Reggeli Délvilág, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-01 / 128. szám
l osztják a munkakönyveket az Ikarusnál is) (Folytatás az 1- oldalról.) — Igen, mert elküldték. — És utána? — Fogalmam sincs. Nem tudom, mit kezdek. A 13 éves, meg a három és fél esztendős gyerekemet egyedül nevelem. Nézem az apróhirdetéseket, voltam a munkaközvetítőnél is. Hát, nevetséges összegeket ígérnek. Tízezernél sehol sem adnának többet. Kész kizsákmányolás. Itt 13 500 a bruttóm. Ebből is alig tudunk megélni. És gyerektartást sem kapok. — Hogyhogy? — Mert úgy egyeztünk meg a férjemmel, hogy enyém a rókusi lakás, és kész, passz. Sors János hegesztőt a lépcsőszerelőből irányították át a kapaszkodó csöveket gyártó műhelybe. Megmondták neki, ha megfelel, maradhat. — S marad? — Nem. A szemem, lábam nem bírja a nehezebb munkát. Csak ülve tudok dolgozni. — S van már másik munkahelye? — Van. — Hol? — Ez az én dolgom. — Itt mennyit keresett? — Óránként 85 forintot. — S az újban? — Ennyi meglesz. Az aláajtó szerelőműhelyben bóklászva, megállítottak. — Tudja, nem itt kellene riportot csinálni, hanem a gazember pestieknél. — Miért? — Mert a pesti gyár viszi el tőlünk a munkát. Ott háromezren dolgoznak. Ha közülük kétszázat elküldenének, meg sem éreznék. De mi itt, földobhatjuk a talpunkat. Új gyártmányokba kezdtünk bele. Fűtőkészülékeket, kapaszkodóin tízért, szerelőnyílás-fedeleket, miegymást kezdtünk el csinálni, hogy megmentsük ma gunkat. De Pest mindent meg akar magának szerezni Mi meg dögöljünk meg. Fölháborító, amit csinálnak velünk. Ebben a műhelyben Rik László betanított hegesztő is az elbocsátottak között van. — Van már új munkahelye? — Nincs, öt és fél év után most vehetem a kalapom. — Mennyit keresett? — Normára dolgozunk. Most alig van munka, így a tizennyolcezernéd több nem jön össze havonta. Tavaly megvolt az ötvenöt-hatvanezer is. — Ön szerint, miért küldenek el ilyen sok dolgozót? — Mert a melót elviszik a pestiek. Atlasiak már gallyra mentek. A szeghalmiaknak sincs sok hátra. De a szegedi Ikarusnak sem sok jövőt jósolok. — Mihez kezd? — Fogalmam sincs. A feleségemnek is most mondanak föl a textilgyárban, ahol szövőnő. Lakásunk sincs, apámnál lakunk, Röszkén. Padlón vagyunk. Van egy ötlete, mihez kezdjünk? Tovább adtam a kérdést Telihay László igazgatónak: — Mihez kezd a szegedi Ikarus? — A buszrendelések növekedésével sajnos, nem lehet számolni. Más munkák után nézünk. A Ganz—Haslettel együttműködve például, talán villamosok, gyorsvasúti kocsik gyártásába bekapcsolódhatnánk. És igyekszünk más lehetőségeket találni, hogy a gyár fönn tudja tartani magát. TÁRNAI LÁSZLÓ (Píntér József felvételei) tok Zádori Ferencné: Nem tudom mit kezdek Sors János: Ez az én dől- Rik László: A szegedi Ikagomrusnak sem sok jövőt jóso I Le ne csússzunk az ukrán piacról (Folytatás az 1. oldalról.) Eke Károly, dr. Raffay Ernő képviselő urak és mások, mindenekelőtt a Média—6 reklámiroda munkája nyomán jött létre. De mint megnyitómban is elmondtam, akik kereskednek, azok megismerik egymást. Nem egymás ellen élnek,hanem a történelemtől összesodortam együtt. De hiszen szomszédok vagyunk, s maradunk is Isten segítségével. * Jurij Romanov úr nem először fordul meg a köztársasági megbízott hivatalában. Ő képviseli Oroszország és a FÁK államait főkonzulként Debrecenben. 46 éves és ebből 16. évét tölti hazánkban. Magyar szakot végzett az egyetemen, és már ott megszerettePetőfit. Olvassa EsterházyPétert is, csak kissé nehéznek találja. Sok magyar barátja volt és van, a változó időben. — Főkonzul úr gazdasági szakember? — Szó se róla, kulturális tanácsos voltam a korábbi követségen. "Mondhatni bölcsész. De az élet rákényszerít ma valamennyiünket, hogy üzleteket kössünk. Egy diplomatának ezt kell segítenie,ha egyszer országaink érdekei kívánják. Természetesen új módon, de nagyon is fölhasználva a régi alapokat. Nyugaton most tanulnak oroszul, és most ismerkednek a mi életünkkel. Önöknek nem kell bemutatni Oroszországot, legföljebb megújulását. De csak az nem látja a tülekedést a mi gyáraink és üzemeink iránt, aki nem akarja látni a valóságot. Mert üzletelnek a nyugatiak, hiszen ez mindenkinek közös érdeke. A magyarok segíthetnek, közvetíthetnek és mindenféle formában részt vehetnek az üzletben. De természetesen világosan lehet látni, hogy a nyugatiak konkurenst látnak bennük. Ez a kegyetlen üzleti élet. Nálunk a vállalatoknak van pénzük, sokan kedvelik is az önök nyugodt, megbízható országát, szívesen jönnek ide kereskedni. — Hallani olyat is, hogy a Nyugat kapuja hazánk az önök üzletembereinek. Állítólag nagy vagyonokat hoznak át, mert itt biztonságosabb. — A magyarokat érdekes, rokonszenves, tehetséges embereknek tartják nálunk sokan. Ezek a tulajdonságok nagyon fontosak az üzleti életben. De megismétlem: ha nem igyekeznek meglevő előnyeiket tovább gyarapítani, akkor ezek elenyésznek, mert most sokan érdeklődnek irántunk. A tegnapi hadiüzemeinkben, amelyeket átállítunk polgári célokra, nagy a külföldi nyüzsgés. És ezek nagyon modern berendezésekkel vannak fölszerelve, érdemes lenne velük üzletelni. — Tapasztal-e változást a magyar—FÁK viszonyban? — Mind többen ismerik fel, mennyire abszurd állapot a megszűnt kereskedelem. Magyarország úttörő volt a történelmi folyamatokban, most a kapcsolatépítésben sem lehet ez másként — reményeim szerint. Optimista vagyok. (tráser) Szombaton délután sajtótájékoztatót tartott Sárossy László földművelésügyi minisztériumi államtitkár Szegeden, a Helyőrségi Művelődési Házban, a mezőgazdaság helyzetéről. " Nem tudom, útközben volt-e ideje szétnézni a határban, de az biztos, hogy a 9. éve tartó aszály miatt a lucerna és a gabona elég siralmas látványt nyújt.. . — Nézze, én elmegyek olyan kistelepülésekre is, ahol eddig nemhogy államtitkár, de még minisztériumi portás sem járt, így tisztában vagyok a helyzettel. Nem olyan rossz, mint amennyire látszik a sajtóban megjelent cikkek szerint. Persze nem mondom, hogy minden rendben van, éppen ezért kidolgoztunk egy második aszálykárprogramot, amely napokon belül a kormány elé kerül, s jó esély van rá, hogy elfogadják. A program szerint az aszály sújtotta területeken gazdálkodóknak elengednénk a földadót és a vízdíjat, hektáronként 2 ezer forint támogatást adnánk, és a tavalyi aszálykárok miatt felvett kölcsönöket átütemezhetnék a gazdaságok. Nagy kereskedelmi láncainkat külföldiek vették meg, ugyanakkor nem született a magyar áruk védelmére semmilyen importvédő korlátozás. Joggal félnek tehát a gazdák, hogy tudják értékesíteni termékeiket? — Nem az a legnagyobb baj, hogy egy-két kereskedelmi vállalatot külföldiek vettek meg. A gond, hogy nagyon alacsony a belföldi fizetőképes kereslet. Nem kell félni az ország kiárusításától, hiszen a cukoripar még 70 százalékában állami tulajdon, a konzerviparban szinte nincs is külföldi tőke, a borászat privatizációjáról is még csak tárgyalunk. Egyébként napi kapcsolatban vagyunk Raskó Györggyel, Szabó Tamással és az ÁVÜ-vel, egyeztetjük véleményünket, és nem engedjük, hogy a külföld monopolhelyzetbe kerüljön. — Nagyon kellene egy vidéki bankhálózat, hiszen mint mindenben, a pénzügyekben is Budapest a központ, így aztán a csongrádi, viharsarki, vagy hajdúsági betétek hozadéka valószínűleg a fővárosi vagy a Dunántúlt gazdagítja ... — Ebben teljesen igaza van. És nemcsak a mezőgazdaság miatt kellene vidéki bankhálózat, hanem a kisebb települések — legyenek azok az Alföldön, vagy a Dunántúlon — fejlesztése miatt is. Ami miatt húzódik a kialakítása, annak egyik oka, hogy még nem sikerült tisztázni, hogy melyik infrastruktúrára épüljön. Kézenfekvő lenne a takarékszövetkezeti hálózat, hiszen az szinte minden faluban van, csakhogy kevés a tőkéje. Pótlólagos pénz kellene, talán lakossági kötvényekből össze lehetne szedni. A harmadik gátló tényező a vidéki bankemberek hiánya, ezen enyhít, hogy a Fhare-program keretében már 50 szakembert képeznek. — Már megint a legszegényebbektől kérnének pénzt.. . — Sajnos, tény, hogy a mezőgazdaság tavaly az egyébként nagyon kívánatos inflációellenes program hősi halottja lett. Az infláció „csak” 35 százalékos volt, eközben az élelmiszerárak mindössze 24 százalékkal nőttek. A kettő közötti érték főleg az alapanyag-termelő mezőgazdaság jövedelmezőségi szintjét csökkenhette, szerintem a megoldás ötszintű. Az egyik, hogy a költségvetéstől ágazati preferenciát kellene biztosítani a mezőgazdaságnak, s ennek módja a kamattámogatás lenne. Azért éppen ez, mert a legigazságosabb. A másik tényező nem a kormányon vagy az FVM-en múlik, ez pedig, hogy ki kellene alakítani a végtermék-érdekeltséget, termékarányos nyereséggel. — Már megbocsásson, de az Agrárszövetséget és a MOSZ-t sem tekinti partnernek a kormány ... Példa erre, hogy ők már télen jelezték, hogy nagy bajok lesznek az aszály miatt, ha nem segítenek az elvonások csökkentésével a mezőgazdaságnak, s az igazán hatásos program még csak ezután kerül a kormány elé. — Gyakran vádolnak bennünket azzal, hogy késve intézkedünk. Tavaly is sírtak az elnökök, hogy kevés lesz a búza, aztán valahogy kiderült: rekordtermés van. A felvásárlók persze, hogy leszorították az árakat, óvatosan kell bánni a statisztikákkal! Azt is tudomásul kell venniük a gazdáknak, hogy ezután nem az aratással fejeződik be a munkájuk. El kell felejteni a régi tarhálós világot, mert lejárt az ideje. Nem sírni kell, hogy összeomlott a szovjet piac, hanem el kell menni, és megkeresni, mert van kereslet az utódállamokban a magyar termékek iránt. Rövidesen elfogadja a Parlament az agrárrendtartási törvényt, de ettől sem szabad csodát várni! _ Optimista ön? — Igen. Óriási vitalitás van a magyar mezőgazdaságban, s a 40-50 milliárd forint értékű kárpótlási jegyet én tőkeinjekciónak tekintem. Ez, ha úgy vesszük, talált pénz, a legjobb felhasználását pedig az agrárszférának kell biztosítania. MEGYERI VALÉRIA Sárossy bízik a mezőgazdaságban Óriási vitalitás a hősi halottban Görögökkel barátkozik Makó Hazaérkezett a görögországi Lolkadából az a héttagú makói delegáció, amelynek tagjai kereskedelmi kapcsolatok felvételét készítette elő. A most hétvégén tartott sajtótájékoztatón hallottak alapján mint tudjuk, sikerrel járt. Dr. Mihály Zoltán országgyűlési képviselő, aki a delegáció vezetője volt, a következőket mondotta el: — A görögországi magyar nagykövet meghívása, illetve az ő közbenjárása nyomán jött létre Lefkadával egy kulturális kapcsolatfelvétel lehetősége, amelynek alapvető célja, hogy ez gazdasági színtűvé szélesedjen. Szilárd meggyőződésem, hogy az eddigi testvérvárosi kapcsolatok már kevésbé működnek jól, tartalommal vagy megtöltöttek vagy nem. Sajnos a városok szűkös költségvetése miatt ezek „kifulladnak" annál is inkább, mert nem következik be gazdasági együttműködés. S nincs már aki finanszírozzon. Példa erre Makó kapcsolata Adóval és Rheinevel. Véleményem szerint a kulturális kapcsolatot követnie kell a gazdasági lehetőségek kiaknázásának. Augusztusban Lefkadába utazik a makói tsanad tánc-együttes, amely utat követően egy gazdasági együttműködés válhat gyümölcsözővé. Mihály Zoltán röviden ismertette az őket vendégül látó várost. Lefkada 7000 lakosú település, amely teljes mértékben az idegenforgalomból él. Az ottani emberek alapvető célja tehát, hogy minél több turistát fogadjanak. Akár még Makóról is. lehetőségünk volt találkozni a város valamennyi vezetőjével, akik egyben elismert vállalkozók is. Az őszi Hagyma Fesztiválra (szeptember 4—5—is) ide Makóra meg is hívtuk küldöttségüket. Ekkor szeretnék aláírni — e mostani tárgyalásaink nyomán — együttműködési szerződésünket. Benkő Antal, a Hagyma Tanács elnöke szerint: a görögök készséget mutattak a gazdasági együttműködésre. Szeretnének Magyarország felé nyitni, korábban már volt ilyen kezdeményezés, bár az nem járt nagy sikerrel. Ami a makóiaknak jó hír: a hagymáról is esett szó. Vöröshagymából és fokhagymából Görögország szinte önellátó. De választékbővítésre és az időszakos hiányok pótlására a makói „arany" iránt érdeklődnek a görögök. Hajas íjászló, a csanádpalotai Szabadság Tsz elnöke elmondotta, hogy az ő községük is szeretne Lefkadával kapcsolatot teremteni. Csereüdültetésre gondolnak elsősorban, amely megvalósításához a Bogácson levő üdülőjüket lehetne hasznosítani. Az elnök kereste azt a lehetőséget is, miként lehetne a tsz termékeit értékesíteni. A görög fél abraktakarmányt, búzát, kukoricát vásárolna, cserébe szóját kínálva. A vir ilitán történő szállítás csökkenthetné az ezzel járó költségeket. Korom Sándor, a Csongrád Megyei Agrárkamara munkatársa is tagja volt a delegációnak. A görög piacon a magyar külkereskedelemnek mindig aktívuma volt. lí10-ben a 87 millió USA dolláros export forgalommal szemben 27 millió dollár import állt. Ez egy lehetőség számunkra, amelyet ki kell használni. Elmondta, hogy a mostani tárgyalásaink során a görögök érdeklődtek például gomba, szárított gyümölcs, csemegekukorica, madáreleség is zöldségfélék iránt. Ellentételezésként dénigyümölcsöket és különböző görög termékeket ajánlottak fel. MOLNÁR LÁSZLÓ «*** DÉLVILÁG 1992. jún. L, hétfő 1 £$ # #