Reggeli Délvilág, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

fRománis* A választási kampány hevében Már amennyire 12 Ck-s szo­bahőmérsékleten felhevülhet az ember (meleg víz nincs), miközben a nemzeti televízió az egy húron pendülü­nk (a hatalommal) műsorát sugá­rozza, és azon morfondíro­zunk, mit vásároljunk havi fi­zetésünkből: 80 liter benzint (10 400 lej), 15 kiló sajtot (9750 lej) vagy két üveg skót whiskyt (8000 lej). Nemzeti valutánk, a lej annyira gyön­gélkedik, hogy a feketézők már 5 lejt kérnek egy forintért, pedig a forint sem tartozik a világ legerősebb valutái közé... Javában zajlik pedig a vá­lasztási kampány, február 9-én helyhatósági választások lesz­nek Romániában, a tavasszal sorra kerülő (?) parlamenti vá­lasztások főpróbája. Ki milyen eséllyel indul? Országos viszonylatban első számú esélyes a Nemzeti Meg­mentés Frontja. Nem azért, mert a legutóbbi választások előtt tett ígéreteiből valamit is beváltott volna. Egyszerűen azért, mert a hatalom az ő kezében van, és Romániában a választók többsége a min­denkori hatalomra szavaz. Kicsit bonyolultabb a hely­zet a nagyvárosokban. Buka­restben, Temesváron, Brassó­ban elég erős az ellenzék. A legutóbbi választások hibáiból okulva, a valódi demokráciá­ért küzdő erők a Demokrati­kus Konvencióba tömörültek, melynek szimbóluma: a KULCS. A megyék többségé­ben az RMDSZ-jelöltek is a kulcs jegyében indulnak, kivé­telt képeznek a magyar több­ségű megyék, ahol az RMDSZ úgy érzi, megáll a saját lábán is. Ez jövőnk kulcsa — mon­dogatjuk mi, ellenzékiek (csak nehogy betetörjön a kulcsunk a Front reteszébe!). A Front sem szemlélte tétle­nül az ellenzéki erők összpon­­tosulását: Temesváron pél­dául a PUNR-vel (a Vátra pártja) és egy baloldali agrár­párttal szövetkeztek. Nem maradtak el az RMDSZ elleni mesterkedések sem. Bihar és Maros megyé­ben számos RMDSZ-polgár­mesterjelöltet „megóvtak”, és a koholt vádak alapján töröl­tek a jelöltlistáról, köztük a marosvásárhelyi polgármes­teri címre egyértelműen esé­lyes Káli Király Istvánt. A vád: az 1990-es márciusi ese­ményekben való részvétel. A valóság: Királyt Sütő András­sal egyetemben még március 19- én agyba-főbe verték, így nem vehetett részt a március 20- i eseményeken... Mit hoz hát február 9-e? A választási kampány elég csen­des, alig látható néhány vá­lasztási plakát Temesvár ut­cáin. Az embereknek, úgy tű­nik, elegük van a politikából. A Frontban csalódtak, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy az ellenzék felé fordul­nak. Valószínűleg nagy lesz a távolmaradottak aránya. Temesváron mégis optimis­ták a Demokratikus Konven­cióba tömörült pártok képvi­selői, köztük az RMDSZ is, győznünk kell! Ha Temesvá­ron sem győzünk, hol máshol? PATAKI ZOLTÁN Párizsba érve jutott ez eszembe, amikor a 13 met­róvonal egyikéről átszálltam az EMIR-re- Ez a hazai he­lyiérdekű vasút, a HÉV mása, csakhogy valamivel csendesebb, gyakoribb és másodpercre pontos. A vá­rosba érve pályája a föld alá vezet. És minden szerel­vénynek neve van. Négy b­e­tű variációja a név, a mo­torkocsik homlokzati üvege fölött. BALI, EMIR, MONA, LISA. A „legpolitikusabb” RER-vonat a KOHL. Igen, ez a neve. Egyezik a német kancelláréval. Lehet, hogy tudja, a francia barátai megtréfálták? Lehet, hogy nem? Épp ezen morfondí­roztam, amikor ismét át kel­lett szállnom a föld alatt­­a négy RER másik járatára, amely emeletes kocsikkal közlekedik. Bemegy az em­ber a vasúti kocsiba, és azonnal lépcső vezet az utas­tér fölé is, hogy ott is elhe­lyezkedhessenek, közel ugyanannyian, mint lenn. Hogy miért jutott eszem­be a hazai szobordöntögetés és utcanév-változtatósdi, azonnal elmondom- A pári­zsi metró állomásainak, csakúgy, mint a világon mindenütt, neve van- Invali­dusok, Notre Dame, Champs- Élysées. Egyszer csak ki­nyitja ám szemét minden magyar, hiszen a megálló — miként a városnegyed neve is — hihetetlen számába- A fehér, nagy méretű táblán húszcentis fekete betűkkel ez áll: STALINGRAD. Ez így együtt nem lehet téve­dés! Félreérthetetlen és fél­­remagyarázhatatlan! Párizs­ban még mindig van a nagy orosz diktátorról elnevezett városnak emlékállomása. Hogy jobban higgyünk a szemünknek és a fülünknek, beugrik a metróba egy Bu­­gyonnij-nadrágos, inges fia­tal nő, és harmonikával kí­sérve magát, hangosan rá­zendít a Kralinka világszer­te ismert dallamára. Táncol is­ a harmonikával. Miköz­ben 80 kilométeres sebesség­gel száguld a föld alatt a metró. • Azután sapkájába pénzt gyűjt, és meg­y át a következő kocsiba. Szevasz­­topolnál találkozunk , szól vissza valakinek a kocsiba, és mi magyarok jót neve­tünk stílusos tréfáján. Amíg meg nem áll az egyik sze­relvény, és a táblán az nem áll a helyszín neveként: SE­BASTOPOL. Nem tréfált a kisasszony. Csak mi nem is­merjük, a párizsiak mennyi­re komolyan veszik a törté­nelmi helyeket. Luis Blanc­­nak, a munkásvezérnek is van megállój­a • •. Nálunk pedig félő, hogy Szabó Er­vin is névtelenül hagyja a könyvtárat a fővárosban •. . .Ha már a metróval kezd­tem, azzal is fejezem be. A legforgalmasabb megálló, a Chatelet Les Halles. Soha nem tudtam megállapítani, hogy öt vagy hat szinten megy egymás alatt a szám­talan vasút. Köztük mozgó­lépcsők, futójárdák segítik az utasokat gyorsabban elő­re. Természetesen nemcsak azért kívánom, hogy meg­győződjenek olvasóim a francia politikai kultúra ha­gyományairól Párizsban, hogy utazhassanak minél hamarább a Kohllal, hanem azért, hogy hazatérve el­mondhassák, mennyi árust láttak, tisztességesen meg­rakva guruló pultját­­ a földalatti megállóit összekö­tő folyosókon. Lehet itt ba­nántól gumi óvszerig, és vi­rágpalántától a kulcsmásola­tig mindent kapni. Nehogy elfeledjem a vé­gén, ha mégis eljutnak Pá­rizsba, nehogy kocsival pró­bálkozzanak bemenni a vá­rosba. Mert reggelenként igen gyakori az 1-2 órás du­gó. Míg a földalattira, illet­ve a RÉR-hévre a heti bér­let 67 frank­. Hétfő hajnal­tól vasárnap éjfélig- És a metróval a múzeumok, lát­ványosságok, műemlékek és nevezetességek mindegyike megközelíthető. Ha sokan tapasztalják meg azt, amit legutóbb én is láttam, talán kevesebbet költünk cégtáb­la- és szoborcserékre, csu­pán azért, hogy igazoljuk, rendszerváltás történt. Mert azt hiszem, nem ez a lé­nyeg. Stalingradban ugyanis 8 ezer frankot keres egy pá­lyakezdő számítógép-kezelő technikus- Ez talán mégis fontosabb, mert ez az összeg közel százszorosa Gorbacsov nyugdíjának a moszkvai fe­ketepiacon. NÁDOR ISTVÁN Gorbacsov nyugdíjának százszorosa Stalingrad Párizsban Ma már természetesének tartom, hogy az erő­szakolt és gyakori Lenin-szobor- és felszabadulási em­lékműállítás nagyon sok hazai településen ellenérzést váltott ki. Elsősorban azokból, akiknek az életét, csa­ládját tönkretette az elmúlóban lévő politikai rendszer és a váltás elemi igazolásaként arra szavaztak, hogy le kell dönteni, el kell takarítani az emlékeztető jel­képeket is a városok főteréről. Hogy esetleg épp ezek a „műremekek” emlékeztettek volna mindannyiunkat arra, miképp kell politizálnunk és dolgoznunk, ha meg akarjuk előzni az idegen hatalmak szoborkultuszának visszatértét, abban is lehet némi igazság. De spon­­gyát rá! (Folytatás az 1. oldalról.) Alapgondolata az volt, hogy szolgálatot tett a magyar kultúra érdekében­, és vall­ja, hogy eredményeit, hibá­it, esetleges erényeit majd egy történelmi idő távlatá­ból lehet objektíven meg­mérni. Kívánta, hogy legyen e színház a közönség, a r­ép színháza, majd epilógusként az alábbiakkal zárta mon­dandóját: „Szeretném, hogy boldoguljon a színház, a szegedi nép, a nemzet, ez a kicsiny haza. Isten áldjon benneteket s önöket!” Ezt követően a függöny mögé lépett, zúgó taps kíséreté­ben. Leghamarább Kormos Tibor eszmélt, aki kihozva őt a bársonylepel mögül, a társulat előtti kézfogással, s összeölelkezéssel jelezte, hogy ez a váltás nem tisz­tességtelen eszközökkel tör­tént, hanem korrekt, fair módon. Kormos Tibor úgy érezte, a helyzet, az ese­mény kissé szentimentális hangulata nem alkalmas ar­ra, hogy hosszú bemutatkozó beszédet tartson, erre a kö­zeljövőben természetesen sort kerít. Ezzel véget ért a társulat egészére vonatko­zó ülés, s a színpadon foly­tatódtak a Traviata próbái. A prózai tagozat a Kis­­színház nézőterén tartott szekcióülést, melyen Korcs­­máros György értékelte váz­latosan a főrendezői pozíció­ban eltöltött két évét. Ennek visszásságairól, időnkénti el­lehetetlenüléseiről szólt, hangsúlyozván, hogy nem érzi sikertelennek ezt az időszakot, a lehetőségekhez képest. Kihangsúlyozta, hogy tapasztalatai szerint a sze­gedi közönség nem osztja a színikritikusok nézeteit, az­az nem tartotta magát távol a produkcióktól. Az általa kitalált, s a színészek révén megvalósított „tuti közép­szerhez’’ mindvégig sikere­sen hűek voltak. Röviden kitért arra, hogy a szegedi színház prózai tagozata az ország bármely hasonló ta­gozatánál sokkal kiszolgálta­tottabb, hiszen „az opera és a balett bástyái között ők csak parasztok voltak a sakktáblán”. Kifogásolta, hogy e kitöltő szerepből fa­kadóan másfél éve nem volt kellő próbaidejük, s ezt a hibafaktort igen nehezen tudta kijátszani. Ezt követő­en rátért arra, hogy a ko­rábbi nyílt levelében kissé ellentmondásosan szólt, hisz nem akar elmenni a szín­háztól, nem ezért jött. Egy évig mindenképpen maradni akar, önszántából nem hagy­ja itt a társaságot. Kissé feszültebb lett a légkör ezen mondatok elhangzásakor, hi­szen a ma hivatalba lépő direktor helyzetét, a koráb­ban hangoztatott vélemé­nyétől kissé eltérve, alapo­san megnehezíti. Végül is az ünnepélyes aktus véres ko­molyságát az adja, hogy va­lószínűleg még éles penge­váltások zajlanak le a stá­tusukat joggal féltők, és a tiszta lappal kezdeni akarók között. CSŰRI ÁKOS (ünnepélyes komolyság) ♦. Határt módosítana a C-variáns A Cseh és Szlovák Szövet­ségi Köztársaság külügymi­nisztériuma jogászának vé­leménye szerint a bősi víz­lépcsőnél alkalmazott, ún. „C” variáns, vagyis a Duna egyoldalú elterelése a szlo­vák területen nem jelenti a trianoni és a párizsi béke­­szerződésben rögzített el­veik, az államhatár megsér­tését. Valiki László, a nem­zetközi jog szakértője a kér­déssel kapcsolatban elmond­ta, a trianoni és párizsi bé­keszerződés egyértelműen fogalmaz: a határ a két or­szág között a mindenkori hajózási­ fővonal. A bős­nagymarosi­­beruházás ko­rábbi elképzelései szerint nem csupán a hajózási fő­vonalat, de a határit is eltol­ták volna, megfelelő cserék­kel kiegyenlítve a terület­nyereségeket, vesztesége­ket. Az egyoldalú elterelés elméletileg az­t a furcsa helyzetet is eredményezheti, hogy Magyarország határa északra eltolódna, új terüle­tekhez jutnánk. Ezt így ter­mészetesen egyik fél sem kí­vánja. mz./ebr. /., számba. Lapzáróra AZ ORSZÁGGYŰLÉSNEk is napirendjére kell azon­ban tűzni ismét a költség­­vetési­­törvényt­­, mert a részletek összessége nem egyezik meg a főösszeggel. Mivel erre módosító javas­latot kell benyújtani, jogi­lag elképzelhető az is, hogy csatlakozó módosító javasla­tok is érkeznek. Szóba ke­rült az is, hogy mi történt azzal a 2 milliárd forinttal, amelyről az elmúlt napok­ban több sajtóorgánum em­lítést tett. Naszvadi állam­titkár magyarázata szerint a költségvetés egy pontjában 13,2 milliárd forint szere­pelt, a Fideszes Glattfelder Béla ennek az összegnek a kettébontását javasolta, vagyis azt, hogy tüntessék fel külön a 11,2 milliárd fo­rintot, és a szerkezetátalakí­tásra szánt 2 milliárd forin­tot. A T. Ház a 11,2 milliár­­dot megszavazta, a 2 mili­­árdot külön nem. Az elfoga­dott variáció így azonban sem a képviselő, sem a kor­mány szándékának nem fe­lel meg. RENDKÍVÜLI BIZTONSÁ­GI intézkedések közepette érkeztek meg csütörtökön es­te New Yorkba az­ ENSZ csúcstalálkozójának első részt­vevői, köztük Jeszensz­ky Géza magyar külügymi­niszter is, aki Antall József miniszterelnök helyett vesz részt a találkozón. Az FBI és a helyi rendőrség embe­reinek ezreit vetette be gya­log, autón, helikoptereken és hajókon, hogy garantálják a biztonságot a világszervezet 46 éves történetének első csúcstalálkozóján. Antall levele Gönczhöz Öt jelölt visszalépett Antall József miniszterel­nök levelet írt Göncz Ár­pád köztársasági elnöknek, amelyben visszavonta a Ma­gyar Televízió és a Magyar Rádió alelnö­kjelöltjeire ’91. június 9-én előterjesztett, il­letőleg szeptember 26-án megújított személyi javasla­tait — rögzíti a Miniszterel­nöki Hivatal pénteki közle­ménye. A miniszterelnök a jelöl­tek nyilatkozatát elfogadva köszönetet mondott nekik az elmúlt hónapokban­­tanúsí­­tott — mint a közlemény fo­galmaz — következetes és mértéktartó magatartásu­kért, a nemtelen, a nemegy­szer sértő támadások válla­lásáért és az ezzel járó fe­szültségek elviseléséért. A mostani kedvező körülmé­nyek között a hét hónap vá­rakozási idő alatt kialakult helyzet mérlegelését lehető­vé tevő gesztusuk jól jelzi emberi és szakmai szuvere­nitásukat, a közügyek iránt tanúsított elkötelezettségü­ket. Antall József a tv és a rá­dió új alelnökeire késő­bb kí­ván javaslatot tenni, a köz­lemény ugyanakkor tudtul adja, hogy a hat jelölt közül öt az elmúlt napokban — az Alkotmánybíróság 1992. ja­nuár 28-án kelt egyértelmű, a kinevezési jogkört világos­sá­­tevő határozata után — bejelentette a miniszterel­nöknek, hogy lemond a je­löltségről. Az öt volt jelölt: Chrudinák Alajos, Peták Ist­ván, Király Edit, Rózsa T. Endre és Sediánszky János. * Göncz Árpád a miniszter­elnök levelét megkapta, és az abban foglaltakat tudo­másul vette — közölte pén­teken délelőtt Faragó And­rás köz­társasági elnöki szó­vivő a hírügynökség érdek­lődésére. A szóvivő a levél tartalmáról nem kívánt­­bő­vebb felvilágosítással szol­gálni, s a jelöltek vissza­lépésének tényét sem kom­mentálta. (MTI) Nagyvárosi vagyoncsipegetés (Folytatás az 1. oldalról..) Pincegazdaság és Dudás László között. E szerint az exigazgató megvásárolja az egykori vállalatától a három és fél szobás, elő- és hát­sókertes szolgálati lakást. A hír némi felháborodást gerjesztett, mert köztudo­mású, hogy a Pincegazdaság mostanság nem éppen pros­perál, az irodákban vacog­nak, mert mondják, nincs pénz a fűtésre. Mihez lehet­ne nyúlni? Például a Fürj utcai szolgálati lakáshoz, melyet annak idején közel kétmillióért vettek, ráköltöt­tek még 500 ezret, szóval jó tőke, pénzt lehetne belőle csinálni. De nem így törthet. A Pincegazdaság nagyvonalú, az ingatlan forgalmi értékét 2 millió 563 ezer forintban állapította meg, a vételár pedig 1 millió 76 ezer 460 forint, de csak Dudás Lász­lónak. Ebből az összegből az exigazgató első nekifutásra befizetett 107 ezer 646 forin­tot. A 988 ezres hátralékot 3 százalékos kamattal , 25 év alatt köteles kifizetni a vállalatnak. Az utolsó tör­lesztése 2016 decemberében esedékes, és ekkor még csak 74 éves lesz Dudás László. Felhívtam telefonon az il­­letékeseket, ugyanis a Sze­gedi Földhivatalban gyana­kodva vizsgálgatják a fent említett adás-vételi szerző­dést. Magyarul, nem mond­ták még rá az áment. Mire várnak? Például a megyei vagyonellenőrző bizottság véleményére. Megtudtuk, hogy ez a szervezet azonban 1991. szeptember 1-jével megszűnt, a nyomdokaiba lépő vagyonátadó bizottság pedig a néhány milliós vál­lalati tulajdonokról levette a szemét. Tehát szabad a vásár, ezt tudván időzítette vásárlási szándékát a volt igazgató. Jó üzletet csinált ezúttal Dudás László, hiszen 1 mil­lió 76 ezer 460 forinért hoz­zájutott egy 108 négyzetmé­teres luxuslakáshoz. Garázs, telefon természetesen van. És autó is. Az egyik szom­szédja a következőképpen azonosította az exigazgatót: azt az urat keresi, aki hol vállalati Golffal, hol pedig Volgával jár.­­Hümmögött. És mint később kiderült, a környéken a házat csak ér­demkégliként emlegetik. Egyszer talán még a Fürj utca 11. szám alatt emlék­táblát is avatnak. P. BODZSÁR ERZSÉBET A REGGELI DÉLVILÁGOT A KÖVETKEZŐ POSTACÍMEN KERESSÉK: SZEGED, 6701 PF.: 625. .• rí DÉLVILÁG­­.. (LEGOLCSÓBB ^ TOJIÍSVÁSÁR SZCGCDCN _ , Tel.: *^62/1 °-'143 SZ€K€IVN€ KláRPI­­­LszivArvAnv U. 29. J

Next