Reggeli Délvilág, 1992. november (3. évfolyam, 257-281. szám)
1992-11-02 / 257. szám
Nincs döntés a makói gazdaképzőről Pénteken került sor a képviselő-testület rendkívüli ülésére Makón, amely arról volt hivatva dönteni, hogy nyújtson-e be igényt az önkormányzat a Gorzsai Állami Gazdaság által felajánlott földterületre, amelyen a Galamb József Szakközép és Szakmunkásképző, valamint a Juhász Gyula Szakközépiskola közös tanterületét alakítják ki. A döntés nem ígérkezett könnyűnek. Noha már létezik egy megállapodás, amelynek értelmében a két iskola használatba kapná a Gorzsai Állami Gzadaság által felkínált földterületeket, a két iskola igazgatója — a várható költségek miatt — a végső döntést a képviselők kezébe kívánta adni. Kiderült az is, hogy a tanterület kialakítátására másutt, más feltételekkel ugyancsak lehet lehetőség. Az ülésen jelen volt dr. Mihály Zoltán országgyűlési képviselő, aki a városatyákat tájékoztatta az ügy jelenlegi állásáról. Nézete szerint nagyjából 200 hektáros területre lenne szükség, épületekkel és felszerelésekkel együtt, és ez ügyben már a Földművelésügyi Minisztérium támogatását is kérte. A mezőgazdasági képzésre való áttérést napi szükségletnek nevezte, amelynek megvalósítása nem tűr halasztást, éppen ezért kérte a képviselőket hatékony és gyors döntésre, amely a kérdés megoldását elősegíti. A két iskola igazgatója hasonló álláspontot képviselt. A képviselők közül többen is szót kértek, ám többségük úgy érezte, hogy a jelenlegi helyzet alkalmatlan a döntésre. Gál Sándor szerint a képviselők asztalára került anyag előkészítetlen, feleslegesnek érezte a polgármesteri tájékoztatót. Felvetette, hogy a tervezetben javasolt megoldási módon kívül mások is akadnak. Az alulinformáltságot nevezte a döntésképtelenség okának Vida Sándor is. Szerinte a tangazdaságra nyilvánvalóan szükség van, ám hiba lenne egy elhamarkodott döntést meghozni. Mint a szavazás bebizonyította, a képviselők többsége is hasonlóan vélekedett, éppen ezért tartózkodott. Ily módon egyelőre döntés nélkül maradt a tanterület ügye. Azt azonban elfogadták a képviselők, hogy a polgármester továbbra is foglalkozzon az üggyel. Dr. Sánta Sándor ígéretet tett arra, hogy alaposabban körbejárja a témát, és egy gondosabban előkészített anyag alapján felelősséggel dönthet a testület ebben a kérdésben. SZABÓ IMRE Új korszak a patikáknál is A gyógyszertári központok alapítói jogát november elsejétől az Állami Vagyonügynökség gyakorolja. Ezzel minden bizonnyal új korszak kezdődik a hazai gyógyszerellátásban : megindulhat a gyógyszertári központok és a patikák régóta várt szétválasztása, s egyben privatizálásuk. Mint a főtanácsos elmondta : a privatizációt — a Népjóléti Minisztériummal, illetve a Magyar Gyógyszerész Kamarával közösen kialakított koncepciónak megfelelően — az egész országban egységes elvek alapján kívánják megvalósítani. Az ÁVÜ alapvetően decentralizációs szemléletet kíván érvényesíteni, amelynek eredményeként az eddigi kétlépcsős gyógyszernagykereskedelem egylépcsősre egyszerűsödik. Az átalakulás első lépéseként az ÁVÜ rövidesen privatizációs biztosokat nevez ki a központok élére. A gyógyszertárak esetében ugyanakkor szigorú szakmai feltételek is érvényesülnek. Az ÁVÜ is egyetért azzal, hogy a patikák nem kizárólag kereskedelmi egységek, hanem a közegészségügyi ellátás részei. Az egységes gyógyszerellátás biztosítása érdekében ezért az úgynevezett személyi jog elve alapján kerülnek meghirdetésre a patikák, s eszerint gyógyszertárat csak gyógyszerész üzemeltethet A működtetési jog és az állami tulajdonú vagyontárgyak megszerzéséért indítandó pályázatokra így csak gyógyszerészi diplomával rendelkező személyek jelentkezhetnek majd. Azonos ajánlatok esetén elsősorban az adott patika dolgozói részesülnek előnyben. Amennyiben több jelentkező is van egy patikára, úgy figyelembe veszik még egyebek mellett a szakmában eltöltött évek számát, a szakképesítéseket, illetve a pályázó rendelkezésére álló anyagi eszközöket. Különös találkozó volt szombat este Szegeden: a „kozmikus út” apostola, a Houstonban élő magyar származású professzor, Pető Ferenc szervezett fórumot a „magyar út” apostolának, Csurka Istvánnak. A Deák gimnázium nagytermében összegyűlt százak előtt Pető azt a humanista barátját köszöntötte, akinek „volt, van és lesz is bátorsága” kimondani az igazságot. Az amerikai magyar vallomása szerint ő egy a 15 millióból, aki hazajött, hogy segítse „felmelegíteni, felemelni” hazáját, mely lelkileg még mindig fetreng, nem találja helyét, s nem látja meg, hogy kinyílt jövendőjének kapuja. A filozófus Pető szerint a szenvedő, elesett ember mindig értékeket hordoz, melyeket a tudatalattiból nehéz előbányászni, de segíteni kell megtalálni. Ehhez kellenek a „hittel szóló emberek”, mint Csurka István. Az MDF alelnöke, országgyűlési képviselő több mint egy órás beszédét a nemrégiben meghirdetett programja, a „magyar út” értelmezésének szentelte. Előadását szónoki kérdéssel kezdte: „tudjuk-e pontosan, milyen folyamat részesei vagyunk ?!” Elmagyarázta, hogy mélyben húzódó alapvető okának kell lennie annak, hogy míg a társadalom jó része legyint, nem történt itt rendszerváltás, s a politikai elit egy része — bárhol üljenek is a Parlamentben — ezen állapot megváltoztatásán munkálkodik, mégis mély, tátongó szakadék húzódik közöttük. Az értelmezéshez a kommunista és a tőkés társadalmakat tette egymás mellé. Az előbbi nem adott lehetőséget, a parancs, az erőszakba kényszerítés szabályai szerint működött. Gazdaságilag azonban a szocializmus nem volt más, mint államkapitalista változata a tőkés berendezkedésnek. A nagy multinacionális konszernek ugyanis — kiterjedt bankrendszerrel — láthatatlan végződéseikkel behálózzák a világot, nem kis politikai, társadalmi hatalmat is gyakorolva. Életlehetőséget tekintve nyilván ez a típusú berendezkedés a jobb, de nincs ilyen választási lehetőségünk. Mert e lerabolt, kifosztott, nyomort és adósságot örökölt országnak nincs pénze. "Hiába kacsingatunk Nyugat felé, évtizedek múlva sem tudunk úgy élni, mint ők. Sajátos társadalmi formációban élünk: a posztkommunista társadalomban. Intézmények, személyek magukban hordják a múltat, kapcsolatrendszereiket, s ezen átöröklött nomenklatúra irányítja valójában az országot, s törik a változtatni akarók akaratát. Csurka szerint éppen a kelet-közép-európai változások közepette vesztette el a Nyugat azt a képességét, hogy életmintákat, a társadalmi fejlődés fejlettebb formáit terjessze. Maga is nehézségekkel küszködik, fejlődése egyenetlen, habozik lépéseiben. Ami most Nyugatról jön, az a fogyasztói társadalom bomlásterméke, a kommercializálódott kultúra. Márpedig, ha ott is recesszió van, s nincs hoszszú távú remény a kilábalásra, akkor „el kell gondolkodni, merre megyünk és hová megyünk”. Recept nincs, s a bizonytalanságban a vezető politikai elitnek sincs ehhez — idő híján — gyakorlati és távlati programja. Az MDF alelnöke szerint viszont van jó kiindulási alap, a demokrata fórum eredeti programja, meg a lakiteleki nyilatkozat. Erre kellett volna radikális programot építeni, de még mindig nem késő, mert a sajátos posztkommunista törvénykezéssel, s a szüntelen tulajdonküzdelemmel még semmi nem dőlt el. Csapdahelyzet van: a régi nomenklatúra úgy csempészi vissza magát, hogy észre sem vesszük. Itt kell Csurka szerint a társadalomnak, a népnek ráébrednie arra, hogy ő és nem a politikai elit a történelem formálója. A tömegek hozzájárulása nélkül nem lehet új társadalmat érteni. A nyugati demokráciák azért lehettek olyan erősek és tartósak, mert forradalomban, a legszélesebb tömegek felhatalmazásával, harsogó sikerélményben születtek. Nálunk azért van egykedvűség, közömbösség, fáradtság és szomorúság, mert milliók nem kaptak lehetőséget arra, hogy alkotó hozzájárulásukkal, bátorítással sorsukba beleszólhassanak. Az MDF alelnöke hangsúlyozta, hogy most már nem az a kérdés, miért történhetett így, hanem a felismert helyzetben mi a teendő. Mert van még lehetőség a változtatásra. Hiszen „elég egy követ dobni a tóba, máris megmozdul a víz”! Csurka természetesen tanulmányára gondolt, „melyben felhívtam a figyelmet a veszélyre, meg arra, hogy lehet és kell is tenni, amíg nem késő”. Hogy kik a felelősek azért, hogy a nép nem szólalhat meg, mert azt sugallják neki, nincs szavad, nincs lehetőséged, nem mozdulhatsz, úgyis eltaposunk? Mindenekelőtt „természetesen” a sajtó, különösen a rádió és televízió. „Akik teljes mértékben vissza akarják állítani a régi nomenklatúra hatalmát, akik a kormányt lehetetlen helyzetbe akarják hozni, akik fenn akarják tartani a kádári tudatállapotot, felejtetnek, elhallgatják az előző rendszer természetrajzát, hogy ne legyen egészséges közvélemény, s ne születhessék alkotó gondolat.” A kérdés Csurka szerint most már az, elkezdődhet-e végre a teljes társadalom hozzájárulásával „egy új magyar sorsválasztás”? Amennyiben ez elmarad, „a litván menetrend számunkra is elő van írva: a visszarendeződés!” Hogy ez ne következhessék be, az MDF alelnöke szerint a demokrata fórumnak újra kell szerveznie nemzeti erőit, mégpedig alulról, új közösségeket, „szabadságköröket, magyar út köröket” szervezve. Mert minden, ami itt nem a nép, az igazi nemzet- és államalkotó tényező körében született, hazugság! Szabadságot nem lehet importálni vagy exportálni, csak kivívni, követelve, tömegakarattal. A „magyar út”: „Csak ebben, a mi népi eredetű, az egész magyar kultúra által kimunkált nemzeti tudatunkban van feladat és összetartó erő, mely felébreszti és egyesíti az akaratot.” O. F. Tudjuk-e pontosan? És a nyugdíjakat ki fizeti? ] (Folytatás az 1. oldalról.) Számítani lehetett arra, a mentőszolgálat problémája sem kerüli el a jelenlévők figyelmét. A kérdés Vásárhelyen különösképpen aktuális, hiszen erről már szó volt az önkormányzat közgyűlésének legutóbbi ülésén, amikor drámai hangnemben ecsetelték a kilátástalannak tűnő helyzetet. A nyomasztó pénzhiány miatt veszélybe került ugyanis, a szolgálat eleddig elfogadhatónak minősített működőképessége. A mentősök végső elkeseredésükben az önkormányzathoz fordultak segítségért, holott, köztudott, ennek a kérdésnek a megoldása a társadalombiztosító hatáskörébe tartozik. A miniszter úr is meghökkenve hallgatta a Vásárhelyen történteket — amiről már korábban részleteiben tájékoztattuk olvasóinkat —, s ígéretet tett, hogy mihamarabb intézkedik ez ügyben. Hangsúlyozta, hogy a felmerült gondoknak nem kizárólag anyagi, hanem szubjektív okai is vannak. Ez utóbbiaknak a felszámolása érdekében a legradikálisabb lépések megtételétől sem riad vissza, beleértve a személyi változásokat azokon a posztokon, ahol arra szükség mutatkozik. Nyomatékosan kijelentette, megteremtik a feltételeket, hogy ebben a mezővárosban egyszer s mindenkorra tökéletesen funkcionáljon a mentőszolgálat. Ennek érdekében olyan gyorsan fognak cselekedni, amilyen gyorsaságot a mentősöktől várnak azok, akik a segítségükre szorulnak. Pusztakeresztúri 50% kedvezmény, plusz: A CSÉB-M-MEL AMERIKÁBA! 11 aranyéremnek örülhettünk Barcelonában, 11 szerencsés ügyfelünk 11 napos utazásra indulhat Atlantába, a 96-os olimpia városába, ha az olimpiától karácsonyig tartó akciónk során régi CSÉB-jét CSÉB-M-re váltja és CSÉB-M-re az átkötés után legalább egy évig érvényes marad. A sorsolás időpontját később közöljük. JUTALOM A BIZTONSÁGHOZ! A NEMZETKÖZI CSALÁDTAGdélvilág 1992. nov. 2., hétfőmmmmmmmmmmm 3 mm