Reggeli Délvilág, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

-------------------------1 Ú­gy tűnik, mindig van­­ remény. Ha más nem, hát hogy a híres orosz „távgyógyász”,­­Vlagyimir Paszternák, újra megláto­gat bennünket az új esz­tendőben. A hipnotizőr so­kat ígérő látogatását janu­ár 19-től teszi. Ezúttal a szegedi Ifjúsági Házban várja reménykedő, csoda­váró pácienseit. Paszternák doktor tíz alkalommal veti be mágikus erejét, mégpe­dig a következő módon: hipnózissal „leviszi” páci­enseit az ébrenlét és az álomközi állapotba, majd a hipnotikus utasítások ha­tására a szervezet elkezdi termelni azokat az anyago­kat, hormonokat, biokémi­ai szinten, amelyeknek re­generáló hatásuk van. Dr. Paszternák aktivizálja eze­ket a tartalékokat, kény­szeríti őket, hogy működés­be lépjenek és elősegítsék a gyógyulást. Mit mondjak? Ha már más nem tesz velünk cso­dát, nagy szükségünk lesz Paszternák doktor össznépi csodatevésére. Mert „alta­tás” ugyan itt is van, sőt, nap, mint nap „levisznek” bennünket, olykor a pok­lok legmélyebb bugyraiba is, de hogy ez mozgósíta­na, aktivizálna bennüket, aligha hiszem. Node ez nem is csoda. A magyar közélet bizonyos „hipnoti­zőrei” direkt úgy végzik csodatevő altatásukat, hogy az mély legyen, hosszú és nyugtalan. Úgy sulykolják belénk a rosszat, akárcsak Paszternák doktor a jót. Nemhogy gyógyulnánk, be­lebetegszünk abba, amit a fülünkbe suttognak, más­kor rikácsolnak szüntelen. Lassan kezdjük elhinni, hogy eleve rosszak va­gyunk és bűnösök, buták, élhetetlenek, ügyetlenek, tehetségtelenek, kulturá­latlanok, mucsaiak és bug­­risok, alkalmatlanok mind­arra, amit úgymond a mű­velt Európa megkíván. Ta­lán még önmagunkkal sem vagyunk azonosak. Mert mit jelent az, hogy ma­gyar? Legjobb esetben is csak ázsiai hordát, nacio­nalista, irredenta, fasiszta gyülekezetet, mely mindig más népekre tör, a másét akarja, nem eléggé körül­tekintő, nem eléggé politi­kus, cselekedeteiben meg­gondolatlan, gőzös fejű. Azonkívül nyomorog, éhe­zik, pályaudvarokon alszik, ingyenkonyhára jár, bű­nöző, alkoholista, dologke­rülő. Egyszóval, alkalmat­lan. Legfőképpen pedig a vezetői alkalmatlanok. Ők aztán pláne, ők itt biztos nem csinálnak demokráci­----------------------------------------­­át, sőt r­étig a diktatúrát akarják visszahozni, mert jobbratolódtak, belekerül­tek az egyház uszályába, a Horthy-rendszert sírják vissza és még csak micisap­kát sem húznak a szent­ koronára. Az olyan nép­nek, mely balgamód nem­zeti érzelmeire hallgatva választotta meg első de­mokratikus kormányát, ho­gyan is lenne jövője? Nincs jövőd, nincs jövőd — halljuk álomba merülve és forgolódunk és csorog az izzadság Tálunk. És hiá­ba akarunk kiáltani, nyel­vünk béna, torkunk elszo­rul, hisz a hipnotizőrök így akarják. És erős az ő aka­ratuk. Úgy bizony. Várjuk hát Paszternák mestert, a csodatevőt, ke­zének lágy érintését hom­lokunkon, a nyugtató ál­mot. A gyógyulást hozót. A szeretet hangját, mit nem üvöltenek túl a farka­sok az új esztendőben. TÖRÖK ERZSÉBET _____ _ Paszternák Az utolsó pisztráng Történetünk jó két éve esett meg, ekkor is úgy, szilveszter tájt, amikor ko­rántsem volt ily havas a tél, hanem... Napokig esett az ónos eső, ha néha abba­hagyta, akkora köd kereke­dett, hogy orráig sem látott az ember, és amikor föl­szállt a köd, újfent szorgo­san esni kezdett az eső. És mi pisztrángozni men­tünk! Előzményből kettő is van: 1., a horgászszövetség megyei intézőbizottsága pisztrángot telepített az Aj­kába, 2., 6., a szerkesztő, valamely napon sikeresen fogott csalihalat a Fehér-tói csatorna zsilipjénél, miután ott épp eresztették a vizet. A sikeren fölbuzdulva, to­vább folytatta az utat, s le­ment Ajkára, a kishalakat kipróbálni. Gondolta, leg­rosszabb esetben fog egy öt­­kilós csukát, s ezzel el lesz intézve a nap. A nap azon­ban nem lett elintézve, mert mindenki fogdosta a szivárványos pisztrángokat, melyekhez a sügérek is be­társultak. G. tehát addig fogta a halat, amíg be nem sötétedett, mert minden ka­pásra jutott egy fogás, és ez nem volt nehéz, mert a pisztrángok úgy haraptak a kishallal csalizott horogra, amint héja a csirkére. — Holnap megint kime­gyek — mondta G. —, nem jössz velem? Odakünn... Az ónos eső esett, esett, és csak esett. Aztán „bejött” a hidegfront, s amikorra kiérkeztünk, nem lehetett látni az algyői olajmezők gázlángjait, mert a kocsi ablakára a pára rá­fagyott. S a holtág, az Atka, a „Szúnyogos”! Java része egy éj alatt befagyott, de mi még találtunk egy jég­mentes foltot, ahol szabadon hullámzott a víz — tükré­ben a felkelő Nap —, s e hullámzás, a jég és a víz érintkezése, mintha xilofon szólt volna, láthatatlanul. Tizenöt fok volt, mínusz­ban, pengett és pengett a táj, a jéghártya vastagodott, egyre szőkébb lett a lék, félkeményre fagytunk mi is, közben pedig harsogva tűzött az égből és a víztü­körből a napsütés. A horgok, rajtuk a csali­halakkal, már a vízben vá­rakoztak (közben a lék egy­re szűkült, csengett-bongott a jég), háromfelé álltak a készségek, a hajlékony Shakespeare-botok, rajtuk a precíziós Abu-orsók. A ka­pásjelzők ellenben ernyed­ten várakoztak, belefagytak a lékbe, lehetetlenné vált, hogy megmozduljanak. Nem moccant semmi, megállt a világ, csak a jég hízott, és ekkor­ megrándult az egyik jelző, elindult fölfelé, G. fölemeli a botot, kivárt ki­csit, aztán . .. _ Igen, a piszt­ráng már itt csapkod a mó­ló jegén, s követi őt a töb­bi, színük, mint a dupla szivárványé, közben szikrá­zik a napsütötte téli táj, s peng és cseng a jég. Két nappal később újfent kimentünk, bundában és kucsmában. Befagyott holt­ág tükre várt ránk, sehol semmi szabad víz, görön­gyöt dobtunk a jégre, hátha rá lehet már menni — a földkolonc pattogva csusz­­szant át a víz közepéig. Ott hirtelen elsüllyedt. — Úgy látszik, a múltkor kifogtuk az utolsó jég­mentes napot — mondotta G., s fordultunk a kocsival a töltésen máris vissza. Mondom, ez korántsem mostan történt,­­legalább már jó két éve, azóta sem jártunk Ajkán, igaz, immár nincs is pisztráng ott. FARKAS CSABA Elhunyt Szabó Vladimir festőművész Szabó Vladimir festőművész, a Magyar Köztársaság kiváló művésze 1991. december 31-én, kedden, 86 éves korában elhunyt. Temetéséről később intézkednek. A Messefrankfurt az 1992- es vásári évet a Heimtextil, Nemzetközi Lakástextília szakvásárral indítja január 8-án — tájékoztatta az MTI-t a frankfurti vásárok magyarországi képviselete. Január 8. és 11. között 50 ország 2300 dekorációs és bútorszövetet, falikárpitot és függönyanyagot, ágyneműt, fürdőszobai textíliát, asztal­neműt és konyharuhát, va­lamint kiegészítőket előállító cége találkozik Frankf­urt- Szakvásár Frankfurtban­ ban. Vásárlóra, mintegy 90 országból, több mint 60 ezer­re számítanak. A kereskedők itt szándékoznak lebonyolí­tani a külkereskedelmi be­szerzéseik jelentős részét, s tájékozódni a fejlődési fo­lyamatokról. POSTAHIVATALNAK HELYBEN A Tóth házaspár munkássága példaértékű — Szülő áldoz gyerekéért — Nagyoknak Bork­a, kicsiknek Hajnalcsillag Vastaps dicsérte a gyerektáncot Valahogy úgy vagyunk mi, városhoz, flaszterhoz nőtt népek, hogy tudunk is valamit a néptáncról meg nem is. Értékét persze nem vitatjuk, de ha el­hangzik társaságban mondjuk, két szakszó, bánato­san terelgetjük másra a témát, hiszen ki szereti, ha butasága nyilvánvaló. Aztán ott vannak ugyebár a bemutatók. Már közel sem oly nagy számban, mint amikor illett népiesnek meg táncolónak is lennünk, de azért ki keres, találhat ilyen programot. Hogy az­tán keressük-e? December 30-án este a Szegedi Nemzeti Színház­ban úgy tűnt, bizony, keressük. Zsúfolt nézőtér előtt mutatkozott be a közönségnek két együttes , a fia­talabb gyerektáncosokat összefogó Hajnalcsillag, s az immár széles­­ világban mind híresebb Borica. Ha jól számoltuk, éppen százhatvan általános iskolás ropta megilletődöttségtől mentesen a magyar, horvát és macedón táncokat, mit csak a közönség vissza­visszatérő vastapsa szakított meg. S ők nemcsak a látványos színpadképet honorálták így, hanem az együttes művészeti vezetőinek — Tóth Lászlónak, Tóthné Szabó H. Katalinnak koreográfusi munkáját, nevelői, pedagógusi hozzáértését, szigorát, amellyel immár évek óta — minden állami támogatást nélkü­lözve — együtt tartják ezt a hatalmas gyerektánc­­csoportot. Munkásságuk példaértékű — mondta kö­szöntőjében dr. Ványai Éva, Szeged alpolgármestere. S hogy mit szeretne a Tóth házaspár elérni? Olyan együttest nevelni, amely a néptánc ősi forrá­sához visszatérve, valóban tiszta értékeket honosít meg a színpadon. S persze, az sem baj, ha műsoruk olyan látványosra sikerült, mint ez az évzáró gála, ahol idővel a taps vette át a főszerepet. (Pintér Jó­zsef képriportja.) Saját kézben az ÉS Kiadót vált az Élet és Irodalom, pontosabban a lap szerkesztősége saját kézbe veszi az újság közreadását, a januári első szám már az Élet és Irodalom Kft. gon­dozásában lát napvilágot. Tulajdonosai: az ÉS Baráti Köre — lényegében a szer­kesztőség tagjai — az IN­TER ART Stúdió és a Szikra Lapnyomda. Az eddigi ki­adót, az Arany Lapok Kft-t a szerkesztőség levélben ér­tesítette elhatározásáról. Az MTI értesülése szerint az ÉS alkotó gárdája azért bontotta fel az 1992. márci­us végéig szóló szerződést, mert a kiadó nem teljesítet­te kötelezettségét: az Arany Lapok Kft. nem fordított kellő figyelmet a postai ter­jesztésre, s decemberre az is megesett, hogy nem fizet­te ki a nyomdaköltséget. Az újság szerkesztői úgy vélik hogy az Arany Lapok Kft. is fellélegezhet, hiszen megsza­badult az utóbbi időben ko­­loncnak tekintett ÉS-től. A január 4-én utcára ke­rülő lapot főszerkesztőként Megyesi Gusztáv jegyzi, he­lyettesei Kovács Zoltán és Váncsa István. A főszer­kesztői tisztéből visszavo­nult Bata Imre — nyugdí­jasként — várhatóan a könyvkritikai rovatot vezeti majd, s a baráti kör elnöke marad. A szerkesztőség to­vábbra is fenntartja magá­nak a jogot a főszerkesztő kinevezésére, s a belső moz­gások irányítására. Az ÉS az új kft. pénzügyi helyzetétől reméli az elsor­­vadt ,fil­ózó­ műfaj­ok” feltá­masztását, így a riport rovat felélesztését, a Páratlan ol­dal, a glossza rovat megerő­sítését, illetve a publiciszti­kai rovat rendbetételét. A szerkesztőség végső soron azt szeretné elérni, hogy megtartva a kulturális érté­keket, a lap az eddiginél sokkal informatívabb legyen, sokoldalúbban közvetítse a kulturális élet híreit, ese­ményeit, a későbbiekben re­mélhetőleg 32 oldalon. ^ * m2.jm. 2., csütörtök DÉLVILÁG4 * * * · * t * • * * * ^ f ^ i • t i * > • •#»*.♦

Next