Reggeli Délvilág, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-01 / 128. szám

l osztják a munkakönyveket az Ikarusnál is) (Folytatás az 1- oldalról.) — Igen, mert elküldték. — És utána? — Fogalmam sincs. Nem tudom, mit kezdek. A 13 éves, meg a három és fél esztendős gyerekemet egye­dül nevelem. Nézem az ap­róhirdetéseket, voltam a munkaközvetítőnél is. Hát, nevetséges összegeket ígér­nek. Tízezernél sehol sem adnának többet. Kész kizsák­mányolás. Itt 13 500 a brut­tóm. Ebből is alig tudunk megélni. És gyerektartást sem kapok. — Hogyhogy? — Mert úgy egyeztünk meg a férjemmel, hogy enyém a rókusi lakás, és kész, passz. Sors János hegesztőt a lép­­csőszerelőből irányították át a kapaszkodó csöveket gyár­tó műhelybe. Megmondták neki, ha megfelel, maradhat. — S marad? — Nem. A szemem, lábam nem bírja a nehezebb mun­kát. Csak ülve tudok dolgoz­ni. — S van már másik mun­kahelye? — Van. — Hol? — Ez az én dolgom. — Itt mennyit keresett? — Óránként 85 forintot. — S az újban? — Ennyi meglesz. Az aláajtó szerelőműhely­ben bóklászva, megállítottak. — Tudja, nem itt kellene riportot csinálni, hanem a gazember pestieknél. — Miért? — Mert a pesti gyár viszi el tőlünk a munkát. Ott há­romezren dolgoznak. Ha kö­zülü­k kétszázat elküldené­nek, meg sem éreznék. De mi itt, földobhatjuk a tal­punkat. Új gyártmányokba kezdtünk bele. Fűtőkészülé­keket, kapaszkodóin tízért, szerelőnyílás-fedeleket, mi­egymást kezdtünk el csinál­ni, hogy megmentsük ma­­ gunkat. De Pest mindent meg akar magának szerezni Mi meg dögöljünk meg. Föl­háborító, amit csinálnak ve­lünk. Ebben a műhelyben Rik László betanított hegesztő is az elbocsátottak között van. — Van már új munkahe­lye? — Nincs, öt és fél év után most vehetem a kalapom. — Mennyit keresett? — Normára dolgozunk. Most alig van munka, így a tizen­nyolcezernéd több nem jön össze havonta. Tavaly megvolt az ötve­n­öt-hatvan­­ezer is. — Ön szerint, miért kül­denek el ilyen sok dolgozót? — Mert a melót elviszik a pestiek. A­­­tlasiak már gallyra mentek. A szeghal­miaknak sincs sok hátra. De a szegedi Ikarusnak sem sok jövőt jósolok. — Mihez kezd? — Fogalmam sincs. A fe­leségemnek is most monda­nak föl a textilgyárban, ahol szövőnő. Lakásunk sincs, apámnál lakunk, Röszkén. Padlón vagyunk. Van egy ötlete, mihez kezdjünk? Tovább adtam a kérdést Telihay László igazgatónak: — Mihez kezd a szegedi Ikarus? — A buszrendelések növe­kedésével sajnos, nem lehet számolni. Más munkák után nézünk. A Ganz—Haslettel együttműködve például, ta­lán villamosok, gyorsvasúti kocsik gyártásába bekapcso­lódhatnánk. És igyekszünk más lehetőségeket találni, hogy a gyár fönn tudja tar­tani magát. TÁRNAI LÁSZLÓ (Píntér József felvételei) tok Zádori Ferencné: Nem tudom mit kezdek Sors János: Ez az én dől- Rik László: A szegedi Ika­­gom­rusnak sem sok jövőt jóso­ I Le ne csússzunk­­ az ukrán piacról (Folytatás az 1. oldalról.) Eke Károly, dr. Raffay Ernő képviselő urak és mások, mindenek­előtt a Média—6 reklámiroda munkája nyo­mán jött létre. De mint megnyitómban is elmond­tam, akik kereskednek, azok megismerik egymást. Nem egymás ellen élnek,­­hanem a történelemtől összesodor­tam együtt. De hiszen szom­szédok vagyunk, s mara­dunk is Isten segítségével. * Jurij Romanov úr nem először fordul meg a köztár­sasági megbízott hivatalá­ban. Ő képviseli Oroszor­szág és a FÁK államait fő­konzulként Debrecenben. 46 éves és ebből 16. évét tölti hazánkban. Magyar szakot végzett az egyetemen, és már ott megszerette­­Petőfit. Olvassa Esterházy­­Pétert is, csak kissé nehéznek találja. Sok magyar barátja volt és van, a változó időben. — Főkonzul úr gazdasági szakember? — Szó se róla, kulturális tanácsos voltam a korábbi követségen. "Mondhatni böl­csész. De az élet rákénysze­­rít ma valamennyiünket, hogy üzleteket kössünk. Egy diplomatának ezt kell segí­tenie,­­ha egyszer országaink érdekei kívánják. Termé­szetesen új módon, de na­­gyon is fölhasználva a régi alapokat. Nyugaton most ta­nulnak oroszul, és most is­merkednek a mi életünkkel. Önöknek nem kell bemutat­ni Oroszországot, legföl­jebb megújulását. De csak az nem látja a tülekedést a mi gyáraink és üzemeink iránt, aki nem akarja látni a valóságot. Mert üzletelnek a nyugatiak, hiszen ez min­denkinek közös érdeke. A magyarok segíthetnek, köz­vetíthetnek és mindenféle formában részt vehetnek az üzletben. De természetesen világosan lehet látni, hogy a nyugatiak konkurenst lát­nak bennük. Ez a kegyet­len üzleti élet. Nálunk a vál­lalatoknak van pénzük, so­kan kedvelik is az önök nyugodt, megbízható orszá­gát, szívesen jönnek ide ke­reskedni. — Hallani olyat is, hogy a Nyugat kapuja hazánk az önök üzletemberei­nek. Állítólag nagy vagyo­nokat hoznak át, mert itt biztonságosabb. — A magyarokat érdekes, rokonszenves, tehetséges embereknek tartják ná­lunk sokan. Ezek a tulaj­donságok nagyon fontosak az üzleti életben. De megis­métlem: ha nem igyekeznek meglevő előnyeiket tovább gyarapítani, akkor ezek ele­nyésznek, mert most sokan érdeklődnek irántunk. A tegnapi hadiüzemeinkben, amelyeket átállítunk polgá­ri célokra, nagy a külföldi nyüzsgés. És ezek nagyon modern berendezésekkel vannak fölszerelve, érdemes lenne velük üzletelni. — Tapasztal-e változást a magyar—FÁK viszony­ban? — Mind többen ismerik fel, mennyire abszurd álla­pot a megszűnt kereskede­lem. Magyarország úttörő volt a történelmi folyama­tokban, most a kapcsolat­­építésben sem lehet ez más­ként — reményeim szerint. Optimista vagyok. (tráser) Szombaton délután sajtó­­tájékoztatót tartott Sárossy László földművelésügyi mi­nisztériumi államtitkár Sze­geden, a Helyőrségi Műve­lődési Házban, a mezőgaz­daság helyzetéről. " Nem tudom, útközben volt-e ideje szétnézni a ha­tárban, de az biztos, hogy a 9. éve tartó aszály miatt a lucerna és a gabona elég siralmas látványt nyújt.. . — Nézze, én elmegyek olyan kistelepülésekre is, ahol eddig nemhogy állam­titkár, de még minisztériu­mi portás sem járt, így tisztában vagyok a helyzet­tel. Nem olyan rossz, mint amennyire látszik a sajtó­ban megjelent cikkek sze­rint. Persze nem mondom, hogy minden rendben van, éppen ezért kidolgoztunk egy második aszálykárprog­ramot, amely napokon belül a kormány elé kerül, s jó esély van rá, hogy elfogad­ják. A program szerint az aszály sújtotta területeken gazdálkodóknak elengednénk a földadót és a vízdíjat, hektáronként 2 ezer forint támogatást adnánk, és a tavalyi aszálykárok miatt felvett kölcsönöket átüte­mezhetnék a gazdaságok.­­ Nagy kereskedelmi lán­cainkat külföldiek vették meg, ugyanakkor nem­­ szü­letett a magyar áruk védel­mére semmilyen importvé­dő korlátozás. Joggal félnek tehát a gazdák, hogy tud­ják értékesíteni termékei­ket? — Nem az a legnagyobb baj, hogy egy-két kereske­delmi vállalatot külföldiek vettek meg. A gond, hogy nagyon alacsony a belföldi fizetőképes kereslet. Nem kell félni az ország kiáru­sításától, hiszen a cukor­ipar még 70 százalékában állami tulajdon, a konzerv­iparban szinte nincs is kül­földi tőke, a borászat priva­tizációjáról is még csak tár­gyalunk. Egyébként napi kapcsolatban vagyunk Ras­­kó Györggyel, Szabó Ta­mással és az ÁVÜ-vel, egyeztetjük véleményünket, és nem engedjük, hogy a külföld monopolhelyzetbe kerüljön. — Nagyon kellene egy vidéki bankhálózat, hiszen mint mindenben, a pénz­ügyekben is Budapest a központ, így aztán a csong­rádi, viharsarki, vagy haj­dúsági betétek hozadéka valószínűleg a fővárosi vagy a Dunántúlt gazdagítja ... — Ebben teljesen igaza van. És nemcsak a mező­­gazdaság miatt kellene vi­déki bankhálózat, hanem a kisebb települések — legye­nek azok az Alföldön, vagy a Dunántúlon — fejlesztése miatt is. Ami miatt húzó­dik a kialakítása, annak egyik oka, hogy még nem sikerült tisztázni, hogy me­lyik infrastruktúrára épül­jön. Kézenfekvő lenne a ta­karékszövetkezeti hálózat, hiszen az szinte minden fa­luban van, csakhogy kevés a tőkéje. Pótlólagos pénz kellene, talán lakossági köt­vényekből össze lehetne szedni. A harmadik gátló tényező a vidéki bankem­berek hiánya, ezen enyhít, hogy a Fhare-program ke­retében már 50 szakembert képeznek. — Már megint a legsze­gényebbektől kérnének pénzt.. . — Sajnos, tény, hogy a mezőgazdaság tavaly az egyébként nagyon kívánatos inflációellenes program hő­si halottja lett. Az infláció „csak” 35 százalékos volt, eközben az élelmiszerárak mindössze 24 százalékkal nőttek. A kettő közötti ér­ték főleg az alapanyag-ter­melő mezőgazdaság jövedel­mezőségi szintjét csökken­hette, szerintem a megoldás ötszintű. Az egyik, hogy a költségvetéstől ágazati pre­ferenciát kellene biztosíta­ni a mezőgazdaságnak, s ennek módja a kamattámo­gatás lenne. Azért éppen ez, mert a legigazságosabb. A másik tényező nem a kor­mányon vagy az FVM-en múlik, ez pedig, hogy ki kellene alakítani a végter­mék-érdekeltséget, termék­arányos nyereséggel. — Már megbocsásson, de az Agrárszövetséget és a MOSZ-t sem tekinti part­nernek a kormány ... Példa erre, hogy ők már télen je­lezték, hogy nagy bajok lesznek az aszály miatt, ha nem segítenek az elvonások csökkentésével a mezőgaz­daságnak, s az igazán ha­tásos program még csak ez­után kerül a kormány elé. — Gyakran vádolnak bennünket azzal, hogy kés­ve intézkedünk. Tavaly is sírtak az elnökök, hogy ke­vés lesz a búza, aztán vala­hogy kiderült: rekordtermés van. A felvásárlók persze, hogy leszorították az ára­kat, óvatosan kell bánni a statisztikákkal! Azt is tudo­másul kell venniük a gaz­dáknak, hogy ezután nem az aratással fejeződik be a munkájuk. El kell felejteni a régi tarhálós világot, mert lejárt az ideje. Nem sírni kell, hogy összeomlott a szovjet piac, hanem el kell menni, és megkeresni, mert van kereslet az utódálla­mokban a magyar termékek iránt. Rövidesen elfogadja a Parlament az agrárrend­tartási törvényt, de ettől sem szabad csodát várni! _ Optimista ön? — Igen. Óriási vitalitás van a magyar mezőgazda­ságban, s a 40-50 milliárd forint értékű kárpótlási je­gyet én tőkeinjekciónak te­kintem. Ez, ha úgy vesszük, talált pénz, a legjobb fel­használását pedig az agrár­szférának kell biztosítania. MEGYERI VALÉRIA Sárossy bízik a mezőgazdaságban Óriási vitalitás a hősi halottban Görögökkel barátkozik Makó­ Hazaérkezett a görögországi Lolkadából az a hét­tagú makói delegáció, amelynek tagjai kereskedelmi kapcsolatok felvételét készítette elő. A most hétvégén tartott sajtótájékoztatón hallottak alapján mint tud­juk, sikerrel járt. D­r. Mihály Zoltán országgyűlési kép­viselő, aki a delegáció vezetője volt, a következőket mondotta el: — A görögországi magyar nagykövet meghívása, illetve az ő közbenjárása nyomán jött létre Lefkadá­­val egy kulturális kapcsolatfelvétel lehetősége, amely­­nek alapvető célja, hogy ez gazdasági színtűvé szé­lesedjen. Szilárd meggyőződésem, hogy az eddigi test­vérvárosi kapcsolatok már kevésbé működnek jól, tar­talommal vagy megtöltöttek vagy nem. Sajnos a vá­­rosok szűkös költségvetése miatt ezek „kifulladnak" annál is inkább, mert nem következik be gazdasági együttműködés. S nincs már aki finanszírozzon. Példa erre Makó kapcsolata Adóval és Rheinevel. Vélemé­nyem­ szerint a kulturális kapcsolatot követnie kell a gazdasági lehetőségek kiaknázásának. Augusztusban Lefkadába utazik a makói tsanad tánc-együttes, amely utat követően egy gazdasági együttműködés válhat gyümölcsözővé. Mihály Zoltán röviden ismertette az őket vendé­gül látó várost. Lefkada 7000 lakosú település, amely teljes mértékben az idegenforgalomból él. Az ottani emberek alapvető célja tehát, hogy minél több turis­tát fogadjanak. Akár még Makóról is. l­ehetőségünk volt találkozni a város valamennyi vezetőjével, akik egyben elismert vállalkozók is. Az őszi Hagyma Fesz­tiválra (szeptember 4—5—is) ide Makóra meg is hív­tuk küldöttségüket. Ekkor szeretnék aláírni — e mos­tani tárgyalásaink nyomán — együttműködési szerző­désünket. Benkő Antal, a Hagyma Tanács elnöke szerint: a görögök készséget mutattak a gazdasági együttműkö­désre. Szeretnének Magyarország felé nyitni, koráb­ban már volt ilyen kezdeményezés, bár az nem járt nagy sikerrel. Ami a makóiaknak jó hír: a hagymáról is esett szó. Vöröshagymából és fokhagymából Görög­ország szinte önellátó. De választékbővítésre és az idő­szakos hiányok pótlására a makói „arany" iránt ér­deklődnek a görögök. Hajas íjászló, a csanádpalotai Szabadság Tsz el­nöke elmondotta, hogy az ő községük is szeretne Lef­­kadával kapcsolatot teremteni. Csereüdültetésre gon­dolnak elsősorban, amely megvalósításához a Bogácson levő üdülőjüket lehetne hasznosítani. Az elnök ke­reste azt a lehetőséget is, miként lehetne a tsz ter­mékeit értékesíteni. A görög fél abraktakarmányt, bú­zát, kukoricát vásárolna, cserébe szóját kínálva. A vir­ i­­litán történő szállítás csökkenthetné az ezzel járó költ­ségeket. Korom Sándor, a Csongrád Megyei Agrárkamara munkatársa is tagja volt a delegációnak. A görög pia­con a magyar külkereskedelemnek mindig aktívuma volt. lí­1­0-ben a 87 millió USA dolláros export for­galommal szemben 27 millió dollár import állt. Ez egy lehetőség számunkra, amelyet ki kell használni. El­mondta, hogy a mostani tárgyalásaink során a görögök érdeklődtek például gomba, szárított gyümölcs, cse­megekukorica, madáreleség is zöldségfélék iránt. El­lentételezésként dénigyü­mölcsöket és különböző görög termékeket ajánlottak fel. MOLNÁR LÁSZLÓ «*** DÉLVILÁG 1992. jún. L, hétfő 1 £$­ # #

Next