Reggeli Délvilág, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

Göncz Árpád újévi köszöntője I K­edves Bitrátáim, hát vége ennek az év­nek is. Bizonyára akad kö­zöttünk, aki azzal zárja, hogy ez élete legsikere­sebb, ha nem is legköny­­nyebb éve volt. De azt hi­szem jóval többen, akik szemében 1992 a létért folytatott szakadatlan küz­delem, az elhalasztott ál­mok, a beteljesületlen vá­gyak, a sikeres, vagy épp sikertelen újrakezdések esztendeje. Az ország egésze számá­ra keservesen nehéz köz­bülső szakasz, a legutóbbi lépés egy félig sejtett jö­vőbe vezető úton. Kilomé­terkő, amelyet magunk mögött kell hagynunk, mert visszatérnünk nincs hová, s mert az utat, bár­milyen rögös is, végig kell járnunk. Hisz helyettünk senki se fogja. És végső soron rajtunk múlik, hogy képesek leszünk-e végig­járni.­­" Ma éjjel hát arra ürít­sük poharunkat, hogy megint csak sikerült meg­őriznünk értékeink javát, az emberségünket és ön­magunkat, s ne firtassuk, hogy milyen áron. Arra, hogy győzzük az évet ki­tartással, türelemmel és ötletekkel. Hogy lassacs­kán, tetszik, nem­ tetszik, de megtanuljuk: csak együtt, egymással szót ért­ve juthatunk egyről kettő­re. Kormány és nép. Párt és párt. Munkaadó és munkavállaló. Család és család. Férfi és nő. Szom­széd és szomszéd. Mert eb­ben van az erőnk. Az or­szág ereje. És semmi más­ban. Tudjuk, megtanul­tuk: „Szívére veszi ter­hünk, gondunk. Vállára venni nem bolond”... Se Nyugattól, se Kelettől, senki emberfiától jószó­nál, biztatásnál többet ok­kal nem várhatunk. Barátaim, parázslik kö­®­rülöttünk a világ, át­­át csap határainkon egy és más gonosz szél, de el­mondhatjuk: a mi fede­lünk alatt még mindig ju­tott és jut menedék a ha­dak űzte menekülőnek. S megtanultuk, hogy jó, ha az emberi élet, a szellemi érték védelmében kinek mije van — pénze, ereje, szakértelme — azt a má­sokéval összedobja. Hogy az egyérdekűek okosan teszik, ha összefognak kö­zös és jogos érdekeik vé­delmére és érvényesítésé­re. Hogy az azonos gon­dokkal küszködő közös­ségek könnyítenek terhü­kön, ha hangot adnak a gondjaiknak, és egyeztetik a tennivalóikat. Ha a hí­vők nem mondanak le az együttes Istenközelség, a sorsverte kisközösségek az emberközelség melegé­ről. Mert, ha fagyot lehel körülöttünk a világ, egy­mást kell melengetnünk. S helyet kell szorítanunk magunk között a gyön­gébbnek, a meleget áhí­­tónak. Aki, meglehet, épp a gyűlölet, a magány, vagy a nyomorúság teléből ké­­redzkedik közénk. Barátaim, ma éjszakára mégis feledjük a gondja­inkat: jó lelkiismerettel és nyugodt lélekkel ürítsük poharunkat a jövendőnk­re. Akinek pezsgő jutott, pezsgővel, akinek csak bor, az borral, akinek az se, bizakodó szóval kö­szöntse az új esztendőt. Ami könnyű biztos hogy nem lesz. De egymás szá­mára könnyebbé tehetjük. I­gyünk az asszonyaink­­ egészségére, akik jö­vőre is háromszázhatvan­­ötször vívják meg csatáju­kat a mindennapokkal, s a férjeinkére, akik az övéik, és az ország betevő falat­járól gondoskodnak. És igyunk a gyerekeinkére, a lányokéra és fiúkéra, pó­­lyásokéra és kamaszokéra, mert ők a mi jövőnk, mindannyiunké, s a világ rendje az, hogy legyen ki­nek átadnunk a terhet, amit ma mi hordunk a magunk vállán. És igyunk az apáinkéra-anyáinkéra, akiknek a terhét csak rész­ben vettük át, mert ma­radt az ő vállukon több mint elegendő. S közben gondoljunk azokra is, akik az éjjel nem ünnepelnek, akik ha­zánk határát, az utcán az éjszaka békéjét őrzik, a határőrökre, a rendőrökre. A mentőkre. A tűzoltókra. A kórházakban a súlyos betegekre, s akik velük maradtak, az ügyeletesek­re. A mozdonyvezetőkre. Meg mindazokra, akik épp minket szolgálnak ki, hogy vidáman várjuk a hajnalt. A ránk virradó új esztendőt. S végezetül hadd köszönt­sem önöket én — minden magyart a határon innen és a határon túl, és vala­mennyi más anyanyelvű honfitársamat — József Attila öt sorával: „... az ember él, kenyeret eszik és remél, várja, hogy elmúljon a tél, hogy egy padon a napba üljön és fölpiruljon még a vér .. tinivilág Újévhajnal Barátaim, mindjárt új év, számoljuk össze: hányszor határoztuk el, hogy új éle­tet kezdünk? Na, mennyi­szer?... Nem megy? Nem tudjuk? Nem ismerjük a nagy számokat? Mert, hogy nagy számok­ról van szó, az bizonyos. Nem csak „évfordulós ön­­gyilkosság” létezik ugyanis (idézve: a szakirodalom), de évfordulós új életet kezdés is — amely általában hiba nélkül befuccsol. S hogy miért? Hát, ez, tényleg érdekes kérdés ... De nem is az a lényeg, hogy akinek nem sikerül, miért nem sikerül, hanem, hogy akinek igen — miként si­kerülhetett? Ismerősöm húsz éve dohányzik. Azt mond­ták neki az orvosok, ha nem szokik le a dohányzás­ról, még van fél éve, s am­putálni kell a lábát. Azóta nem gyújtott rá, lábainak száma páros, mint a szil­veszteri bőrös virsli, az új élet sikerült Másik ismerő­söm a tintorettózásról (amely: ivás) szokott le, oly módon, hogy az orvos el­árulta neki, a mája úgy néz ki, mint a sült csirkéé, és ez nem előny ... Sorolhat­nánk a példákat, egyiket a másik után, melyek azt lát­szanak bizonyítani, hogy valamely nagy megrázkód­tatás — kevésbé fennkölten, egy jókora ijedtség — elég hatásosan téríti jó útra az embereket; hatásosabb, mint bárminemű fokozatosság, ilyen-olyan próbálkozás. És ha ez a megrázkódtatás még nem következett be , előbb-utóbb biztosan bekö­vetkezik. Minek ezt meg­várni ? Ijedtségnek épp elég lehet ez a tudat is; határkőnek pedig itt van újév hajnala. F. Cs. Románokat nem kit visz a busz? Még az óévben történt. December 29-én, kedden, Nagylakról Makóra indult a BHJ 113-as rendszámú autó­busz 7.48 órakor. A határátkelőhely közelében lévő megál­lóban közel 20 fagyoskodó román és magyar állampolgár várta. A pilóta azonban, kinyitván az ajtót, lekiáltott: „románokat nem viszek!” A román állampolgárok közül a magyar anyanyelvűek persze fölszálltak, mivel ők nemzeti hovatartozásukat értették tilalmasnak. Azonban a szigorú, minden bizony­nyal saját törvényei szerint cselekvő buszvezetőt nem lehetett „csak úgy” kijátszani. A gyanúsnak vélt, rosszabb kiejtésű egyénektől kérte a személyazonossági igazolvány felmutatását is. A magyarul nem tudók azonban nem méltányolták igyekezetét, egy céluk volt csupán: utazni. Ám ezeket a szerencsétleneket „na, lefelé ti is” szavakkal tessékelték ki. Majdnem így járt egy makói települési képviselő munkából hazatérő felesége is. Pedig ő igen szépen beszéli a magyar nyelvet. A lentmaradók csendesen mozogtak, tán „a mi pénzünk nem olyan, mint a magya­roké?” Kérve kérték a sofőrt, legyen velük emberséges, hiszen órákon át vártak már az autóbuszra, mínusz 10 fokos hidegben. Hősünk azonban hajthatatlan maradt. Becsukta orruk előtt az ajtót, és mintegy 10-15 utassal elindult Makó irányába. Állítólag a városi pályaudvarra 38-40 utassal érkezett. Bár ez sem mérvadó, hiszen az ottmaradók Magyarcsanádra és Apátfalvára is utazhattak volna. No comment... MOLNÁR LÁSZLÓ TINIHIRDETÉS Szilveszternek, szilveszterre, a szegedi Sz. utcába boldog új évet és nagyformátumú névna­pot kíván barátnője, Mária. Makóra, Cilinak, Sziszkának, Zsuzsának nagyon boldog új évet kíván: Ildi (Veszem). Évinek üzenem, Csongrádra: A legboldogabb új évet kíván­ja neked J. Jancsi, Szentesről. * Kedves Tinik! Az új évben is várjuk ingyenes hirdetéseiteket. Címünk változatlan: Reggeli Délvilág Szerkesztősége, 6701 Szeged, Stefánia 10. A borítékra írjátok rá: TINIHIRDETÉS 2000 éve mondták, tiniknek „Non scolae, sed vitae discimus. — Nem az iskolának, de az életnek tanulunk. ” Ezen latin szentencia szellemében kezdjétek az új esztendőt, kedves tinik. Mától fogva minden Tinivilágban leközlünk egy-egy bölcsességet, ami elég régen hangzott el, s elég időtállónak bizonyult ahhoz, hogy segítségetekre legyen a nagy­betűs ÉLET dzsungelében. Mellesleg, e mondásokat össze is lehet gyűjteni, és alkalomadtán velük a tanárok előtt villogni. Boldog újévet, kedves tinik! oldalborda Azt tartja a néphit, hogy újévkor lencsét kell ennünk, akkor nem lesznek anyagi gondjaink egész évben. Ha valaki ezt tegnap elmulasz­totta volna, még pótolhatja. Készítsünk tehát lencsét, nehogy ezen múljon a pénz­tárcánk teltsége. Lencsekrém leves Húsz deka megmosott len­csét puhára főzünk, felen­gedjük másfél liter húsle­vessel (levesporból is ké­szíthetjük), 4 deka vajból, 6 deka lisztből egy kis fej fi­nomra vágott hagymával rántást készítünk, a levesbe keverjük, 10 percig forral­juk, majd szitán áttörjük. Egy zsömlét kockára vá­­gunk, 2 deka vajon megpi­rítjuk. Tálalás előtt 1 tojás sárgáját 1 deci tejszínnel hadverővel elkeverünk, be­leöntjük a nem forró leves­be és pirított zsömlekocká­val tálaljuk. Lencsesaláta Bizonyára jól esik az evés-ivásban megfáradt, másnapos, vagy harmadna­pos gyomroknak. Húsz deka lencsét kiválo­gatunk, alaposan megmos­suk és leöntjük annyi víz­zel, hogy bőven ellepje. Be­ledobunk egy fej vöröshagy­mát, megsózzuk, és nagyon kis lángon puhára főzzük. Még melegen megöntözzük kevés ecettel, csipet cukor­ral ízesítjük és így hagyjuk kihűlni. Ezután leszűrjük, a hagymafejet kidobjuk belő­le, és belereszelünk, vagy vékonyan beleszeletelünk egy másik fej nyers hagy­mát. Meglocsoljuk egy evőkanál olajjal és hozzáke­verünk egy pohár tejfölt. Laskára vágott főtt füstölt húst is keverhetünk közé, akkor kitűnő hideg vacso­raételt kapunk. A Magyar Hírmondó 1899- es gyűjtésében találtam az alábbi kis fejezetet, gondo­lom ez most sem vesztette érvényét. MIÉRT ISZIK AZ EMBER? Isznak az emberek, ha el­búcsúznak egymástól; isz­nak, ha találkoznak; isznak, ha nem éhesek, hogy az ét­vágyat előidézzék; isznak, ha éhesek, hogy az éhséget elnyomják; isznak, ha hideg van, hogy fölmelegedjenek; isznak, ha meleg van, hogy lehűljenek; isznak, ha ál­mosak, hogy ébren marad­janak; isznak, hogy aludni tudjanak; isznak, mert szo­morúak; isznak, mert vígan vannak; isznak, ha valakit megkeresztelnek, s ha vala­kit temetnek. Egyszóval az emberek mindég és minde­nért isznak. Ha az ünnepi evés-ivástól gyomorpanaszaink lenné­nek, kúráljuk magunkat nyers káposztalével. Kevés víz hozzáadásával turmix­gépen kell a káposztálét el­készíteni, és délelőtt, dél­után kisebb adagokban ajánlatos megiszogatni. Több napig is tarthatjuk a kúrát. A patkóbél- és nyom­­bélfekélyeket is meg lehet próbálni gyógyítani vele, mert a káposzta fekély elleni hatóanyagot is tartalmaz, ami főzéskor elbomlik. Fejfájás ellen hatásos módszer a fejbőrmasszázs. Mindkét hüvelykujjunkat il­lesszük a halántékok fölött­­a fejünkre, és többi ujjaink hegyével kis körökben masszírozzuk a fejbőrt. Kezdjük a homlok közepén és folytassuk a fejtetőn, majd vissza. Fontos, hogy a fejbőrt ne dörzsöljük, ha­nem csak mozgassuk. Ha jól alkalmazzuk ezt a „műfo­gást”, jobb lesz a fejbőrünk vérellátása, sőt, a hajunk is hálás lesz érte, mert a faggyúmirigyeket is intenzí­vebb működésre ösztönzi. RÉZ MÁRIA (Folytatás az 1. oldalról.) tiltott, de .. . Vérbosszú lesz. Csillácskának az apja Ál­lampusztán ül, két év nyolc hónapra ítélték. Áldott jó ember, de ha kijön ... Meg­fogja ölni a Sanyi öccsét és a gyermekét. Higgye el, fogalmam sincs miért tette ezt velünk. Igaz, tartozom neki 10 ezer fo­rinttal, de azt január 4-ére ígértem megadni. Ez egy ál­lat, vagy őrült. Vagy mind a kettő. Pedig én szerettem őt, és az öccsét is. Elcserél­tük a lakásainkat és még fizettem neki 300 ezret. Abba a házba már nem megyek vissza. Semmit nem hozok el onnan, kitakarítta­­tom , eltüntetem a vérnyo­mokat, és eladom. Én oda nem teszem be többé a lá­bam. Tudja, aznap felkerestem a gyermekeimet, unokáimat, boldog, békés ünnepeket kí­vántunk egymásnak. Talán ők megéreztek valamit a tragédiából, mert a fiam is, a lányom is mondták, alud­junk náluk. A kislány na­gyon szeretett engem, én is őt. Olyan nevelt lányom­­féle volt. Nagyon hiányzik, örökké emlékezni fogok rá. * Szeged belvárosához már évek óta szinte hozzátar­toznak, a főleg banki mű­veletekkel foglalkozó ci­gány nemzetiségű seftelők. Amikor a december 25-ei tragédiáról kérdeztem őket — bár annak okát ők sem tudják — állítják: a vér­bosszú nem maradhat el. Ezt igazolja, hogy a me­rényletet követő órákban a család a tettes után vetette magát. A gyilkos öccsét elfogták, majd elenged­ték. Behatoltak anyjuk­hoz, nagyanyjukhoz, a zárt intenzív osztályra, megpróbáltak a tettes kilé­téről pontos információkat szerezni. Többen hallották, amikor hangosan kijelen­tették: nem felejtenek. * A tragédia helyszínén, a Kisfaludy u. 43. szám előtt vérnyomok mutatják a tet­tes mozgását. A szomszéd­ház ereszcsatornáján lopa­kodott fel és ugrott be a kőkerítésen, majd ugyanott távozott. Bakancsának nyo­mai kirajzolódnak a frissen meszelt falon. Az ereszcsa­tornából, úgy másfél méte­res darabot a zsaruk levág­tak. „Ujjlenyomatok vannak rajta — mondta a szom­széd — ezért vitték el. De a rendőrök kifizetik a helyre­­állítás költségeit.” * A Csongrád Megyei Rend­őr-főkapitányság detektív­­jei rövid időn belül elfog­ták és őrizetbe vették a tett elkövetésével alaposan gya­núsítható Sz. Sándor 20 éves szegedi lakost. F. Máriára a kórházban azóta rendőr vi­gyáz, mert családja szerint életveszélyesen megfenye­gették. Visszajött a halál kapujából lapzáróra­­N NEM SZOCSIBAN, HA­NEM MOSZKVÁBAN ren­dezik meg január 3-án az orosz—amerikai csúcsta­lálkozót — jelentette be csütörtök este a Fehér Ház. A­­hírt később az orosz el­nök sajtóirodája is megerő­­sítette. Hírügynökségi je­lentések szerint Borisz Jel­cin orosz elnök csütörtökön telefonon hívta fel George Busht, aki a Mogadisu előtt horgonyzó USS Tripoli ha­dihajó fedélzetén vette a hí­vást. Martin Fitzwater fe­hér házi szóvivő ezt követő­en közölte: Jelcin kérte az amerikai elnököt, hogy a találkozó színhelyét tegyék át Moszkvába, mert a Föld­közi-tenger partjain rosszak az időjárási viszonyok. Az elnök egyébként a hadiha­jón töltötte Szilveszter éj­szakáját. A tervek szerint a januári csúcstalálkozón ír­ják alá a START—2. szer­ződést, tehát a helyszín megváltoztatásán kívül más változtatást nem iktat­tak a Jelcin—i Bush találko­zó programjába. " ■­­.........................«^DÉLVILÁG Társkereső 43/168/63 barna, egy­szerű, becsületes, társta­­lan férfi keresi házasság céljából egyszerű, becsü­letes, házias, sovány al­katú nő ismeretségét 30- 43 év közötti korban. „Káros szenvedélytől mentesen” jeligére a le­veleket a szegedi szer­kesztőségbe kérem.

Next