Reggeli Délvilág, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-01 / 128. szám

Vásárhelyen ma várható döntés A kertészeket is elérte a csőd A vásárhelyi önkormány­zat közgyűlése már korábban döntött a várost érintő egyes közüzemi vállalatok vagyo­nának önkormányzati tulaj­donba adásáról. Így került szóba a temetkezési, a tele­püléstisztasági és szolgáltató és a moziüzemi vállalat. Ezeknek a vonatkozásában kérte a város szükségletei­nek kielégítésére szolgáló azon vagyontárgyakat, ame­lyek elválasztása a vállalat­tól nem veszélyezteti a töb­bi települési önkormányzat szükségleteinek kielégítését. Ugyanakkor a közgyűlés igényt tart a vállalat vagyo­nának a várost érintő rész­arányára, amit gazdasági társaságban kíván tovább működtetni. Természetesen a kertészeti vállalat azon vagyontárgyai­ról sem feledkeztek meg, amely a város közigazgatási területén fekszik. A parkosí­tási és zöld felület fenntar­tási munkákat vállalkozási formában kívánják végez­tetni. Minthogy a vagyonát­adó bizottság az említett vál­lalatot három település : Hódmezővásárhely, Makó és Mindszent önkormányzatá­nak tulajdonába adta, úgy tűnik, ez nem közmegelége­désre történt, mert az ügy­ben a Belügyminisztérium mondja majd ki a végső döntést. A Csongrád Megyei Kerté­szeti Vállalatról lévén szó, figyelmet érdemei a tény, miszerint csődeljárást indí­tott el önmaga ellen. Ez alaposan megnehezíti az esetleges vagyonátadás utáni intézkedési tervek elkészíté­sét. Valószínűsíteni lehet, hogy a moratórium lejártával a vállalat nem tud megegyezni hitelezőivel. Ebben az eset­ben elképzelhető, felszámo­lási eljárás indul fizetéskép­telenség miatt a vállalat el­len. Amennyiben a vagyon­átadás nem történik meg, a moratórium ideje alatt, a fel­­számolási eljárás valószínű­sége nő, hiszen jelenleg a vállalat vagyonzár alatt van, tehát eszközeinek ingatlan­­részét forgalomba sem bo­csáthatja. A hosszadalmas felszámo­lási eljárás után megmara­dó vagyon — a társ önkor­mányzatokkal való vagyon­megosztás után — elhelyez­hető a Vagyonkezelő és Szol­gáltató Részvénytársaság tő­ketartalékában, vagy alaptő­keemeléssel a társaság jegy­zett tőkéjében, ugyanakkor a már említett rt. a vállalat jogutódjává válna. A Csongrád Megyei Mozi­üzemi Vállalat ezideig az egyetlen, amely jogerős va­gyonátadó bizottsági döntés­sel bír. Vagyonát 10 telepü­lés tulajdonába adta a bi­zottság. Vásárhely részará­nya 15,66 százalék, ugyanak­kor a településtisztasági és szolgáltató vállalat esetében várhatóan 21,08 százalék il­leti majd az önkormányza­tot. A Csongrád Megyei Temet­kezési Vállalat tevékenysége az utóbbi években jelentős átalakuláson ment keresztül. Csupán a szállítási funkció és a halottas házak kezelése maradt meg a vállalatnál, a magánvállalkozási szféra élénkülése után. A vállalat ' működése hosszabb távon •nem lesz önfenntartó. A je­lenlegi struktúrában meglé­vő, a nagyobb településekben kialakított helyi szervezetek, telephelyek, vonzáskörzetük-' ben külön-külön alkalmasak a kötelező feladatok ellátá­sára. Ezért nem elképzelhe­tetlen, hogy a többi önkor­mányzattal egyetértve, a vál­lalatot megszüntetik, a telep­helyek önállósítása mellett. A leválasztott, immár önálló­sodott egységek beolvasztha­tok egy-egy városgazdálkodá­si vállalatba, vagy gazdasági társasággá szervezhetők. A vásárhelyi Vagyonkezelő és Szolgáltató Rt. illetékesei úgy vélik, hogy esetükben célszerűnek bizonyulna, ha a részvénytársaság keretein be­lül üzemelő valamelyik kft. látná el a jövőben ezt a fel­adatot. Ami a víz- és csatornamű vállalatot illeti, ahhoz nem fér kétség, hogy a Vásárhely területén lévő közművagyont a törvény erejénél fogva megkapja. A közüzemi vállalatok va­gyonának az önkormányzati tulajdonba történő átadásá­nak folyamata korántsem bi­zonyult annyira egyszerűnek. A kapcsolatfelvétel vala­mennyi érintett vállalattal megtörtént, de érdemi vizs­gálatot nem tudtak lefolytat­ni. A vállalatok vezetői ugyanis ettől elzárkóztak, így a vásárhelyi Vagyonkezelő és Szolgáltató Rt. igazgatója — miként arról írásban is tá­jékoztatja az önkormányzat közgyűlését — egyöntetű ál­lásponttal került szembe, mi­szerint, a tulajdonlással és átalakítással kapcsolatos vizsgálatot, információgyűj­tést a vagyonátadás után, a többi tulajdonos által elfoga­dott módon és formában cél­szerű elvégezni. Minthogy a Vagyonkezelő és Szolgáltató Rt.-nek konkrét elképzelései vannak arra vonatkozóan, hogyan működtessék a to­vábbiakban az önkormányza­ti tulajdonba kerülő közüze­mi vállalatok vagyonát, a képviselők voksolhatnak az előterjesztett javaslatokra, amelyeknek több változata is van, s mindezek napirend­re kerülnek az önkormány­zati közgyűlés mai ülésén. Pusztakeresztúri lapzáróra SZERBIA NEM ÉHEZIK. Katasztrofális hatással jár­hat a kis Jugoszláviára, ha a világ országai betartják az ellene meghirdetett szigo­rú szankciókat — vélik nyu­gati és jugoszláv szakembe­rek egyaránt. A pánik első jelei máris megmutatkoz­nak a lakosságon, hiszen hosszú sorok keletkeztek a benzinkutak előtt, és az em­berek megkezdték élelmi­szertartalékaik feltöltését, súlyos hiányhelyzettől tart­va. Az embargó ráadásul a legrosszabb időszakban ér­kezik az egyébként is zilált gazdaságra, amely még szin­te ki sem vergődött a kom­munista vezetés idején lét­rejött káoszból, és amelyet már mély válságba taszított a közel egy éve folyó véres polgárháború is. A belgrádi Gazdaságtudományi Intézet szerint az embargó hatásá­ra minimális szintjére esik vissza az élelmiszer- és az ipari termelés, és virágzás­nak indul a valuták fekete­piaca. Mindazonáltal az in­tézet szakemberei szerint egyelőre nem fenyeget éhe­zés a köztársaságban. HORN NEM SZABAD­KŐMŰVES. A német sza­badkőművesek humanitá­rius nagydíjával tüntették ki szombaton Frankfurtban Horn Gyula volt magyar külügyminisztert — jelen­tette be a „Szabadkőműves páholy az egységért”, amely „Építsünk hidakat!” mottó­val most ünnepli fennállá­sának 250. évfordulóját. Horn Gyula, akinek szemé­lyében Németországban a „vasfüggöny” egyik lerom­­bolójának, a keletnémet menekültek 1989-es Nyu­gatra engedéséről született budapesti döntés egyik szer­zőjét tisztelik, már több né­met kitüntetés birtokosa, így a nemzetközi Károly­­díjé is, amelyben minden évben az európai gondolat és egység érdekében kiemel­kedő, cselekvő személyt ré­szesítik. A kitüntetett el­mondta, hogy ő személy sze­rint nem tartozik a szabad­­kőművesekíhez, de rokon­szenvezik törekvéseikkel. PARADICSOMOS ALBÁ­NOK. Kimle térségében fel­borult egy Németországba tartó, paradicsomot szállító albán kamion szombat reg­gel. Vezetője a szembejövő forgalmat előző jármű elől tért ki, lehúzódott a pályá­ról és a gépkocsi az útpad­kán felborult. A szerencsét­lenség folytán derült fény arra, hogy a paradicsomos rekeszek között kialakított szűk helyen 12 felnőtt és 1 gyermek bújt meg. Vala­mennyien albán állampolgá­rok. A baleset következté­ben egy menekült súlyos, hat könnyű sérülést szenve­dett. A súlyos sérültet, a győri kórház baleseti osztá­lyán ápolják. A többieket a mosonmagyaróvári kórház­ban ellátták. Ök nem szo­rulnak tartós kórházi keze­lésre. A menekülteket a rendőrség a győri idegen­­rendészeti körletbe szállí­totta. (Meghalt a harmadik újszíves) A műtétet követő 43. na­pon, pénteken délelőtt 11.15 órakor elhunyt Pintér Mik­lós, a harmadik újszíves. Erről pénteken délután a Népjóléti Minisztérium Sajtóosztályán keresztül tá­jékoztatta az MTI-t az Or­szágos Ér- és Szívsebészeti Klinika. Az április 16-án operált 54 éves férfi egy speciális, ún. cytomegalo (CMV) vírusfertőzés kö­vetkeztében halt meg. A kli­nika közlése szerint e vírus­­fertőzésen évente több em­ber átesik, ám az újszíves mesterségesen legyengített immunrendszere nem tu­dott védekezni a fertőzéssel szemben. A két előző újszí­ves állapota ugyanakkor minden szempontból kielé­gítő, otthonukban tartózkod­nak, és normális életet él­nek — tájékoztat a klinika közleménye. (MTI) Közös vállalat segíti az erdélyi falvakat Tőkés László nagyváradi református püspök és Papó­­csi László vezérigazgató egy új vállalkozás alapításáról tájékoztatta a sajtó képvi­selőit Bábolnán. Elmond­ták, hogy a Bábolna Rész­vénytársaság, a Nagyváradi Királyhágó-Melléki Refor­mátus Egyházkerület, a debreceni Agroker Rt., vala­mint a lichtensteini Contra­­de Vállalat 33 millió lej in­duló törzskőkével közös vál­lalatot hozott létre Reform elnevezéssel és nagyváradi székhellyel. Az együttmű­ködés célja, hogy segtsék Erdélyben a mezőgazdasági termelést, a privatizációt, és a lakosság ellátását. A Bábolna Rt. nem pénz­zel, hanem 10 millió lej ér­tékű tárgyi apporttal — eszközökkel, technológiával — vesz részt a vállalkozás­ban. (MTI) Németország magyar munkást fogad Az idén 40 százalékkal no a németországi munka­lehetőségek száma — mondta Kozma Miklós, a Ma­gyar Köztársaság németországi nagykövetsége keres­kedelmi osztályának főtanácsosa. Míg 1991-hon 10 ezer. idén már 11 e/.cr dolgozó — amiből 6 ezer építőipari — vállalhat munkát vállalkozói szerződés keretében. A német—magyar gazdasági kapcsolatokban 550 ma­gyar cég vesz részt és a tavalyi forgalom 4,3 milliárd márka volt, amiből 5—600 millió márka származott a vállalkozási tevékenységekből. Nagyon sok magyar munkavállaló azonban nincsen tisztában a németor­szági igényekkel. Ezért a német munkaügyi hivatalok az év második felétől olyan tájékoztatót iratnak alá minden egyes munkavállalóval, amelyben jogokat és kötelezettségeket egyaránt ismertetik. Németország évekkel ezelőtt munkavállalási sto­pot vezetett be. Kivételt képeznek azonban a két or­szág kormányközi megállapodásán alapuló vállalkozói szerződések. A német hivatalokban az elmúlt években ugrásszerűen nőtt a külföldi munkavállalók kérelme, nüg 1989-ben 7X00 engedélyt adiak ki, l!l!)l-ben már 44 ezret, amihez nem elég a meglevő apparátus. Ezért a kérvény beadása és a tényleges engedély kézhez­vétele között minimum öt hét eltelik. FJhangzott: az éves kontingenst meg lehet hosszabbítani. (MTI) V________________/ •— Ha tényleg ilyen volt, ebbe hogy fér bele az ötven­hatos és azt követő magatar­tása? Miként lehetett akkor rávenni arra a szerepválla­lásra, az árulásra és kegyet­lenségre? — Én ezt nem így fogal­maznám. — Nyilván, lehet másként is, ebből a szempontból tök­mindegy, miként címkézzük Grósz Károllyal beszélget Szegő András (5.) Ki ideköp, ki megsüvegel vagy minősítjük, de valami mégiscsak történt — s ebben talán egyetértünk —, ami jobb lett völna, ha nem tör­ténik ... — Igen. Erről egyszer be­szélgettünk hosszabban. Mi­előtt Amerikába mentem, és a követségről jelezték, hogy odakint szóba fog kerülni megint a Nagy Imre-kérdés, rákérdeztem, hogy hogyan is történt, ez az egész. Ak­kor mesélte, hogy őt And­­roipovék innen repülőn Ung­­várra vitték, hogy ott találkozzon Hruscsovval, aki éppen Brioni szigetére tar­tott, Titóhoz. Kádár először nem is akart tárgyalni, kije­lentette, hogy erre csak magyar földön hajlandó, ám meggyőzték, hogy túlontúl veszélyes lenne Hruscsov­­nak ebben a helyzetben Ma­gyarországra jönnie. Ha vé­letlenül is bármi történne, az beláthatatlan következ­ményekkel járna. Ebben igazuk is volt. Ezután ke­rült sor a tárgyalásra, ahol Hruscsov elmondta, hogy az alapkérdést már eldöntöt­ték, a szovjet csapatok visz­­sza jönnek. A probléma most már csak az, hogy ki legyen az itteni... nem is tudom, mi. A cím lényegte­len, akire rábízhatják az or­szágot. A góré. Bulganyinék mindenáron Rákosit akar­ták visszahozni, aki égett a vágytól, hogy példát statuál­jon. Ö maga Münnichet sze­rette volna, akit jól ismert, akiben feltételenül megbí­zott. Münnich azonban el­zárkózott. Ö nagy bohém volt, a pia és a csajok job­ban érdekelték, mint a ha­talom, Kádárt viszont szív­ből ajánlotta és alkalmas­nak tartotta a konszolidá­cióra. A pakliban még ott volt Nagy Imre is, akit a KGB, mint saját emberét ki akart vinni Moszkvába, és még Hruscsov sem tudta pontosan, hogy milyen ter­veik . vannak vele a továb­biakban. Legalábbis így me­sélte »akkor nekem Kádár. Később aztán magam lát­tam Moszkvában a KGB ak­táit, a fizetési számlákat, ame­lyeken ott szerepelt Nagy Imre aláírása, nyugtázva, hogy felvette a havi járan­dóságát. De hát erről én már az ötvenes évek elején is tudtam. Ismert volt, (hogy a hatalma teljében levő Ráko­si két embertől félt úgy, mint ördög a tömjénfüst­től. Gerőtől és Nagy Imré­től, akikről úgy tudta, hogy a KGB emberei. Ö csak le­felé volt mindig nagyon bá­tor és kőkemény, felfelé talpnyaló és szervilis. Jel­lemző, hogy a perében úgy összecsinálta magát, hogy a megírt, neki csak felolva­sásra odaadott beszédet sem merte felolvasni. Ami aztán később megjelent, hogy Rá­kosi híres beszéde, abból egy szó nem hangzott el. Ügy kellett volna közölni, hogy ez az a beszéd, amit nem mondott el Rákosi! Ezért hunyászkodott meg Gerővel és Nagy Imrével szemben is. KGB-sekkel nem mert újat húzni. Erről Kádár is pontosan volt in­formálva, így akkor, ott nem tűnt számára üres fe­nyegetésnek. Telháí vagy el­vállalja, hogy néhány órán belül Titóval saját belátá­suk szerint eldöntik a kér­dést, de akkor már apelláta nem lehet. Akkor még fel­vetődött, hogy mi lesz Rá­kosival és Nagy Imrével. Hruscsov azt ígérte, amíg Kádár nem látja jónak, ad­dig magánemberként sem járul hozzá, hogy hazajö­hessen, pontosan tudja, mi­lyen veszélyes, őrült ember. Nagy Imrével kapcsolatban pedig az volt az álláspontja, hogy ítéltesse el egy-két év­re, aztán szép csendben en­gedje szabadon pár hónap múlva. — Ez azért idővel módo­sult valamelyest... — Igen, erre is rákérdez­tem, hogy miért kellett ki­végezni, ha erről szó se volt akkor. Nos, az egyik amivel indokolta, hogy Nagy Imre nem volt hajlandó aláírni a papírt, hogy lemond a mi­niszterelnökségről. Két mi­niszterelnöke volt az or­szágnak, Kádár és Nagy, és amíg ez így fennállt, addig nem lehett legalizálni a vi­lág felé a rendszert. Ebből pedig éktelen bajok szár­mazhattak. Hosszú távon nem lehetett tartani ezt az állapotot, az el nem ismerés megbéníthatta volna az or­szágot. Ez volt az egyik. A másik ok kicsit bonyolul­tabb. Kádár ugyanis válto­zatlanul nagyon félt, hogy a szovjet konzervatívok Rá­kosit visszahozzák, és ak­kor itt kő kövön nem ma­rad. (Folytatjuk.) * * mm&mmmmmmmmmiMm 1., hétfő mumm & DÉLVILÁG

Next

/
Thumbnails
Contents