Reggeli Délvilág, 1992. december (3. évfolyam, 282-306. szám)
1992-12-01 / 282. szám
Leszerelő öregbakák számára ... leszerelő öregbakák... — halkul, egyre csak halkul a nóta, mert ugyebár éjszakába fordul már az este is, a fiúkat megkínozta a huszonnégy óra ünneplés, de leginkább a demizsonos bor, aminek maradéka még ott lötyög a műanyag kannában akkor is, midőn megfáradt testüket egy éjjel-nappal nyitva tartó söröző pultjánál ejtőztetik. Frissen habos sör, buta kérdések. — Aztán nehéz volt fiúk? örültök, hogy leszereltek? Mi volt a legrosszabb? — közül azért mégiscsak előbátorodik egy kis beszélgetés. Az öregebbek — köztük én is — némi nosztalgiázás vegyes érzésű örömével, a lányok (kik jelen esetben nem rosszak, csak éppen szórakoznának), meg a kíváncsiság szemtelenségével hallgatják a máris mindent kiszínező élménybeszámolókat. S mikor már sokat megtudtunk némely bukó tisztek ármánykodásáról, egyikük teljesen józan egykedvűséggel így töri meg a nosztalgiázós varázst: — Legalább harcolni megtanítottak volna! A béke kellős közepén terpeszkedő kocsmában ily szavaktól föltápászkodik a döbbenet. — Harcolni? — Igen, éppenséggel harcolni. Hát nem azért hívtak be? Ebben a világban meg különösen szükség lenne arra, hogy egy országot fölkészült hadsereg védjen. Mert mit tudni, mikor tör be egy-egy eszelős vajda, vagy nemzetmegváltó őrült. Hiszen innen százegy-néhány kmre éppenséggel lőnek. A sörben elbuggyan a hab, fejünkben összekuszálódik minden gondolat. S amikor az ifjú civil azon kesereg, hogy a fenenagy takarékosságra hivatkozva, még lőni sem tanították meg, arról beszél, hogy a laktanyaudvarokon kimustrált, de mégis hadrendben tartott ócska vasmonstrumok jelentik a magyar honvédség technikáját, és fölháborodik: nem pofázni kéne a hazaszeretetről, nem zászlókat kellene lobogtatni, meg pántlikás árvalányhajjal kenegetni a nemzeti érzést, hanem olyan hadsereget létrehozni, ami tartást is, meg biztonságot is ad ennek a nyomorult kis országnak, hát mi csak nézünk magunk elé, szemünk elől eltűnik a köd, agyunkban szikár a szomorúság. S mit is mondhatnánk? Leszerelhető öreg bakák számára... — síkít bele az éjszakába egy hang valahonnan az utcáról, a friss civil ismerős meg csak ennyit mond búcsúzóul. — Nem vagyok én harcias, csak éppenséggel félek. S mikor becsapódott mögötte az ajtó, a sörben hanyatt feküdt a buborék. — bátyi — Bakabánat A Magyar Hírlap tudja , Ki a világsztár? Imre távozik a szegedi színháztól? Szeged kulturális életéről közölt oldalas összeállítást szombati mellékletében a Magyar Hírlap. A „Szegeden megszületni jó ...” című válogatásban több érdekes információ és vélemény is olvasható. Imre Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház balett-tagozatának vezetője például bejelenti, hogy hamarosan megválik a társulattól. „. . . Abban a pillanatban elmegyek, amikor úgy érzem, hogy megtettem, amit tehettem. Átadom a helyemet a következő generációnak. — Ez mikor következik be? — Hamarosan... — Nem érezhetik ezt ők (már mint a társulat — M. T.) cserbenhagyásként? — Nem, mert barátságos elvárásnak szánom. Segítek nekik, hogy tudjanak tovább dolgozni, de nélkülem .. Budapesten szeretnék egy maximum 8 fős együttest, akikkel a saját táncszínházamat akarom megesi- mint tagozatvezető. Irányítálni.”tása alatt stabil, tehetséges Imre Zoltánt hétfőn nem társulat alakult, rengeteg tudtuk elérni, mert Pestre vendégkoreográfust hívott, s utazott. Hét éve van a szó- megindult a balett nemzetgödi balettnél, először mint kézi karrierje. Korábban művészeti vezető, később magánbeszélgetésekben ejtett csak szót lehetséges távozásáról. Ha valóban megválik a társulattól, utódjaként első helyen jöhet szóba a társulat fiatal táncoskoreográfusa, Juronics Tamás. Ugyanebben az összeállításban Weninger Richárd, a Szegedi Konzervatórium igazgatója a szabadtéri játékokról beszél: „15—20 évvel ezelőtt itt világsztárok léptek föl. Valahogy meg tudta őket fizetni a város.” — feleli a kérdésre, mely úgy véli...........Attól, hogy nyáron idehozzák a tíz éve játszott Macskákat, és bemutatnak még néhány produkciót, nem lesz az.” Nos, a kérdező részéről bizonyos fokú tájékozatlanságot árul el az „és bemutatnak még néhány darabot” kitétel. Ami a világsztárokat illeti, ez szubjektív megítélés kérdése, de Mario Malagnini, Gail Gilmore, vagy Tokody Ilona nem tűnik sokkal kisebb sztárnak, mint Margaret Tynes, vagy Peter Glossop. A fenti énekesek jövő nyáron is visszatérnek, a játékok két operát tervez: az Aidát és a Paratszbecsületet. Utóbbit egy balettel együtt melyet a Szegedi Balett csinál. És a koreográfus Imre Zoltán lesz. M. T. — Tisztelt Guliga atya, rendre-sorra mennek tönkre a kiadók, a Szent Gellért ellenben erősödik, terjeszkedik. Mi ennek a titka? — Az ősszel töltöttük be a harmadik életévünket, és immár három üzletünk működik Szegeden, illetve Budapesten. A csődtől nem félünk, nálunk a nyereségérdekeltség, hál’ Istennek, nem szólom. — Gondolom, mindeközben már-már eretnek figyelemmel fürkészik a piacot. — Évekig voltam Mórahalom káplánja, már abban az időben is Pestről vittem az imakönyveket, a bibliákat a híveknek. Majd bekerülvén a püspökségre, naponta százak ostromoltak, hozzunk olvasni valót. Korántsem volt könnyű három évvel ezelőtt kiadói engedélyt szerezni — 12 akadályt kellett leküzdenünk —, de úgy tűnik, megérte. — Mire vállalkozik a Szent Gellért Kiadó? — Évente 35—50 kiadványunk jelenik meg. Kis imakönyvet éppúgy kiadunk, mint mondjuk a Világ nagy vallásai sorozatban a Katolicizmus kötetet. — Ez utóbbi kiadására eredetileg nem a Gondolat vállalkozott? — Ők, anyagilag nem bírták, mi léptünk a helyükre. — Megtudhatnánk valamit a kiadói hitvallásukról? — Mind több gyermeket íratnak be hittanra. Híján vagyunk a tankönyveknek, az imafüzeteknek. Kiadásuk tehát elodázhatatlan. Évente kétszer levélben felkeressük az ország 3200 plébániáját, és ajánlásaink nem maradnak visszhang nélkül. Bizonyos körökben némi meglepetést okoztunk azzal, hogy két viccgyűjteményt is megjelentettünk. Vallom: ha valakinek nincs életkedve, nincs szép lelke. A „Menynyei derű és ború” egyébként már a harmadik kiadást éri meg. — Dédelgetett kiadói vágyaik? — Jövőre jelentetjük meg Sík Sándor Zsoltárokját. Jelenleg azért küzdünk, hogy a szerző összes verseinek is mi legyünk a kiadója. — Hogyan működik a terjesztési hálózatuk? — Közel kilencven bizományos segíti nagyon lelkesen a munkánkat. E mellett a szó jó értelmében házalunk is, hisz akciókat szervezünk a régióban. Nemrég ötven iskolát kerestünk fel, a könyveinkkel szívesen látnának-e bennünket. Harmincöt helyről érkezett igenlő válasz. Természetesen a körülményekhez igazodván, kedvezménnyel próbálunk kedvet teremteni a vásárláshoz. Továbbá, a bevétel 10 százalékát az iskolák kapják. — Már Rómában is tudnak Önökről... — A pápalátogatás idején a Reformmal közösen megjelentettük az „Áldás”-t. Kétségtelen, jó volt a visszhang — Számíthatunk-e ehhez hasonló alkalmi kiadványokra? — Egyelőre nincsenek ilyen terveink. — Lapkiadásra sem gondoltak? — Még egy ideig maradunk a könyveknél. P. BODZSÁR ERZSÉBET Mind több gyerek hittanos Szent Gellért vállalkozik így advent idején talán az átlagosnál is szorongatóbb tudni: nem olyan szép a lelkünk, minek örvendhetnénk. Pedig mégsem teljesen lehetetlen, eszméltem a szegedi Zrínyi utcai Szent Gellért könyvesboltban, miután Guliga György lelkipásztor, a püspökség gazdasági veztője a közel kétórás beszélgetésünk alatt meggyőzött arról, a missziójuk cseppet sem hiábavaló. MÁR CSAK 1 HÓIXIAP! — ha bizonytalan — ha nem tud dönteni fii I I I ! — ha ötletre vár k ' § i I ' / LAPOZZA LAPUNKAT! * December 5-étol szombatonként ÉJIM ÍME F»! TURMIX! Kedvezményes hirdetési ajánlatoki HIRDESSEN, HOGY SEGÍTHESSÜNK! RTV-informánifi • fíf/314-Q11 ^ jM lapzáróra AZ ORSZÁGGYŰLÉS kétszeri sikertelen kísérlet után — az ellenzéki képviselők nem vettek részt a szavazásban — a szükségest alig meghaladó számú szavazattal elfogadta Kónya Imre javaslatát az 1993. évi költségvetési törvényjavaslat részletes vitájának megnyitására. Az MDF-frakció vezetője azzal indokolta javaslatát, hogy a Háznak legyen lehetősége megvitatni a költségvetési bizottság által támogatott módosító indítványt a Magyar Televízió és Magyar Rádió költségvetési fejezetének megszüntetésére, és a miniszterelnökségi fejezetben való szerepeltetésére. ION ILIESCU román államelnök is tagja lesz a pécsi székhelyű Magyar— Román Baráti Társaságnak, s ha ellátogat Magyarországra, kész eleget tenni a társaság meghívásának, és szívesen felkeresi Pécs városát is. Egyebek között erről tájékoztatta az újságírókat hétfőn dr. Iglói Zoltán, a társaság elnöke, aki a baráti közösség küldöttségének élén a román fővárosból tért haza, ahol a társaság számára fontos és hasznos kapcsolatok felvétele céljából járt, megnyerni igyekezvén a „hivatalos Románia” társadalmi, állami, kulturális, gazdasági és sajtószervezeteinek támogatását és a román közvélemény szimpátiáját a társaság romániai működéséhez. AZ ORSZÁGGYŰLÉS KULTURÁLIS bizottsága hétfőn, a plenáris ülés előtt tartott tanácskozásán nem támogatta a költségvetésibizottság hétfőre virradó éjjel elfogadott módosító indítványát, amely a Magyar Rádió és a Magyar Televízió költségvetését a miniszterelnökség fejezete alá kívánja vonni. Kulin Ferenc (MDF), a bizottság elnöke eleve nem javasolta képviselőtársainak ezen indítvány támogatását, mondván: a bizottságnak a médiatörvény-tervezet kétéves vitája során kimunkált álláspontja van e két intézmény költségvetésével kapcsolatban. Kulin Ferenc hozzátette, hogy „ha minden jól megy, karácsony előtt szavazunk a médiatörvényről”. Az egyiknek kedvez, a másiknak nem Szegeden tegnap délután megbeszélést tartott a megyénkben élő nemzetiségi és etnikai kisebbségek érdekegyeztető tanácsa. Megvitatták a báziskönyvtár helyzetével kapcsolatos kérdéseket, beszámoló hangzott el Csehszlovákia nagykövetének nemrég Csongrád megyében tett látogatásáról, informálódhattak a nemzetiségi és etnikai kisebbségekről szóló törvénytervezetről, és egyéb időszerű kérdésekről tárgyaltak. Miként az kiderült, már korábban megfogalmazódott az elképzelés, miszerint Szegeden báziskönyvtárat hoznának létre a nemzeti kisebbségek számára. Ám ezúttal arról tárgyaltak, hogy az e célra kiszemelt objektumok közül melyik bizonyulna a legmegfelelőbbnek. Minthogy a tervek szerint ugyanott klubhelyiségeket is kialakítanának, Lehmann István, a megyei közgyűlés elnöke a Tábor utcában meglelhető egyik épületet ajánlotta. Tette ezt abból a megfontolásból, mert szerinte ez a legbiztosabb, hogy birtokba vehetik. A többi számításba vetthelyiség tulajdonviszonyát ugyanis eleddig még nem sikerült tisztázni. A nemzeti kisebbségek képviselői nem zárkóztak el ennek lehetőségétől, de javasolták, tegyék számukra lehetővé, hogy a többi épületet is megtekintsék, hiszen tartós használatba vételről van szó. Ha eddig tudtak várni a kérdés megnyugtató megoldására, akkor lesz annyi türelmük, hogy az általuk legjobbnak vélt helyiségek közül választhassanak. Könyvtárról lévén szó, Mándity Predrág megjegyezte, hogy a közelmúltban Szabadkáról több szerb nyelven íródott könyv érkezett, amit Szegedről rendeltek meg. Ám azokra az itt élő szerbek aligha tartanak igényt. Javasolta, a jövőben kérjék ki az ő véleményüket is mielőtt könyveket rendelnének. Szükségszerűnek bizonyulna ez amiatt is, hogy olyan irodalmi művek kerülnének a báziskönyvtár birtokába, amelyeket szívesen ajánlhatnának gyermekeiknek figyelmébe. Tóth István, a szlovákok képviselője elmondta, hogy Csehszlovákia budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének, valamint gazdasági főtanácsosának megyénkben tett látogatása kiválóan sikerült. A nagykövet úr példaértékűnek minősítette az itt élő szlovákok helyzetét. Annak a véleményének adott hangot, hogy agazdasági és kulturális együttműködés mindennél fontosabb, hiszen mindaz sokkal közelebb hozza egymáshoz a két nemzetet, mintsem a politika. Kaltenbach Jenő a kisebbségi törvénytervezetről tájékoztatta a jelenlevőket. Amikor a Parlament plenáris ülésén ezt ismertették, a pártok megállapodtak abban, hogy a részletkérdésekről még tárgyalásokat folytatnak. Felvetődött az önkormányzati rendszer kérdése. A legfőbb gondot az okozza, hogy egyes kisebbségek képviselői olyan változásokat szeretnének, ami az egyik csoportnak kedvező, másoknak viszont nem annyira. Kétségkívül a közjogi alapon történő önkormányzati rendszer létrehozásával valamennyi nemzeti kisebbség egyetért, ám az autonómiával kapcsolatos kérdések még tisztázásra várnak. Pusztakeresztúri Hódmezővásárhelyen Novák Imre polgármester-helyettes a Visszhang utcai Olvasókörben képviselői fogadóórát tart 1992. december 3-án (csütörtök), 17 órai kezdettel. Meghívott vendég: dr. Rapcsák András polgármester. Minden érdeklődőt tisztelettel várnak! grmm2, dec. mmmm & DÉLVILÁG