Reggeli Délvilág, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

-------------------------1 Úgy tűnik, mindig van remény. Ha más nem, hát hogy a híres orosz „távgyógyász”,Vlagyimir Paszternák, újra meglátogat bennünket az új esztendőben. A hipnotizőr sokat ígérő látogatását január 19-től teszi. Ezúttal a szegedi Ifjúsági Házban várja reménykedő, csodaváró pácienseit. Paszternák doktor tíz alkalommal veti be mágikus erejét, mégpedig a következő módon: hipnózissal „leviszi” pácienseit az ébrenlét és az álomközi állapotba, majd a hipnotikus utasítások hatására a szervezet elkezdi termelni azokat az anyagokat, hormonokat, biokémiai szinten, amelyeknek regeneráló hatásuk van. Dr. Paszternák aktivizálja ezeket a tartalékokat, kényszeríti őket, hogy működésbe lépjenek és elősegítsék a gyógyulást. Mit mondjak? Ha már más nem tesz velünk csodát, nagy szükségünk lesz Paszternák doktor össznépi csodatevésére. Mert „altatás” ugyan itt is van, sőt, nap, mint nap „levisznek” bennünket, olykor a poklok legmélyebb bugyraiba is, de hogy ez mozgósítana, aktivizálna bennüket, aligha hiszem. Node ez nem is csoda. A magyar közélet bizonyos „hipnotizőrei” direkt úgy végzik csodatevő altatásukat, hogy az mély legyen, hosszú és nyugtalan. Úgy sulykolják belénk a rosszat, akárcsak Paszternák doktor a jót. Nemhogy gyógyulnánk, belebetegszünk abba, amit a fülünkbe suttognak, máskor rikácsolnak szüntelen. Lassan kezdjük elhinni, hogy eleve rosszak vagyunk és bűnösök, buták, élhetetlenek, ügyetlenek, tehetségtelenek, kulturálatlanok, mucsaiak és bugrisok, alkalmatlanok mindarra, amit úgymond a művelt Európa megkíván. Talán még önmagunkkal sem vagyunk azonosak. Mert mit jelent az, hogy magyar? Legjobb esetben is csak ázsiai hordát, nacionalista, irredenta, fasiszta gyülekezetet, mely mindig más népekre tör, a másét akarja, nem eléggé körültekintő, nem eléggé politikus, cselekedeteiben meggondolatlan, gőzös fejű. Azonkívül nyomorog, éhezik, pályaudvarokon alszik, ingyenkonyhára jár, bűnöző, alkoholista, dologkerülő. Egyszóval, alkalmatlan. Legfőképpen pedig a vezetői alkalmatlanok. Ők aztán pláne, ők itt biztos nem csinálnak demokráci----------------------------------------át, sőt rétig a diktatúrát akarják visszahozni, mert jobbratolódtak, belekerültek az egyház uszályába, a Horthy-rendszert sírják vissza és még csak micisapkát sem húznak a szent koronára. Az olyan népnek, mely balgamód nemzeti érzelmeire hallgatva választotta meg első demokratikus kormányát, hogyan is lenne jövője? Nincs jövőd, nincs jövőd — halljuk álomba merülve és forgolódunk és csorog az izzadság Tálunk. És hiába akarunk kiáltani, nyelvünk béna, torkunk elszorul, hisz a hipnotizőrök így akarják. És erős az ő akaratuk. Úgy bizony. Várjuk hát Paszternák mestert, a csodatevőt, kezének lágy érintését homlokunkon, a nyugtató álmot. A gyógyulást hozót. A szeretet hangját, mit nem üvöltenek túl a farkasok az új esztendőben. TÖRÖK ERZSÉBET _____ _ Paszternák Az utolsó pisztráng Történetünk jó két éve esett meg, ekkor is úgy, szilveszter tájt, amikor korántsem volt ily havas a tél, hanem... Napokig esett az ónos eső, ha néha abbahagyta, akkora köd kerekedett, hogy orráig sem látott az ember, és amikor fölszállt a köd, újfent szorgosan esni kezdett az eső. És mi pisztrángozni mentünk! Előzményből kettő is van: 1., a horgászszövetség megyei intézőbizottsága pisztrángot telepített az Ajkába, 2., 6., a szerkesztő, valamely napon sikeresen fogott csalihalat a Fehér-tói csatorna zsilipjénél, miután ott épp eresztették a vizet. A sikeren fölbuzdulva, tovább folytatta az utat, s lement Ajkára, a kishalakat kipróbálni. Gondolta, legrosszabb esetben fog egy ötkilós csukát, s ezzel el lesz intézve a nap. A nap azonban nem lett elintézve, mert mindenki fogdosta a szivárványos pisztrángokat, melyekhez a sügérek is betársultak. G. tehát addig fogta a halat, amíg be nem sötétedett, mert minden kapásra jutott egy fogás, és ez nem volt nehéz, mert a pisztrángok úgy haraptak a kishallal csalizott horogra, amint héja a csirkére. — Holnap megint kimegyek — mondta G. —, nem jössz velem? Odakünn... Az ónos eső esett, esett, és csak esett. Aztán „bejött” a hidegfront, s amikorra kiérkeztünk, nem lehetett látni az algyői olajmezők gázlángjait, mert a kocsi ablakára a pára ráfagyott. S a holtág, az Atka, a „Szúnyogos”! Java része egy éj alatt befagyott, de mi még találtunk egy jégmentes foltot, ahol szabadon hullámzott a víz — tükrében a felkelő Nap —, s e hullámzás, a jég és a víz érintkezése, mintha xilofon szólt volna, láthatatlanul. Tizenöt fok volt, mínuszban, pengett és pengett a táj, a jéghártya vastagodott, egyre szőkébb lett a lék, félkeményre fagytunk mi is, közben pedig harsogva tűzött az égből és a víztükörből a napsütés. A horgok, rajtuk a csalihalakkal, már a vízben várakoztak (közben a lék egyre szűkült, csengett-bongott a jég), háromfelé álltak a készségek, a hajlékony Shakespeare-botok, rajtuk a precíziós Abu-orsók. A kapásjelzők ellenben ernyedten várakoztak, belefagytak a lékbe, lehetetlenné vált, hogy megmozduljanak. Nem moccant semmi, megállt a világ, csak a jég hízott, és ekkor megrándult az egyik jelző, elindult fölfelé, G. fölemeli a botot, kivárt kicsit, aztán . .. _ Igen, a pisztráng már itt csapkod a móló jegén, s követi őt a többi, színük, mint a dupla szivárványé, közben szikrázik a napsütötte téli táj, s peng és cseng a jég. Két nappal később újfent kimentünk, bundában és kucsmában. Befagyott holtág tükre várt ránk, sehol semmi szabad víz, göröngyöt dobtunk a jégre, hátha rá lehet már menni — a földkolonc pattogva csuszszant át a víz közepéig. Ott hirtelen elsüllyedt. — Úgy látszik, a múltkor kifogtuk az utolsó jégmentes napot — mondotta G., s fordultunk a kocsival a töltésen máris vissza. Mondom, ez korántsem mostan történt,legalább már jó két éve, azóta sem jártunk Ajkán, igaz, immár nincs is pisztráng ott. FARKAS CSABA Elhunyt Szabó Vladimir festőművész Szabó Vladimir festőművész, a Magyar Köztársaság kiváló művésze 1991. december 31-én, kedden, 86 éves korában elhunyt. Temetéséről később intézkednek. A Messefrankfurt az 1992- es vásári évet a Heimtextil, Nemzetközi Lakástextília szakvásárral indítja január 8-án — tájékoztatta az MTI-t a frankfurti vásárok magyarországi képviselete. Január 8. és 11. között 50 ország 2300 dekorációs és bútorszövetet, falikárpitot és függönyanyagot, ágyneműt, fürdőszobai textíliát, asztalneműt és konyharuhát, valamint kiegészítőket előállító cége találkozik Frankfurt- Szakvásár Frankfurtban ban. Vásárlóra, mintegy 90 országból, több mint 60 ezerre számítanak. A kereskedők itt szándékoznak lebonyolítani a külkereskedelmi beszerzéseik jelentős részét, s tájékozódni a fejlődési folyamatokról. POSTAHIVATALNAK HELYBEN A Tóth házaspár munkássága példaértékű — Szülő áldoz gyerekéért — Nagyoknak Borka, kicsiknek Hajnalcsillag Vastaps dicsérte a gyerektáncot Valahogy úgy vagyunk mi, városhoz, flaszterhoz nőtt népek, hogy tudunk is valamit a néptáncról meg nem is. Értékét persze nem vitatjuk, de ha elhangzik társaságban mondjuk, két szakszó, bánatosan terelgetjük másra a témát, hiszen ki szereti, ha butasága nyilvánvaló. Aztán ott vannak ugyebár a bemutatók. Már közel sem oly nagy számban, mint amikor illett népiesnek meg táncolónak is lennünk, de azért ki keres, találhat ilyen programot. Hogy aztán keressük-e? December 30-án este a Szegedi Nemzeti Színházban úgy tűnt, bizony, keressük. Zsúfolt nézőtér előtt mutatkozott be a közönségnek két együttes , a fiatalabb gyerektáncosokat összefogó Hajnalcsillag, s az immár széles világban mind híresebb Borica. Ha jól számoltuk, éppen százhatvan általános iskolás ropta megilletődöttségtől mentesen a magyar, horvát és macedón táncokat, mit csak a közönség visszavisszatérő vastapsa szakított meg. S ők nemcsak a látványos színpadképet honorálták így, hanem az együttes művészeti vezetőinek — Tóth Lászlónak, Tóthné Szabó H. Katalinnak koreográfusi munkáját, nevelői, pedagógusi hozzáértését, szigorát, amellyel immár évek óta — minden állami támogatást nélkülözve — együtt tartják ezt a hatalmas gyerektánccsoportot. Munkásságuk példaértékű — mondta köszöntőjében dr. Ványai Éva, Szeged alpolgármestere. S hogy mit szeretne a Tóth házaspár elérni? Olyan együttest nevelni, amely a néptánc ősi forrásához visszatérve, valóban tiszta értékeket honosít meg a színpadon. S persze, az sem baj, ha műsoruk olyan látványosra sikerült, mint ez az évzáró gála, ahol idővel a taps vette át a főszerepet. (Pintér József képriportja.) Saját kézben az ÉS Kiadót vált az Élet és Irodalom, pontosabban a lap szerkesztősége saját kézbe veszi az újság közreadását, a januári első szám már az Élet és Irodalom Kft. gondozásában lát napvilágot. Tulajdonosai: az ÉS Baráti Köre — lényegében a szerkesztőség tagjai — az INTER ART Stúdió és a Szikra Lapnyomda. Az eddigi kiadót, az Arany Lapok Kft-t a szerkesztőség levélben értesítette elhatározásáról. Az MTI értesülése szerint az ÉS alkotó gárdája azért bontotta fel az 1992. március végéig szóló szerződést, mert a kiadó nem teljesítette kötelezettségét: az Arany Lapok Kft. nem fordított kellő figyelmet a postai terjesztésre, s decemberre az is megesett, hogy nem fizette ki a nyomdaköltséget. Az újság szerkesztői úgy vélik hogy az Arany Lapok Kft. is fellélegezhet, hiszen megszabadult az utóbbi időben koloncnak tekintett ÉS-től. A január 4-én utcára kerülő lapot főszerkesztőként Megyesi Gusztáv jegyzi, helyettesei Kovács Zoltán és Váncsa István. A főszerkesztői tisztéből visszavonult Bata Imre — nyugdíjasként — várhatóan a könyvkritikai rovatot vezeti majd, s a baráti kör elnöke marad. A szerkesztőség továbbra is fenntartja magának a jogot a főszerkesztő kinevezésére, s a belső mozgások irányítására. Az ÉS az új kft. pénzügyi helyzetétől reméli az elsorvadt ,filózó műfajok” feltámasztását, így a riport rovat felélesztését, a Páratlan oldal, a glossza rovat megerősítését, illetve a publicisztikai rovat rendbetételét. A szerkesztőség végső soron azt szeretné elérni, hogy megtartva a kulturális értékeket, a lap az eddiginél sokkal informatívabb legyen, sokoldalúbban közvetítse a kulturális élet híreit, eseményeit, a későbbiekben remélhetőleg 32 oldalon. ^ * m2.jm. 2., csütörtök DÉLVILÁG4 * * * · * t * • * * * ^ f ^ i • t i * > • •#»*.♦