Reggeli Délvilág, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

Gyorsuló tőkekivitel 1991-ben 367 engedélyt ad­tak ki magyar vállalatoknak és vállalkozásoknak külföldi szék­helyű vegyes vállalatok alapítá­sára. Az ily módon külföldön befektetett magyar tőke értéke megközelítette a 2 milliárd fo­rintot. A Magyarországon vegyes vállalatokba befektetett mint­egy 2,8 milliárd USA-dollár ér­tékű külföldi tőkével összeha­sonlítva ez igazán nem nagy összeg, viszont 1990-hez viszo­nyítva jelentős mértékben emelkedett mind a kiadott en­gedélyek, mind a kivitt tőke értéke. A külföldön alapított magyar—külföldi vegyes válla­latok száma 1991-ben több mint kétszerese volt az 1990. évinek — 159-ről nőtt 367-re. Ugyan­akkor a kivitt tőke értéke ki­sebb mértékben, az 1990-ben regisztrált 1,42 milliárd forint­ról csupán 1,98 milliárd forintra emelkedett. A magyar befektetők több­sége a volt szocialista országo­kat célozta meg. Romániában 87, a Cseh és Szlovák Köztársa­ságban 64, a volt Szovjetunió országaiban 52, Németország­ban 45 magyar érdekeltségű ve­gyes vállalat alakult. A kivitt tőke értékének szempontjából azonban más a sorrend. A Füg­getlen Államok Közösségének államaiban 1,19 milliárd forint értékű tőkét fektettek be ma­gyar cégek. Ennél jóval kisebb összeg jutott az ebből a szem­pontból második helyen sze­replő Németországba - 159 millió forint, és a harmadik, Ausztriába­­ 109 millió forint. Az alapított vállalatok száma szerint az első helyen szereplő Romániába kivitt tőke értéke ezzel szemben csupán 91 millió forint, amivel az érték szerinti sorrendben csak az ötödik he­lyen szerepel keleti szomszé­dunk. A minisztérium munkatársa elmondta még: a vegyes vállala­tok alapításánál a tapasztala­taik szerint a piacszerzés a leg­gyakoribb cél. Az engedélyek kiadásakor a legfőbb szem­pont, hogy az alapító szerződé­sek alapján biztosított-e a ma­gyar fél számára a nyereség ki­­hozatala. Az NGKM illetékesei azt is vizsgálják még: rendelke­zik-e megfelelő forintfedezettel a kérelmező. Ékszerdoboz a belvárosban Három fiatalember — Gráf Dénes, Kiss Imre, Sóti Róbert — két évvel ezelőtt gondolt egy merészet, és a Horváth Mihály utcában megnyitották Szegeden az első nonstop kisárudát. Egy 17 négyzetméteres helyiség­be zsúfolták a legszüksége­sebb élelmiszercikkeket, tej­termékeket, zöldségeket, ita­lokat. Ma már többnyire delikát különlegességeket árulnak, a volt kis kóceráj helyett elegáns üzlethelyi­ségben. Valóságos ékszerdo­boz a bolt a belvárosban. A kezdetről és a jövőről Gráf Dénessel beszélgettem. _ Üzlettársaddal, Kiss Imrével mi adta az ötletet, hogy nonstop boltot nyissa­tok, taxis létetekre? __ Éppen a taxizás kínál­ta az ötletet, hiszen sokan kértek bennünket üzletzárá­sok után, hogy valamilyen áruféleséget szerezzünk be. Az esti órákban azonban minden áru drágább. Az igényeket elérhető áron nem lehetett kielégíteni, le­gyen az egy rúd szalámi, egy üveg pezsgő, mosószer, vagy éppen egy flakon ét­olaj. Ezért nyitottuk ki 17 négyzetméteres nonstop üz­letünket. _ Eltelt egy év, és a szűk helyiségből tágasabb, ízlése­sen berendezett­­szuperüzlet lett. Nemcsak a profil vál­tozott, hanem a nyitvatar­tási idő is. Jelenleg reggel 6-tól 24 óráig állnak a vá­sárlók rendelkezésére. A nonstop jelleget és az áru­kínálatot azért változtatták meg, mert a forgalom emel­kedésével kezdtek jóllakottá válni? — Nem, erről szó sincs. A mostani üzlet egyik új­donsága, hogy mi pörköljük a kávét, a nyers kávét kül­földről hozzuk be, mégpedig a brazil Robusta és a Mi­nas márkákat. Pörkölve sok­kal olcsóbban tudjuk for­galmazni, mint az Omniát. Egyetlen oka van annak, hogy nem nonstop üzeme­lünk, mégpedig az, hogy nem tudtuk megakadályozni, hogy a nálunk vásárolt sze­szes italt a bolt környékén elfogyasszák. Üvegtörések, hangoskodások szinte min­dennaposak voltak. Nekünk tekintettel kell lennünk a környék lakóira is, ezért döntöttünk így. Az igénye­ket felmérve, a Delikát bol­tot is bővítettük, hiszen is­mét árulunk élelmiszer-fé­leségeket előre csomagol­­tan, valamint kenyér- és tejtermékeket. _ A bolt specialitása a kávé. Az említetteken kívül mit kínálnak még? _ A különleges italféle­ségek mellett a gourmand­­ok kagyló- és rákkonzervek között is válogathatnak, a gyerekekre gondolva, óriási a csokoládéválasztékunk. Boltunk kávé- és gyarmat­áru-kereskedés, ezért hát a déligyümölcsök (narancs, mandarin, banán, datolya, füge, egész ananász) is kí­nálják magukat. — Milyen forgalomra szá­mít e szűkös esztendőben? — Bízom benne, hogy a vásárlókkal üzletünket meg tudjuk szerettetni, és a le­hetőségeinkhez mérten az igényeket is ki tudjuk elé­gíteni. Vevőcentrikusok va­gyunk, s ha egy kicsivel is segíteni tudunk, már meg­érte ! BAGAMBKY LÁSZLÓ Amit tegnap még csak jó hírként fogadott „kellő” és kör látható: Szálkai János és fia birtokba veszik lapunk mosolygós hitetlenkedéssel a szikáncsi Szálkai család, az tárgysorsjátékának főnyereményét, a Cliót. (Fotó: Mis­mára kézzelfoghatóvá és tapinthatóvá vált. S mint képün­­kolczi Róbert) Mint emlékezetes, a há­romoldalú — munkaadóik, munkavállalók és önkor­mányzatok képviselői — munkaügyi tanácsok létre­jöttekor a legfőbb elv az volt, hogy ez a megyei tár­sadalmi szervezet hivatott a dekoncentrált foglalkozta­tási alap felhasználási elvei­nek meghatározására, il­letve a munkaügyi központ általi működtetésére. Vagy­is, a vonatkozó törvények és az azt követő minisztériu­mi, főhatósági értelmezések pénzt, paripást és fegyvert ígértek. A pénz mértéke ugyan már tavaly is vitatott volt, hiszen a foglalkoztatá­si alap felosztásakor egyér­telműen a centralizálási szándék volt felfedezhető. No, de a paripa és fegyver adott volt, így a megyei ala­pot szabadon rangsorolta, osztotta-szorozta a tanács. A legnépszerűbb és legelőre­­mutatóbb foglalkoztatáspo­litikai eszköznek a munka­helyteremtő beruházások támogatása bizonyult. A rendelkezésre álló foglalkoz­tatási alapból (135,6 millió) 45,6 milliót fordítottak a 31 ezirányú program megsegí­tésére. Min­t az egyes pályá­zatok ismertetésekor ma­gunk is többször felhívtuk a figyelmet, e támogatási for­ma — a munkaügyi tanács döntése értelmében — olyan, szigorú feltételekhez kötött hitelkonstrukció, melyet egy év türelmi idő után, 10 százalékos kamatra, két év alatt kell visszafizetni. No kérem, épp­en itt jött be a munkaerőpiaci bizottság ominózus állásfoglalása, mely kimondja: „A támoga­tásokat vissztehermentes tőkejuttatás formájában le­het kihelyezni. E formát kell működtetni abban az eset­ben is, ha a támogatást pénzintézet közreműködésé­vel helyezik ki.” Ez a­­kall” az, ami dühbe hozta a mun­kaügyi tanács oldalait. Hol van a korábban olyannyit hangoztatott szabadságuk! Már megint fölülről akarják megmondani mit tegyenek, mit tehetnek. Mi van ha nem fogadják el? Akkor a kihelyezett hitelek nagy va­lószínűségei a központi fog­lalkoztatási alapba áramla­nak vissza. Noha, az itteni­ek éppenhogy a leghatéko­nyabban szeretnék forgatni a rendelkezésre álló pénzesz­közöket. Például úgy, hogy a törlesztések egy alapít­ványba folynának vissza, melyből újabb foglalkozta­táspolitikai problémákon le­hetne enyhíteni. Nem akar­ják ingyen, térítésmentesen szórni a pénzt. A valamiko­ri újrakezdési támogatáso­kat említették többen, mely nagy részének azóta is bottal üthetik a nyomát. Így egyelőre csak a de­­koncentrált foglalkoz­tatá­­si alap felhasználási aránya­iról született döntés, a mun­kahelyteremtő beruházások támogatási formájáról nem. A szakemberek a jövő héten összedugják fejüket, s meg­próbálnak konszenzusra jut­ni. Addig is tiltakozó leve­let juttatnak el a Pénzügy, illetve a Munkaügyi Minisz­tériumba az „illetéktelen” beavatkozás ellen. Az emlí­tett munkahelyteremtő beru­házások támogatására azon­ban egy hét múlva kiírják a pályázatot, hisz oly sok gaz­dálkodó számít e lehetőség­re. Ö. F. A munkaügyi tanács dilemmái Különben dühbe jövünk A megyei munkaügyi tanács tagjait régen láttam ennyire haragvónak, mint tegnapi ülésükön. Indulatu­kat egy frissiben kézhez kapott állásfoglalás váltotta ki, mely a munkaerőpiaci bizottság műhelyéből szár­mazik, s a munkahelyteremtő beruházások támoga­tásának elveiről szól. Magyarországon mielőbb ki kell építeni a korszerű digitális távközlési alapháló­zatot, lehetővé téve, hogy arra egyéb szolgáltatást nyújtó vállalkozások is rá­csatlakozhassanak. Hazánk­nak olyan távközlési hálózat lenne leginkább megfelelő, amely ötvözi az amerikai mintájú rendszert — ahol különféle cégek vehetnek részt az egyes távközlési szolgáltatásokban — az eu­rópai megoldással — itt egy távközlési vállalat kezében összpontosul a távközlési piac. A tervek szerint a magyar rendszer megtartaná mind­két mintából az előnyös tu­lajdonságokat, azaz a finn és a dán gyakorlat szerint, fenntartaná az állam felelős­ségét az ellátásban, ugyan­akkor engedné érvényesülni a versenyt is a szolgáltatás színvonala érdekében. Kato­na Kálmán, az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának tagja, a távközlési albizott­ság elnöke ezzel jellemezte azt a távközlés-politikai do­kumentumot, amelyet a táv­közlési törvénytervezethez csatolva, a napokban kap­nak kézhez a parlamenti képviselők. A törvényt egyébként februárban tűzi napirendre az Országgyű­lés. A távközlési albizottság vezetője nemrégiben hír­közlési szakemberekből álló küldöttség élén Washington­ban járt, ahol az amerikai hírközlési piaccal, illetve az azzal kapcsolatos szabályo­zási kérdésekkel ismerke­dett. Katona Kálmán az MTI kérdésére elmondta: a látogatás arról győzte meg a magyar szakembereket, hogy módosítani kell a kon­cessziós törvénynek azt a részét, amely a távközlési alaphálózat tulajdonjogát ál­lami hatáskörbe rendeli, va­lamint arról, hogy a terü­leten a verseny mellett, fon­tos a szigorú szabályozás is. A több éves, nagyszabású terv megvalósításához azon­ban egyelőre nincsenek meg a források. A Közlekedési és Hírközlési és Vízügyi mi­nisztérium szakemberei ezért az alaphálózat szerepé­vel kapcsolatban azt a véle­ményt képviselik, hogy an­nak kiépítése koncessziós alapon, állami tulajdonban történjen. Erre azért lenne szükség — állítják a tárca munkatársai —, hogy meg­teremtődjön a p­énz egy megfelelő színvonalú rend­szer kiépítéséhez. (MTI) Dán minta a magyar távközlési rendszerben Magánautóbusz­járatok Magánautóbusz-járat in­dul február 4-étől Nyíregy­háza és Budapest között — jelentették be a nyíregyházi Tóth és Járka Betéti Társa­ság tulajdonosai, akik távol­sági buszközlekedtetésre hozták létre vállalkozásukat. A társaság tagjai a járat gazdaságosságát a piaci ver­seny adta lehetőségekkel szeretnék elérni. Ennek ér­dekében olyan utazási díjat állapítottak meg, amely ked­vezőbb a várható új MÁV- és Volán-s tarifánál, s ettől remélik, hogy a tisztes nye­reséget garantáló kedvező utasszám mindennap meg­lesz. Felkészültek a továb­bi esetleges árversenyre is, a jövedelmükből az ésszerűség határain belül, a legmesz­­szebbmenőkig hajlandók en­gedni. Megrendelem a DÉLVILÁG RT kiadásában megjelenő REGGELI DÉLVILÁG­ című lapot •­./.• Előfizetési díj: . . • . - havonta: 150 Ft • - negyedévre: 430 Ft. . - félévre: 800 Ft. . -egész évre: 1500 Ft. Kérjük, a megfelelő részt aláhúzni ! " név:.......................................................................... . CÍM:............................................................... (Átutalási betétszám: Fontos! Kérjük postafordultával feladni vagy a kézbesítőnek átadni! /Bedobható bármely postaládába, ingyen/ «^íiÉimAG msmmmm&ismm mismm •m­m­m 1992. febr. 1., szombat

Next