Reggeli Délvilág, 1991. november (2. évfolyam, 1-18. szám)
1991-11-11 / 1. szám
Most ültessünk facsemetét! Helyszín: a deszki faiskola. Lukács Vendel tulajdon most azért látogattuk meg, hogy megtudjuk tőle, milyen volt az eddigi faültetőszezon? Mert hát az a mondás járja, aki fát ültet, bízik a jövőben. — Bár kissé visszaesett a forgalmunk, még mindig megfelelő — mondta a tulajdonos. — Persze, jó helyen is vagyunk, főút mellett, kanyarban. Aki Makó felől jön, 2 km-ről is észreveheti a kertet, de annak is szemeit szúr, aki Szegedről érkezik. Persze, ha például a farmergazdák biztosan tudnák, hogy visszakapják földjüket, jóval nagyobb lenne a forgalom. De hát nem tudják ... S legalább ugyanilyen nagy gond a tőkehiány. — Honnét jönnek, mit visznek a vevők? — Mindenhonnét, a Nyírségtől Győrig. Az újfehértóiak (Szabolcs megye) a megygyet viszik, a Bács megyeiek közt az őszibarack kelendő, Békésbe a szilvaféléket, a sárgabarackot szállítják. És végül itt, Csongrád megyében szinte minden elkel. Persze, tájegységenként változnak itt is az igények, a mórahalmiak például a barackot veszik, a Szeged környéki kiskertesek pedig kompletten vásárolnak. Minden fából egynéhányat, hogy ellássák gyümölccsel a családot. A dísznövények közül az örökzöldek a kedveltek, a fenyők, a tuják. — A legkülönlegesebb növénye?__ — A pampafű. Az idén már elfogyott, de tavasszal kapható lesz, magánkertekbe, parkosításhoz viszik. Mi különben tömegárut tartunk, igaz, abból a legjobbat. A különlegességek nemigen fizetődnekki. Itt van például a kóniska, tartja egy-két évig az ember, míg valaki megveszi. — Milyen és mennyi meló van e háromhektárnyi területtel? — A kora tavaszi metszés a legelső munka, nyáron jön az öntözés, s főleg a növényvédelem, mert minden növénynek külön betegsége van, nem is egy. A legkevesebb gond épp ilyentájt, őszszel adódik. Persze, én így is állandóan kint vagyok a kertben, el se tudnám képzelni enélkül az életemet. — Meddig tart a faültetőidény? Nem késtek el azok, akik eddig még nem telepítettek? — Az idény nincs dátumhoz kötve, jórészt az időjárástól függ. Ha esős, hűvös az október, már tizenötödike előtt el lehet kezdeni a telepítést, ilyenkor novemberben van a főszezon, ami egészen a nagy fagyokbeálltáig tart. És ami fontos: fát elültetni — csak levélmentesen! F. CS. (Fotó: Pintér József) Siker New Yorkban Nagy siker jellemezte Göncz Árpád Rácsok című színművének szombat esti ősbemutatóját a New York-i Riverside Shakespeare Company előadásában. A nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség meleg ünneplésben részesítette az amerikai művészeket, a szerzőt, valamint az előadás rendezőit: Vámos Lászlót és az Egyesült Államokban élő Székely Andrást. Az elnök a hatvanas évek végén, hatéves börtönfogságából való kiszabadulása után írta a diktatúrák lélektanát elemző művét, amelyet Katharina és Cristopher Wilson fordította angolra. A köztársasági elnök kétnapos magánlátogatásán a magyar—amerikai üzleti, pénzügyi kapcsolatok fejlesztéséről is tárgyal, majd hétfőn hazarepül Magyarországra. Szabadka: Beszélgetés Bódis Gábor főszerkesztővel Miről ír a háborús Napló? — Rendkívüli? — Nem. Azaz, másfelől, tényszerű lehet bárki előtt: e rendkívüliségünknek két kiváltó oka van. Rendkívüli körülmények között élünk, olyan polgárháborúban, amely a szétesett Jugoszlávia egész területét érinti. Szerbiában, illetve a Vajdaságban, ha nem is közvetlenül, folyik a harc, a rendkívül fokozott ütemű és méretű mozgósítás, meg a vele járó intézkedések lánca háborús állapotokat idézett elő. Ennek folytán természetes, a Napló is rendkívüli helyzetben találtatott. A szerkesztőség tagjait, munkatársainkat sorban beidézték. Előreláthatóan tehát a kolleganőinkre számíthatunk csupán. Addig, amíg a Napló rendkívüli számai megjelenhetnek. — Addig is, miről írnak? — A hónapokkal ezelőtt elkezdődött polgárháborúban lapunk háborús Naplóvá vedlett át, hétről hétre híven tükrözve az eseményeket, folyamatokat, állapotokat. Egyre inkább azok az oldalaink bizonyultak a leghatásosabbnak, amelyeken a háborút, akülönféle tűzvonalakat megjárt tartalékosok feljegyzései, élménybeszámolói kaptak helyet. Ezt a gyakorlatot tehát folytattuk, s minden bizonnyal a tisztelt, ám egyre apadó olvasótáborunk megelégedésére. Igen, a mi olvasóink sorai is gyérülnek, a háború kiszámíthatatlan folytatódásának következményeként. A Napló olvasói túlnyomó többségben az az értelmiségi, illetve középréteg, amelyet a leginkább sújt a mind nagyobb fokú mozgósítás. A férfiak elhagyják otthonaikat — így térve ki a becsapós és kevésbé megtévesztő behívók elöl. Otthon maradnak az öregek, a nyugdíjasok, akik szerveződve — anyagiak híján — tíz-tizenöten vásárolnak meg és olvasnak el egy-egy Naplószámot. Ez a körülmény egyrészt igen örvendetes, másrészt azonban, üzleti szempontból, elkerülhetetlen katasztrófát jelent. — Hadititoknak számít a háborús Napló szerkesztéspolitikája? — A fejlécen olvasható , szabadelvű hetilap” azon jegy, amelyhez az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségének főszerkesztőjeként is tartottam magam, s változatlanul a Naplónál is. Van, persze, egy eléggé közismert kikötése a szerkesztőségünknek: a közlés álláspontja nem szíthat semmiféle ellentétet a nációk között. Nem csatlakoztunk, nem pártoltunk pártokat — megmaradtunk önmagunk és az általunk képviselt ezrek szócsövének. — Apropó: szócsövek. — Időnként még a legliberálisabb sajtóorgánumok is hinta-politikát folytattak, számos hibát követve el. A Napló olvasóit szolgálja — nem biztosokat. Más kérdés, hogy történetesen, egyre szembetűnőbb: a Szerbiai Szocialista Párt (SZSZP) nyíltan rátette a kezét nemcsak a szerb sajtóra, ami egyébként a közelmúltban játszódott le végérvényesen, hanem, hogy a magyar nyelvű sajtószervek irányítását is teljes egészében meg szeretné kaparintani, jó ideje zömmel az SZSZP emberei találtatnak a kulcsfontosságú sajtóházak és tájékoztatási eszközök élén, ezután pedig, nos, az SZSZP eleve csakis a szolgalelkű hadakra alapozza a nálunk leírható, kimondható szó sorsát. Bizonyos, hogy a napokban ilyen értelemben hajtanak végre újabb kádercserét — többek között — a Magyar Szó, az Újvidéki Rádió és az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségében. KOLIGER KÁROLY Legfrissebb, azaz e heti számától kezdve — amíg azt a bonyolult, s tovább bonyolódó balkáni körülmények úgy kívánják, avagy lehetővé teszik — a Napló című szabadkai magyar hetilap immár csak mint rendkívüli Napló kerülhet az olvasó elé. Bódis Gábor alapító főszerkesztő erről nyilatkozik lapunknak. Sortűz az első elesett magyar kiskatonáért. (Fotó: Dormán L. — Napló) mm DÉLVILÁG Természetesen az úgynevezett KGSZT-piacról van szó, amelyek kialakulását a csongrádi ember is üdvözölte. Az országtalán legalulfizetettebb polgára nem is tehetett mást, hiszen a nehéz helyzetben levő település nagyobb cégei, maguk elé gyors meggazdagodást kitűző kereskedői, a csillagos egeikig emelve áraikat, elrugaszkodtak a valóság talajától. A munkás, vagy munkanélküli vékonyka pénztárcájával igazán nemtud mit kezdeni velük. Nem csoda hát, hogy megrohamozták a piacokat, amelyek ez időre — lehetőségeikben és rendeltetésükben — kinőtték korábbi mozgásterüket. A képviselők testületi üléseken foglalkoztak a kialakult helyzettel. Állásfoglalásuk egyöntetű volt: megértve az elszegényedett polgárok gondját-baját, nem vetnek gátat a KGST-piacnak. Sőt! Bizonyos fokig támogatnák is azt. Igen ám, de közben megjelent a már fentebb említett rendelkezés. A rendőrség fokozott ellenőrzéseit a lakosság nem nézi jó szemmel, ők úgy látják, ezzel szétzavarják a piacot, gázsprayt találnak a gyerekeknél. Atájékoztatót dr. Balog Imre rendőr alezredes Losonczi Zoltánnné polgármesterasszony felkérésére megismételte a testületi üléstkövető közmeghallgatáson. Ezt megelőzően azonban a képviselők hatályos tanácsrendeleteket vizsgáltak felül. Az ügyfélfogadás rendjében történt módosítás következtében a polgármesteri hivatal irodái hétfőn 13-tól 17 óráig, szerdán 8—12, míg csütörtökön 8—16 óra le.A kapitányságvezető szavaizött állnak a laikusság rendől kitűnt, egyáltalában nemdelkezésére. Mindez nem erről van szó, a rendőrséget érinti az ügyfélszolgálati hatályos jogszabály utasítja csoport munkáját, amely a az intézkedésre, többekben tevékenységi körébe tartozó tötit az árusok által elkövet ügyekben a hivatal teljes tett vám- és devizaszabály- munkarendjében ügyfélfogatalanságok miatt. És hogy mást tart. Továbbá rendeletét mennyire szükség van , a alkotott a képviselő-testület rendőrség ellenőrzésére, az is a vásárokról, piacokról, a bizonyítja, mint elhangzott, vásári és piacihelypénzekaz egyik általános iskolában sől és a hatósági mérlegelésmindtöbb, a piacon vásárolt től, és módosította a város kis számú érdeklődő a közmeghallgatáson Pro és kontra a piacokról Az országosan kiadott jelentés szerint mind több engedély nélküli árus, koldus, bűnöző (kiváltképp gépkocsitolvaj, zsebes, csempész) és csavargó lepte el piacainkat, állomásainkat, aluljáróinkat. Ezért október 4-én határ-, iletve beutazásszigorítás lépett életbe hazánkban. A parancsot, amely — többek között — az ellenőrzések szigorítását írja elő, Csongrádon is végre kell hajtani. Elsősorban a lakosság védelmében. Erről adott tájékoztatást dr. Balog Imre rendőr alezredes, a hét végén megtartott rendkívüli testületi ülésen, ez évi költségvetését, amenynnyiben a Csongrádi Építők- Spartacus Sportegyesületnek a városi sporttelep üzemeltetésére 200 ezer foriinttot biztosít, a tartalékkeret terhére. A délutáni közmeghallgatáson a jövő évi költségvetés elkészítéséhez, a város általános rendezési terve részleges felülvizsgálatához, a helyi adóik bevezetésével kapcsolatban várta a képviselő-testület a polgárok, szervezetek közérdekű kérdéseit, javaslatait. Azzal a szándékkal, hogy közelebbről megismerjék a lakosság véleményét ezekben a témákban. Sajnos, ehhez mérten nem sokan vettek részt a fórumon. Andó Pál arról szólt, hogy a város adósa maradt a bokrosi városrésznek. (Mindezt a polgármesterasszony adatokkal cáfolta meg, mondván, hogy ha az arányos elosztást nézzük, a bokrosiak nem jártak rosszabbul a többi városrész lakóinál. Gond viszont a telefon hiánya (mintegy 150-en igényelnék), és újabban a gázpalackellátással is problémák vannak a településen. Gulyás Ferenc aztkérte, hogy a Bokrosi Baráti Kör tanácskozási joggal vehessen részt a testületi üléseken. További kérésére, mely arról szólt, hogy a képviselő-testület tartson kihelyezett ülést a városrészben, máris ígéretet kapott. Ornyik Sándor a városrendezés kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a bölkényi városrészben a közművek és atervbe vett, megvalósításra kerülő építkezések nincsenek összhangban. Szabó József kifejtette, hogy az építményadó bevezetésénél azt is vegyék figyelembe, hogy milyen iparitevékenységet folytatnak a műhelyben, mivel a különböző szakmákban nem egyformák a műhelyigények. Ezzel kapcsolatban holnap, kedden este 6 órakor — szintén a városháza dísztermében — a vállalkozókat, iparosokat várják véleménynyilvánításra a képviselők. Többek kérésére elhangzott it még, hogy magánszemélyeknél a tervezett kommunális adó 600 forint egy évre, és hogy idegenforgalmi adót csak pénzért kiadott üdülőhelyek után kell fizetni. LOVAS J. JÓZSEF Juhász- Gregor- Gyimesi Színházi szubkontra Október 23-án este a Bánk bánt adták elő a szegedi színházban. Ezen az emelkedett, ünnepi estén énekelte a címszerepet 125. alkalommal Juhász József. Aztán erre a szakmai jubileumra csak az előadás után, zárt körben koccintottak. Mert tiltakozás futott be a Városházára, miszerint az ünnepelt művész valamikor ávós, vagy béemes volt. Néhányan azt is tudni vélték, hogy e vád a színházban 30. évadját éneklő művésztárstól, Gyimesi Kálmán önkormányzati képviselőtől, a kulturális bizottság elnökétől ered. — Művész úr, ön belekerült a legújabb szegedi botrányba. Mind a helyi, mind az országos lapok eltérően reagáltak az ügyre. Hogyan néz ki valójában ez a dolog az ön szempontjából? — A november 6-ai Népszabadság írta csúsztatás nélkül az igazságot. Dr. Ványai Éva alpolgármesterasszony nagyon megfontoltan, igazságosan intézkedett és megelőzte, hogy az est botrányba fulladjon. Juhász József kollegánk köszöntése is szépen zajlott le. Jómagam is gratuláltam, azt mondtam: Józsikám, még 125-ször énekeld el a Bánk bánt! A felesége ki is egészített: Kálmikám, de csak veled együtt. Hát így történt. Nem tudom, kinek az érdeke lehetett, hogy ezt a — hát hogy mondjam ... — ... pletykát földobta? — Igen, hogy ebből mégis ilyen botrányt csináltak. Embereket itt vérig megsértettek,, embereknek a múltjában vájkáltak. Főleg én lettem nagyon megsértve, nem tudom, hogy ki állhat mögötte, kinek az érdeke az, hogy ez idáig elfajult? Ha Dr. Ványai Éva nem így cselekszik, tragédia! Hogy még ilyen ünnepen is botrányszagú előadást tudunk produkálni... — Hogyan lehetne megelőzni a további hasonló botrányokat? — Nézze,amikor egy ilyen nagy nemzeti ünnep van, nem szabad magándolgokat ünnepelni. Egy Bánk bán előadással későbbre kellett volna halasztani. Juhász Jóska maga is azt mondta, hogy a végén legyen az ünneplés. Gregor József jelezte, hogy ennek az évadnak a végén lemond, és a főrendező is fontolgatja a dolgot. Milyen helyzetben érzi most a színházat? — Gregor szerződése 1992. augusztus elsejéig szól, ő nagyon etikusan, mindig egy évre kötött szerződést. Azért, hogy ha bármi adódik a színház, vagy a saját életében, lehetőség legyen arra, hogy valaki tolerálja a dolgokat, és szabad út legyen. Mivel a színháznak új vezetése lesz, s ez évben eldől,, ki lesz az igazgató, Gregor felajánlotta levelében, hogy ha kell, akkor már január elsejével átadja az igazgatói széket, és csak énekelni fog. — Egyesek szerint a szegedi színház máris válságba került... — Igen, egy páran mondják, hogy itt most mély válság van, és tönkremegyünk, „leég” minden, amit itt felépítettek ... nem fog! Ha Vaszy Viktor után ment a színház, most is menni fog. * Az interjú után két nappal a szegedi körzeti televízióban Bán János ismertette aznapra virradó éjszaka lefolytatott telefonbeszélgetését az Amerikában tartózkodó Gregor Józseffel, aki meglepő módon változtatott lemondása feltételén. Eszerint ha hazaérkezése napjáig, november 18-ig, Gyimesi Kálmán nem távozik a Kulturális Bizottság elnöki posztjáról, akkor ő — Gregor József — már másnap lemond a színház éléről. Az információ hallatán felhívtuk Gyimesi Kálmánt, mit szól az „ultimátumhoz”? — Semmit — válaszolta. Nem mondok le. MÉSZÁROS FERENC