Reggeli Délvilág, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02 / 103. szám

Szántó Kovács földjén járt Szűrös Mátyás — Száz esztendeje ünne­pelték meg először Vásárhe­lyen május elsejét, ebből az apropóból rendezett — A századvég agrárszocializmu­sa címmel — centenáriumi emlékülést az MSZP helyi szervezete, a MEDOSZ, a városi önkormányzat műve­lődési bizottsága, a levéltár, és a vásárhelyi TIT a város­háza dísztermében, csütörtö­kön. A rendezvényen több­ször is elhangzott: az akko­ri és a mai agrárhelyzet kö­zött közös vonások is van­nak, és mint ismeretes, a feszültségek a Szántó Kovács János-féle zendülésbe tor­kolltak annak idején, épp ezen a tájon. Az emlékülésen részt vevő Szűrös Mátyást, az Ország­­gyűlés alelnökét, az MSZP országos elnökségi tagját ar­ról kérdeztük: mik ezek a párhuzamok, és hogyan ke­rülhető el az azonos végki­fejlet? — Nem szeretnék erőlte­tett párhuzamot vonni a századvégi agrár­mozgalmak, az akkori társadalmi helyzet és napjaink között. De két­ségtelen, zendüléssorozat zajlott itt le akkor. A kiala­kult társadalmi feszültség okai között a monokultúrás gabonatermesztés, a nagy fo­lyószabályozási, vasútépíté­si munkák befejeződése, a túlnépesedés, a nincstelenek­re nehezedő súlyos adóter­hek — mind megemlíthetők. De a legégetőbb kérdés — akkor is, most is — ez volt: kié legyen a föld? An­nak idején, és ma, a szabad, demokratikus választások után is igény volt, illetve van a magántulajdonú és a magántulajdonra épülő szö­vetkezések kezében lévő földterületek kialakítására. Félő azonban, a tulajdonlás kérdése nem szükségképpen a parasztság érdekei szerint oldódik meg. Ennek a vi­dékinek az életében mindig is központi szerepet játszott a föld, érthető, hogy a tu­lajdonviszonyok átalakulása érzékenyen érinti az embere­ket. Nem mindegy például, a szövetkezeti tulajdonból mi­ként részesednek azok, akik ezt fölhalmozták. És így to­vább. Sok a válaszra váró kérdés, és nagyon nagy a fe­lelőssége a jelenlegi hatalom­nak abban, hogy az átala­kulási folyamat általános megelégedésre zajlik-e le. — Most egy „átfogóbb” jellegű kérdés következik: véleménye szerint, milyen közeljövő elé néz a magyar politikai baloldal? — Úgy gondolom —, s eb­ben több párt politikusai is egyetértenek velem —, hogy akkor lesz kiegyensúlyozott a magyar demokrácia, ha erős demokratikus baloldal alakul ki. A szocialista párt­nak, amely a demokratikus baloldal legerősebb, bázisa éppen ezért nyitottnak kell lennie, integrálnia kell a né­pi baloldalt, az agrárszocia­lista mozgalmak hagyomá­nyait, a szociáldemokrata csoportosulásokat, a Pozs­­gay—Bíró vezette szövetség­be tömörülő erőket. Ha ez a széles bázissal rendelkező, erős demokratikus baloldal létrejön, megvalósulhat egy, a mai Németországéhoz ha­sonló pártstruktúra, melynek elemei: egy jobbközép tömö­rülés — ez a mai kormány­pártoknak felel meg —, egy balközép tömörülés, és köz­tük, a mérleg nyelveként, a liberálisok. Ennek létrejöt­téhez az szükséges, hogy a szocialista párt nagyobb sze­rephez jusson a következő választások után, hatékonyan képviselve a nemzet elesett­jeinek ügyét. — És végezetül: mit jelen­tett ön számára ez a konfe­rencia, s mit május elseje? — Az előbbi azt, hogy a múlt század végi agrárszocia­lista mozgalmak kétségkívül kínálnak bizonyos tanulságo­kat a mának. Az utóbbi pe­dig azt, hogy ha az emberek összefognak, ez óriási erőt jelent — amivel pedig a ha­talomnak föltétlenül számol­nia kell. FARKAS CSABA Életfogytig rács mögött? (Folytatás az 1- oldalról.) Gulácsi 1991 júniusában 5 nap szabadságot kapott, minthogy jó magaviseletével ezt kiérdemelte. Először a szüleit kereste fel, de más­nap felhívta telefonon a fe­leségét is majd felkereste Szegeden, az Ipoly sor 9/B sz. alatti lakásán. Az éjsza­kát nála töltötte. Ott járt december 2-án is. Ezen a napon a déli órától kezd­ve italozni kezdtek. Miután István enyhe , közepes fo­kú ittas állapotba került, délután 4 óra tájban isme­retlen okokból összevesztek. A vádlott a Csongrád Me­gyei Bíróság büntetőtanácsa előtt azt állította a csütörtö­kön megtartott tárgyaláson, hogy a felesége válással fe­nyegetőzött, miután közölte vele, neki még aznap vissza kell térnie a fegyházba. De nem is emiatt gerjedt be annyira, hanem azon, hogy a nyakán egy színes foltot látott, amikor a tükörbe né­zett. Ezt egyértelműen a szeretkezés nyomának tekin­tette, pedig kérte Ibolyát, hogy kímélje meg az olyan nyomoktól, ami netán a fegyházban heccelésre adna okot a társainak. Ekkor az­tán elborult előtte a világ. Késért nyúlt, és halálos se­beket ejtett a feleségén, aki rövid időn belül a helyszí­nen meghalt. Az április 30-án megtar­tott bírósági tárgyaláson dr. Exterde Tibor büntető ta­nácsa a vádlottnak a nyo­mozás során tett vallomásá­ra és az elme-szakorvos­­vé­leményére hagyatkozhatott, minthogy szemtanúja nem volt a családi tragédiának. Ám ezekből is kiderült, hogy a gyilkos kilétének a megállapításához nem fér kétség, miként ahhoz sem, miszerint a tett­ elkövetésé­nek a pillanatában Gulácsi­­nál nem következett be a tudatzavar. Dr. Exterde Tibor miután befejezettnek nyilvánította a bizonyítási eljárást, elhang­zott az ügyész és a védő be­széde, a büntető tanács el­nöke — rövid tanácskozás után — kihirdette az ítéle­tet. Ennek értelmében Gu­lácsi Istvánt életfogytiglanig tartó fegyházbüntetésre ítél­ték, 10 évig eltiltották a közügyek gyakorlásától, va­lamint kötelezték a perkölt­ségek megtérítésére. Az íté­letet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője bejelentette, hogy fellebbez­nek. (pusztakeresztúri) * * c., ^ DÉLVILÁG mmsm m2, máj.2.,szombat (Folytatás az 1. oldalról.) Közeleg az idő, amikor a választási ígéreteket szá­­monkérik. Mert ugye, 1994- ben ismét választások lesz­nek Magyarországon. Ö. F. Szegeden A körhinta forgott, a lá­nyok lelke szállt... Előzőleg mindenki azt mondta, üre­sek a zsebek, nem lesz szí­nes­ nyüzsgő az idei majális. Hát, dehogynem lett! Ezt a cikket Szeged legbelsőbb bel­városában írom, a Sajtóház­ban — a hírlapírók, ősi szo­kás szerint, melóval köszön­tik a munka ünnepét —, és még ide is áthal­latszik a li­getből, a Tisza túlpartjáról a zeneszó. Most pedig, lássunk né­hány konkrétumot! Hullámzó tömeg, ám fáradt arcok a platánfák során. Kavargó forgatag — de a szemek... Meg­­kell mondanom, kevés ilyen karikás szemű embert láttam egy tömegben egy­szerre, mint a tegnapi else­jén. Huszonéves lányokat, akiknek a gondoktól már szarkalábak keletkeztek a szemük sarkában, s akiknek arcán látni lehetett, miként úszik­­ majd össze, vagy esik szét pár év múltán. — De azért mindenki jól érezte magát. Voltak olyan híresz­telések,­­melyek szerint a Köjál nem engedi a pecse­nye-, hurka- stb. -sütők ki­települését, de hát ez álhír volt, már reggel tízkor sem lehetett odaférni a pavilo­nokhoz csirkecombot, bun­­dás hekket, vagy sült kol­bászt venni. A mustáros virsliről nem is beszélve... Az ám, az árak! A pattoga­tott kukoricának 24 forint volt literje, egy üveg Steffl sör 66 forintba került, a ká­vé 15 volt. A sült kolbász tíz dekája 50 forint leendett kö­rülbelül, a francia lérgos harminc, a „vir­pi” negyven (de mi az az?), a Magyar szinonima szótár 140 forint. Ja, a lufi 15. Szinte minden szegedi üzlet „kitelepült”, még színből i­druszánk, a Lila Kakas vendéglő is. A Csongrád Megyei Munkásta­nácsok is fölállítottak egy kantonszín sátrat. Hm, mon­danák orvosok, ez már tü­net. Jelez valamit... Egy barna bőrű lányka számos szem láttára nyúlt bele egy előtte haladó idős hölgy ré­tikül­jébe, és amikor egy mellettük tolongó galléron ragadta­k oppardon, nyakon, gallérja nem volt neki. ..), riadtan rántotta vissza a ke­zét. S hogy mi lett a foly­tatás? El sem tetszenek hin­ni: a hölgy „legközelebb ne tegyen ilyet, kislányom!” fölkiáltással, egy százast nyomott a leány markába. Jelenetekben alig szűkölkö­dött a szegedi majális. (farkas) Makón Úgy tűnik, a rendszervál­tás óta eltelt évek múlásá­val kopik a május 1-i ün­nep patinája. Már csak pár szál ember látogatott ki teg­nap a Maros­ partján lévő úgynevezett „majális rétre’ , pontosabban a szabadtéri színpad környékére. Néhány pavilonból szívesen kínál­ták a „folyékony komlót”, a Dreher sör mellett a világos Kőbányai vitte most is a prímet. Az MSZP sátra előtt e két italt mindössze 1 fo­rinttal olcsóbban vehették meg a szomjúhozó, majális­ra érkezők. Volt még a Maros­ partján a „vattacukor kacagás” mel­lett körhinta, virsli és já­tékárus. A még meglévő vállalati üdülőben több bog­rácsból kínálgatták a fő­zésre vállalkozók a kitűnő főztjüket. Valljuk be őszintén: Ma­kón tegnap senki nem néz­te a pihenni vágyó emberek közül, hogy tulajdonképpen mit is ünnepelünk?! Ez volt a cél! A család és a kis kollektíva érezze most is jól magát. Sör, virsli, s íz­letes pörkölt, üdítőital mel­lett. Az MSZMP városi szerve­zetének tagjai délelőtt fél 10-től 10 óráig felvonulásra gyülekeztek a Hold utca és a Kálvin utca kereszteződé­sében. De mindössze 25-en vágtak neki a felvonulási útvonalnak. Lelkesen, zász­lóval, virágcsokorral a ke­zükben — nosztalgiázva.­­ A Maros-parti szabad­téri színpadon a felvonulók érkeztéig az ifjúsági fúvós­­zenekar pattogós indulókat játszott. Majd Makra Mi­hály lépett a mikrofon elé és József Attila Május cí­mű versét szavalta el. Azt követően Dégi Imre, az MSZMP városi szervezeté­nek elnöke mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta: Itt a színpad körül összegyűltek tömege is bizonyítja, hogy a Maros­ partján sem lehet sörbe fojtani, kolbászba és virslibe ágyazni a legújabb időkben sem az igazi, az eredeti május elseje tiszta szellemét. A történelem ren­delkezett így. A két éve még oly sokak által óhajtott ár­tatlannak, szeplőtelennek, minden ízében nemesnek felmagasztosított, tőkés rend, amit szemérmesen ma piac­­gazdaságnak becéznek, má­ra már teljesen felfedte ki és miben létét, szóval a ki­rály meztelen! Ismét bebi­zonyosodott: nincs új a nap alatt a magyar nép számára. — Mondta a szónok. A Maros-parti színpadon délután 3 órától a cigány együttes hangulatos műso­rát láthatták az érdeklődők. Egy másik helyszínen, a Pe­tőfi park színpadán délelőtt fél 11 órától a Tá-tá-tátika címmel a népszerű televí­ziós vetélkedő győztesei ad­tak műsort. Délután pedig a József Attila Gimnázium Cantry együttese, majd 5 órától a Toplista második helyezett együttese, a Man­hattan szórakoztatta a kö­zönséget. M. L. Szentesen Már fél 9 körül feltűn­tek a város felett a Szentesi Repülő Klub és az Agro­­wings Kft. 4 személyes légi taxijai, az érdeklődők ugyanis sétarepülésen vehet­nek részt még ma is. A strand melletti teniszpályát kora reggel benépes­í­tették a sport szerelmesei. A majális helyszíne a Kossuth tér volt, ahol 4 bog­rácsban közel 250 adag pör­költ főtt a Szenteshús Kft. jóvoltából, de az összes ven­déglátó egység felkészült er­re a napra. A büfék, édes­ség-, léggömb- és játékáru­­sok a nagy forgalom remé­nyében települtek ki. A tér csa­k lassan népesedett be. Eltűntek az ünneplő ruhák. Többen, mint­­mondták, a gyerekek kedvéért jöttek el szétnézni. Jó ez a majális, csak drága minden — emlí­tette mosolyogva egy nagy­mama, aki a 25,— Ft-ért vásárolt léggömböt nyomta unokája kezébe. Egy idős bácsi kérdésemre, hogy mit jelent önnek a mai nap, így válaszolt: — Nézze, találko­zom az ismerőseimmel, elbe­szélgetünk egy-két üveg sör mellett. Én jól érzem m­a-üldögélt a padokon, össze­bújva a zenét hallgatták. Volt, aki magányosságára hi­vatkozott, itt oldom meg az ebédetet — mondta. A tényleges program 10 órakor kezdődött. A Helyőr­ségi Klub „Nyitnikék” cím­mel bemutakozási lehetőséget nyújtott a tehetséges aprósá­goknak. A családias légkörű rendezvényre is sok érdek­lődő látogatott el. Ám ezt a napot volt, aki rokonlátoga­tásra, otthoni pihenésre használta fel, vagy éppen munkával, a kiskertekbe si­etve. Idős nénik színes vi­rágcsokrokkal szeretteikhez, a temetőkbe látogattak el. A rendezvényeket a politi­kamentesség jellemezte, a gyerekek bábműsort nézhet­tek, rajzolhattak az aszfalt­ra kedvük szerint, a felnőt­tek sör és üdítő mellett be­szélgettek, nézelődtek, s ki­ki pénztárcája szerint vásá­rolhatott. DÖMSÖDI TERÉZ Csongrádon Úgy gondolom, hogy a csongrádi polgár ismét csa­lódott ezen a napon. Bent a városban nem sok minden várta az ünnepelni szándé­kozó polgárokat. A már ko­rábban megszokott helyen, az Ifjúsági téren tizenegy­­néhány árus, köztük két büfés, valamint a sétáló csongrádiak tábora jelentett némi mozgást május elsején a város központjában.­­ A Tisza Bútoripari Válla­lat annál inkább megszer­vezte dolgozóinak az ünne­pet. A családias hangulatú majálison mintegy 650 fő vett részt, ennyi embernek készült ugyanis bográcsban, valamint a konyhán az íz­letes ebéd. Ami pedig a programot illeti, a TBV vállalati tűzoltói versenyre hívták ki a Hungaropane­ Rt. tűzoltóit. (Mindenz egyébként a főpróbát is je­lentette a mai, földeáki me­gyei verseny előtt.) Ezenkí­vül kispályás foci, lengőte­keverseny és céllövészet színesítette a programot. És hogy a gyerekek se marad­janak ki a szórakozásból, számukra lepényevő- és kü­lönböző ügyességi verse­nyeket rendeztek. Az igazi majálist azon­ban a Bokros utca jelentet­te a csongrádiaknak ezen a napon. Aki vette a fáradt­ságot és kiutazott a rendez­vény helyére, megkapha­tott mindent, ami szemnek­­szájnak ingere. Hét bog­rácsban főtt a marhapör­költ, háromban körítésnek a burgonya, melléje ital is volt bőven. És hát a szóra­koztatásról sem feledkeztek meg a rendezők. Lövész- és horgászversenyen vehetett részt, aki akart, továbbá volt mezei futó- és autós ügyességi verseny, nonstop futballmérkőzés, bemuta­tót tartottak a csongrádi és félegyházi modellezők, mindazok pedig, akik a táj­ban akartak gyönyörködni, helikopterre szánhattak. Délután az Alföld Néptánc­együttes színes műsora szó­rakoztatta a közönséget, amely ez idő tájt, mintegy ezerre tehető. Este pedig mezei bállal zárult a csong­­rád-bokrosi majális. (lovas) ( Majálisra voksolt a nép]

Next