­ Senki ne várjon a kormány mai látogatása után azonnali megol­dást, orvoslást az észak-magyarországi térség gondjaira. A kormány szombati miskolci fórumának az volt a célja, hogy közvetlenül és a helyszínen tanulmányozza az adott térség problémáit, ezáltal lehetőség nyíljon a felvetett kérdések szakszerű megoldására. A valóban súlyos gondok ellenére nem lehet kijelenteni, hogy az észak-magyaror­szági térség válságövezet, az viszont valós, hogy ebben a régióban vannak olyan válsággócok, amelyek egyedi és sürgető megoldást igényelnek. Mindezt Antall József miniszterelnök jelentette ki szombaton kora este azon a sajtótájékoztatón, amelyet kabinetjének tagjaival közösen tartott a miskolci egész napos kormányprogramot követően. A Reggeli DV első meg­rendelője. Szombati lapszá­munk drámai bejelentésére: Ellopja a Délvilágot a maf­fia?, a csós­olt megrendelő la­pon, címünktől eltérően, a lap főszerkesztőjének laká­sára érkezett az első meg­rendelés : Szádeczky-Kardoss Samu, Szeged legismertebb ó­lasszikafilológusa, a József Attila Tudományegyetem professzora dobta be. Eagleburger: véresebb há­ború várható Jugoszláviában. Jugoszláviában valószínűleg hosszú, az eddiginél is vére­sebb polgárháború várható, de a Nyugati katonai beavat­kozásáról szó sem lehet — a gazdasági rendszabályok pedig nem lesznek igazán ■haitékonyak. Ezt fejtette ki péntek esti tv-nyilatkozatá­­ban az amerikai külügymi­niszter első helyettese. Lawrence Eagleburger, aki korábban belgrádi nagykö­vet is volt, a válság vala­mennyi szereplőjét felelőssé­­tette a helyzetért, mondván, „sok kis ember akarja a maga kis birodalmát”. A legveszélyesebbnek minden­esetre a szerb Slobodan Mi­­losevicet ítélte, aki, mint az amerikai politikus megálla­pította, az Adriáig terjedő Nagy-Szerbiát akar teremte­ni. Rendkívüli kongresszust sürgetnek. Legkésőbb 1992. március végéig megszamtandó kongresszus összehívását kezdeményezték a Magyaror­szági Szociáldemokrata Párt dunántúli és budapesti alap­szervezetei képviselőinek szombaton Oroszlányban megrendezett regionális ta­nácskozásán. Cheney: Kelet-Közép-Eu­rópa végül bekerül a NA­TO-ba. A kelet-közép-euró­­pai országok végül is­­tagjai lesznek majd a NATO-nak, de csak­ azt követően, hogy szilárd, sikeres demokratikus rendszerük van — mon­dotta az amerikai védelmi minisz­ter. Richard Cheney a je­lenlegi helyzet bizonytalan­ságaira a csehszlovák példát hozta f­el, ahol még folyik a vita a két nép­e között a jö­vőben követendő útról. ENSZ békefenntartó erők. Románia, mint a Biztonsági Tanács soros elnöke,­­támo­­ga­tja azt­ a kérést, hogy a vi­lágszervezet küldjön béke­­fenntartó erőket Horvátor­szágba — jelentette a Tan­­jug jugoszláv hírügynökség a román külügyminisztérium közlésére hivatkozva szom­baton. Borisav Jovic, a jugoszláv államelnökség­­tagja szomba­­tton kijelentette, hogy támo­gatja az ENSZ békefenntar­tó erőinek horvátországi je­lenlétét, amelyet az államel­­nö­kség szerb szárnya­ként a nap folyamán. Véleménye szerint, amelyet a Tanjug tolmácsolt, a „kéksisakosok” horvátországi jelenléte előse­gítené a Hágában folyó ju­goszláviai békekonferencia sikerét. Románok Finnországba akarnak menni. A szovjet határőrök körülbelül egy órányi időre lezárták Vaa­­limaanál és Nuijamaanál a finnországi határátkelőhe­lyet, amikor román állam­polgárok egy csoportja kö­zeled­i a finn határhoz. Ma Autio, a finn határőr­ség szóvivője Helsinkiben ér­te, nem világos, hogy ír ígi román állampolgár­al­­t átmenni Finnországba és, hogy milyen közel jutot­tak a határhoz. Miről tárgyal az alkotmánybíróság? Al­kotmá­nyellenes-e, hogy a gazdasági­­tá­rsaságok­ról szóló törvény a részvény­jegyzésben előnyöket biztosít az állami költségvetési szer­vek, illetve a pénzintézetek számára a gazdasági társa­ságok alapításakor? Alkot­mányba ütközik-e, hogy a lakásszövetkezetek javára adott engedményezési nyi­latkozat alapján a lakásszö­vetkezet a neki tartozó fél tartozását polgári eljárás nélkül levona­thatja az adós munkabéréből? Ezekben a kérdésekben várható döntés az Alkotmánybíróság hétfői teljes ülésén, amelynek na­pirendjén szerepel még a gazdasági társaságok adó­bevallásával, valamint a fel­­számolási eljárásról szóló törvénnyel­­kapcsolatos indít­ványok elbírálása. FIGYELEM! Csongrád megyében a legjobb hirdetési lehetőség! A Reggeli Délvilág naponta 100 ezer példányban jut el az Olvasókhoz. Már holnapra vállaljuk keretes hirdetésének a megjelentetését! Azoknak, akik ma keretes hirdetésükkel hirdető­irodáinkat felkeresik, rendkívüli 20 százalékos árengedményt adunk. A hirdetésük megrendelhető a 62/23-708-as telefaxon a nap 24 órájában. Éljen a lehetőséggel, rendkívüli gyorsaság és olcsó ár a Reggeli Délvilágban. mmmmmmmm­mmmmmmmmmmmmmmsmmm DÉLVILÁG

Next