Reggeli Délvilág, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

Új osztály Szentesen Más ez a szerelem Éppen egy éve annak, hogy megalakultak az új osztályok a szentesi polgár­mesteri hivatalban (is), és meghatározták azok műkö­dési rendjét, az ide vonat­kozó törvény értelmében önállóan. Ám az elmúlt időszak tapasztalatai — a polgármesteri előterjesztés szerint — szükségessé teszik a szervezeti felépítés módo­sítását. De volt az anyag­ban egy mondat, amely ha másképpen fogalmazódik, a képviselők talán vita nélkül is rábólintanak az egészre. Az ominózus kitételnek az a lényege, hogy a költség­­vetési gazdálkodásban átfe­dés tapasztalható. Ugyanis, a költségvetési, illetve a vállalkozási és vagyonkeze­lői osztálynak azonos fel­adatai is vannak, „az intéz­kedés megosztott, ezáltal az önkormányzati gazdálkodás kevésbé hatékony”. Célszerű lenne tehát összevonni a két osztályt, a vagyonnal való gazdálkodás, továbbá a költségvetés koncentráltabb kezelése érdekében. Más szavakkal: egységes közgaz­dasági szemléletet kell érvé­nyesíteni ! Nem is ezzel volt baja a legutóbbi ülésen némely városatyának. Szirbik Imre például azt firtatta, hogy miért nem csökken az új osztály létszáma, ha átfedé­sek vannak. Később térje­nek vissza rá — indítvá­nyozta —, mert ez az át­szervezés most nem indo­kolt. A tanácsi rendszerben — mondta erre dr. Rébek­ Sz. József polgármester — másképpen kellett dolgozni, mint ma. Ők azért vannak az apparátusban, hogy a hibákat kijavítsák, és minél jobban gazdálkodjanak a város vagyonával. Szirbik pedig szeretné megfaragni a hivatal létszámát, meg a költségeit. Erre megy ki a játék! Ugyan, miért várja­nak az átszervezéssel? Dr. László Ferenc azon dilem­­mázott: nem régi ez a gon­dos munkával előkészített „felállás”, s az ember csak elgondolkodik azon, miért kell megváltoztatni. Kras­­sóczki Sándorné, a költség­­vetési és gazdálkodási osz­tály vezetője, a polgármes­ter kérésére elmagyarázta, hogy más köti meg például a szerződéseket, és megint máshol szedik be a pénze­ket. Sokat segítene nekik az egységes irányítás. Az osz­tályon egyébként öten van­nak, akiknek nem lehet számítani a munkájára, mi­vel kisgyermekesek. A vál­lalkozási osztály vezetője, Orbán István is megerősí­tette: a feladataik csak sza­porodnak, nem csökkenthe­tő náluk sem a létszám. Besegített még a kedvező határozathoz dr. Tóth József jegyző, aki kifejtette: nem a polgármester úr, nem is ő találta ki az átszervezést, hanem a két osztályvezető. És az nagyon egészséges, hogy megváltoztatják, ami nem jó. Végül sikerült meggyőzni a testületet, mely elfogadta az eredeti előterjesztést. Ennek értelmében, 1993 ja­nuár elején új osztály — közgazdasági névvel — születik, az említett kettő összevonásával. A létszám pedig változatlan marad. B. I. Nem lebeszélnek, tájékoztatnak­­ Családvédelmi Szolgálat a megyében Mi lesz a terheséggel? Az óév utolsó munkanapján dr. Zimányi Mária me­gyei tiszti főorvos tájékoztatást adott a terhesgondozás és terhességmegszakítás tárgykörében született országgyűlési törvényről, illetve annak alkalmazását segítő megyei csa­ládvédelmi szolgálat intézményeiről. Mint ismeretes, a törvény rögzíti, hogy a terhesség­megszakítás nem a családtervezés és a születésszabályo­­zás eszköze, a terhesség csak veszélyeztetettség esetén — meghatározott feltételekkel — szakítható meg, általában a terhesség 12. hetéig. Az egészségi okokat kivéve (ame­lyekkel a szülészeti osztályok közvetlenül megkereshetők) a terhessége megszakítását kérőnek minden más esetben fel kell keresnie az új családvédelmi szolgálat védőnőjét, aki ismerteti vele a terhességmegszakítás jogszabályi fel­tételeit. Tájékoztatást ad továbbá a gyermek vállalása esetén elérhető támogatások lehetőségéről, az erkölcsi és anyagi segítséget nyújtó szervezetekről és intézmények­ről, sőt az esetleges örökbefogadás lehetőségéről és felté­teleiről is. A védőnővel folytatott beszélgetés során ter­mészetesen tájékoztatás hangzik majd el a terhességmeg­szakítás körülményeiről, módjáról, veszélyeiről, a későb­bi terhességre gyakorolt hatásairól, és nem utolsósorban, a fogamzásgátlás személyre szólóan ajánlható módszerei­ről is. A családvédelmi szolgálat védőnő munkatársának te­hát nincs lehetősége például szociális segélyt adnia, nem az esetleges lebeszélés, hanem a korrekt tájékoztatás a feladata. Továbbá ki kell töltenie a terhességmegszakítást kérő nő adatait tartalmazó kérőlapot, amellyel az érintett felkeresi a műtétet végző szülészeti osztályt. Itt jegyezte meg dr. Zimányi Mária — nyomatékkal hangsúlyozva a terhességmegszakítást kérő nő választási szabadságát —, hogy bármely családvédelmi szolgálati intézményt és bár­mely szülészeti osztályt felkereshet az érintett személy. Tehát ha ő úgy ítéli meg, hogy nincs bizalma valamilyen oknál fogva a lakóhelyén alább feltüntetett intézmény vagy szülészet iránt, akkor természetesen elmehet másik helyre, a szabad orvosválasztásból is következően. Mindezek értelmében tehát a terhességmegszakítást kérő nőnek, a terhességét megálapító szülész szakorvos leletével, az általa választott családvédelmi szolgálati vé­dőnőt kell felkeresnie. Ott részletes tájékoztatást nyújta­nak számukra az illető védőnők a lehetőségeikről és a teendőikről ezek beváltására. Dr. Zimányi Mária részletesen ismertette azon oko­kat, amelyek fennállása esetén a terhes nő terhességének megszakítását kérheti: az anya és/vagy magzata egészsé­gét súlyosan veszélyeztető károsodás, ha a terhesség bűn­­cselekmény következménye, illetve terhességmegszakítást kérhet az állapotos nő akkor is, ha súlyos válsághelyzet­be kerül, amely testi-lelki megrendülést, társadalmi elle­hetetlenülést okozva, a magzatot is veszélyezteti... A családvédelmi szolgálat intézményei és védőnői 1993. január lejétől megyénkben. Szegeden: női klinika, Rantalné Szabó Márta, és II. szakorvosi rendelő Vasas Szent Péter u. 1., Csepiné Szűcs Gizella. Szentesen a ter­hestanácsadó, Ady E. u. 27., védőnő: Urbán Klára, hétfő, szerda, péntek. Csongrádon a szakorvosi rendelőben, a Szentháromság tér 10-ben, a védőnő Urbán Klára, kedd, csütörtök napokon. Hódmezővásárhelyen az anya- és gyer­mekvédelmi tanácsadóban, Kinizsi u. 1., Tóth Erika védő­nő, Makón az orvosi rendelőintézetben, Ibolya u. 4., ahol dr. Halmágyiné Gombos Anna védőnő látja el feladatát, kolléganőihez hasonlóan, a hét minden napján. (tráser) (Folytatás az 1. oldalról.) összegörnyed, köhög, erőlkö­dik. Nem jön. No, majd a taxiban... Sok látnivaló errefelé nincs is, gyerünk vissza a csatatérré vált kor­zóra. Ötvenméterenként rendőrök állnak, hál’ Isten­nek, különben nem marad­na ép kirakat. Így viszont csupán pezsgősüveget tör­nek, s az ég felé száll a piros-fehér-zöld fényű tűzi­játék. A tévében Göncz Ár­pád már elmondta éjféli beszédét. Szegény, már me­gint nem hallgatták meg az emberek, az utcákon oz­­tályozott az ország tetemes része. Mi lesz itt? — farkas — Vásárhelyen Olvasókörök dáridója A vásárhelyiek többsége ezúttal is a szórakozás leg­kényelmesebb és legolcsóbb módját választotta. Meg­hitt családi körben, szűkebb baráti társaságban búcsúz­tatták az óévet, miközben várták az újat. Nézték a honi televízió olykor unal­masnak tűnő műsorait. Természetesen ennél sok­kal vidámabb volt a han­gulat a város különböző szó­rakozóhelyein. A vendéglá­tósok nem panaszkodhatnak a forgalomra, hiszen Szil­veszter éjjelén — a koráb­bi prognózisok dacára — az évközben is látogatottabb éttermek sem kongtak az ürességtől. A tulajdonosok igyekeztek elfogadható áron értékesíteni a belépő­jegyeket. Igaz, nem a kiske­resetű dolgozók zsebéhez szabták az árakat, de bizo­nyára arra gondoltak, csak nincs akkora szegénység eb­ben a városban, miként azt sokan vélik. Nekik lett iga­zuk, a vendégek számából ítélve. Ám egy-két városrész ol­vasókörének a vezetősége az alacsonyabb bérből és nyug­díjból élőkre is gondolt. Vi­szonylag olcsó áron szerez­ték be a húst, a szeszes- és alkoholmentes italokat, így fejenként alig került né­hány száz forintba az a dá­­ridó­, amit ezekben az- -ol­vasókörökben tartottak. Ugyanakkor épp olyan vi­dám hangulatban köszönt­hették az új évet, miként tették azt a Phoenix, a volt tisztiklub, vagy a Bagoly­vár vendégei. Szilveszter napján már a kora esti­­ órákban nagy volt a nyüzsgés, mozgás a város utcáin. Petárdák fül­siketítő durrogtatásából itt sem volt hiány, bár a rend­őrség idejekorán figyel­meztette a polgárokat, hogy ennek következménye le­het, beleértve a pénzbünte­tést is. Arról nem sikerült információt szereznünk, vajon hányan váltak meg, kényszerből, 5 ezer forint­juktól, minthogy legalább ennyivel büntethették a durrogtatókat. Emiatt azon­ban szerencsére senki sem sérült meg. Közúti baleset­ben viszont hárman is. Vásárhelyen az első sze­rencsétlenség délután fél 5-kor történt a Hód­ tói vá­rosrészben. Egy személygép­kocsi gyalogost gázolt az úttesten, aki súlyos sérülést szenvedett. Este fél 8-kor a Kossuth téren tartózkodók hatalmas csattanásra figyel­tek fel. Két személygépko­csi ütközött frontálisan, aminek következtében ket­ten megsérültek. Miközben Szilveszter éj­szakáján a tűzoltóknak nem akadt munkájuk, addig az ügyeletes rendőröket éjfél után 5 perccel ismét riasz­tották. B. P. a Petőfi utca 29. szám alatti ház lakosa méltán vallhatja magáról, hogy Vásárhelyen idén ő okozta az első súlyos testi sérülést. Eddig ismeretlen okokból az utcán összeszó­­lalkozott T. Sz. ugyancsak vásárhelyi lakossal, akit az­után alaposan helyben ha­gyott. A sértettet beszállí­tották a kórházba. Történt mindez az idő tájt, amikor az Erzsébet Kórház szülészeti osztályán január­jáii. Az első három díjazott szerény ajándékot kapott, majd valamennyien pezsgő­­bontáson vettek részt. Vásárhelyen viszonylag békésen telt el az új év­zá­rás, leszámítva mindazt, amiről a rendőrségi jelentés szól. De miként a szolgála­tot teljesítők fogalmaztak, azt kívánják, hogy évközben se akadjon ennél több mun­kájuk. Akkor Vásárhelyen valóban békésebb lesz az 1993-as esztendő. Talán bol­dogabb is, Pusztakeresztúri Esztendőre fordulóra elsején negyed egykor Pa­­kuné Furák Klára vásárhe­lyi lakos megszülte első gyermeküket. Férjével, Pa­­ku Józseffel, a Viktória ne­vet adták kislányuknak, akiről csak annyit sikerült megtudni, hogy 51 cm ma­gas és 3450 grammos. Gra­tulálunk a boldog szülők­nek. A Kossuth tér nem kizá­rólag a már említett közúti baleset, hanem az immár hagyományossá vált éjféli futóverseny miatt is emlí­tést érdemel. A gyerekektől a nyugdíjasokig majdhogy­nem valamennyi korosz­tály képviseltette magát ezen a rendezvényen. A ver­senyzők háromnegyed 2- kor startoltak a térről, majd fél órás futás után ugyan­oda tértek­­ vissza, miután végighaladtak a belváros ut­ Amióta rendszerváltás van, itt senki sem törődik azzal, hogy elegendő kenyér jut-e az embereknek vagy nem. Hosszú távra nem lehet gondolni, csak rövidre, mi­vel siralmasnak tűnik min­den. Pintér Árpádné Katika az idősek klubjának a vezetője az otthon legidősebb lakó­ját, a 94 éves Serki nénit említi, aki az év utolsó nap­ján sem tagadja meg önma­gát. Verset mond társainak — ezt teszi negyed száza­da —, hogy feledtesse ve­lük a magányt. Félnek tőle, miként az új esztendőtől is. Vajon, megélnek-e majd az alacsony nyugdíjukból? Ez­zel kelnek és fekszenek... A biciklista férfinak a Csongrádi út is keskeny. Örömében vagy bánatában ivott ennyit, nem szólítom Médiaszilveszter Miközben a képviselők hajnalig szavazgattak a Parlament­ben a médiatörvényről, a rádió és a televízió dolgozói minden bizonnyal az igazak álmát aludták. De lehet, hogy éppen koccintgattak, s jókedvűen búcsúztatták az óévet, köszöntötték az újat. Miért e rosszindulatúnak-gonoszkodónak tűnő megjegy­zés? Mert szilveszter kora reggelén szokás szerint bekapcsoltam a rádiót, majd benyomintottam a tévét. A rádió lökte a szokványosat, aztán el-eltért tőle valamelyest, jelezvén egy-két érdekesebb riporttal, jegyzettel, hogy azért csak készülgettek az év utolsó napjára. Ám a televízió! Mintha szürke hétköznap lett volna, de még annál is bugyutább műsor-összeállítással. Délt követően slussz. Valamikor délután újra megnyikkant, de akkor sem tudott huzamosabb ideig maga elé kötni a doboz. Na, majd estére talán kitesznek magukért — vigasztaltam m­agamt. Pezsgő (helyett pusztamérgesi rizling) a pohárba, nézzük, nevessünk a tévé szilveszteri műsorának bolondságain. Ez, a jókedvből 10 óra tájra először dühöngés, káromkodás,­majd ásít­ozás lett. 11 utánra meg nagy horkolás a fotelban. S ezzel nem voltam egyedül. Horkolhatott az országnak ama része (nagy része), amelyik úgy döntött, a tévé képernyője előtt tölti a szilveszter éjszakáját. Ott tölthette káromkodva, aztán mély álomban. .Mert dögunal­mas volt az egész műsor. Kitett magáért médiaszilveszter. Ráfér a rádióra, televízióra a képv­iselők mielőbbi döntése. TÁRNAI LÁSZLÓ Szentesen Átfutottak az újévbe Hetek óta olyan légkör uralja Szentest, mintha „há­borús” övezet lenne. Ha­talmas robbanásoktól rezzen­nek össze kicsik és nagyok. Azt csak sejteni, hogy az elkövetők jókat derülnek rajta. Nincs ez másként Szilveszterkor sem. Honnan szerzik be a tiltott játéksze­reket, e sorok írója képte­len kinyomozni. A Kossuth téri alkalmi árusnál viszont, mint a cukrot, viszik az óévi mulatság kellékeit, a konfettit, papírdudákat, meg (rákérdezek, mert nem tu­dom, mi a neve) az anyós­nyelvet. Az idős férfi két hatal­mas veknivel a bicikli cso­magtartójában él. Juhász Lászlótól, a sütőipari válla­lat üzemvezetőjétől kérde­zem: — Utoljára fűtöttek be nekünk az idén. Mennyit sütöttek? — Az éjjel 105 mázsá­­nyit, ez 25—30 százalékkal több, mint egy átlagos hét­végén. — Kevesebbet fogyasztot­tunk-e az idén? — Nehéz rá válaszolni. Mert a maszekok egyértel­műen csökkentették az ál­lami iparnál a termelést, meg. Besenyei Gábort, a benzinkúti bolt fiatal eladó­ját faggatom: — Örül, hogy vége 1992- nek? — Tulajdonképpen nem, mert egy évvel én is idő­sebb leszek. Nekem jó volt az idén. Van munkahelyem, az ősszel volt az esküvőnk, tudok hol lakni. Mit pa­naszkodhatnék? Sokkal job­bat nem várok ennél. Csak rosszabb ne legyen, akkor minden rendben! Nem, én nem szoktam fogadalmat tenni Szilveszterkor. Mert, amit változtatni akarok, azt megcsinálom anélkül is. Régi, kedves ismerős, Halmos Péter tanár úr az újabb benzináremelésről úgy vélekedik, hogy kevesebbet kell majd utazni. Csak azokkal van baj, akiknek a kocsi munkaeszköz. De nem is ez a legnagyobb gond — említi —, hanem a ke­nyér meg­ a tej ára. — Minek örültél az idén? — Felvették egyetemre a lányunkat, ez az év csúcs­pontja. Aztán, ne sokáig dolgozzál, menjél mulatni te is! A kórház szülészeti osztá­lyán nincs erre idő. Négy­et vajúdó asszonyka tölti a Szilvesztert odabent. Dr. B. Nagy Zoltán főorvos úr mondja, hogy 960 szülést vezettek le ’92-ben, ám csaknem ezer babát segítet­tek világra, mert ikrek is vannak közöttük. Bandiszkó a sztár az ifi­házban, rajongói táborában. A helyőrségi klub vendégei már túl a gesztenyével töl­tött pulykamellen, az éjféli gyertyagyújtást várják. Mi­közben a Kossuth téren gyü­lekeznek az ízig-vérig sport­­barátok, hogy a polgár­­mesteri hivatal és a Szent Jupát SE felhívására átjus­sanak 1993-ba. Hogy a Dó­­zsa-házi díjkiosztáskor dur­­ran-e a pezsgő, nem nézem meg. De a legtöbb családnál biztosan ... Mert most még telik rá. Hogy jövőre? ... — balázsi — Csongrádon Magányos klubtagok A polgár csak bámulja a kirakatot. Aztán legyint egyet. — Januárban én is alá­írhatom a Létminimum Alatt Élők Társaságának gyűjtőlapját. Itt tartok — mondja nagy szomorúan. Szidja a kormányt. Aztán mutatja is, hogy mekkora szegénységet hoztak ránk a demokrácia megteremtői. — Menniük kell — jelen­ti ki határozottan. — Már eddig is sok bajt okoztak ebben az országban. Csak félve merem meg­kérdezni, bár régebb óta ismerjük egymást: hol szil­veszterezik az idén? Elmondja, a magányosok klubjának tagjaival, itt, a kultúrházban, összehoztak egy óévbúcsúztató bulit. Külön hangsúlyozza, nem társkeresőkről van szó, ha­nem olyan emberekről, akik egyedül élnek. Lesz étel, ital, meg zene is. Táncol­nak. Jó hangulatban. Ez az a nap, amikor el kell felejteni az év közben felgyülemlő gondokat. Ki odahaza, a családbártf­ai má­­sok baráti körben vigadnak, megint mások vendéglők­ben mulatják át az éjsza­kát. Pezsgőspalackok puk­kannak, petárdák durran­nak, trombiták szólnak. Éj­fél után megtelik a Fő ut­ca emberekkel. Főként fia­­talabbakkal.­­ Boldogabb új évet kívánunk egymásnak. Jó hangulatban, spiccesen. Ismerősöm szavaival élve: átzuhantunk az új esztendő­be. Egy-egy telefon a rend­őrségre, a tűzoltóságra, és a mentőknek, mint megtu­dom, Csongrádon — az ő szemszögükből — nyugodt, csendes volt ez az éjszaka. (lovas) Makón Házibuli a mi utcánkban Zúg egy kicsit a fülem, fáj a fejem, nehéz így gondolkodni. Szóval eljött. Az egész még tegnap kez­dődött, amikor a haverok­kal végigjártuk a boltokat, diszkontokat, megvettük az ételt-italt, ami egy bulihoz feltétlenül kell. Persze, ki hogy szilveszterezik. Volt, aki mondjuk a Tropical diszkóban mulatott, mások a Koronában vagy az Autós csárdában, és olyan is, aki otthon ült, nézte a tévét. Legyen mit szidni az új év első napján. Mi buliztunk. Volt, aki a szomszéd utcából jött, volt, aki egyenesen Győrből, ös­z­­szejött a banda — haverok, barátnők —, kint fagy, bent meleg, úgyhogy hamar fel­oldódott a hangulat. Szólt a rock, néha a tévé, jókat hülyéskedtünk, durrantak a poénok, a petárdák (ja, hogy ez tilos?!), no meg éj­félkor a pezsgősdugó. Him­nusz, csönd ... aztán koc­cantak a poharak, b. n. é. k., puszi, meg kézfogások jobb­ra, balra. Ekkor már tető­fokon állt a jó kedv. Ki­mentünk a városba, szét­néztünk, végigsétáltunk pár utcán. Hideg volt — na, ja, mi legyen télen —, a fák ágain dér, majdnem mindenütt világító ablakok, sok hely­ről zene szólt. Az utcán mindenki boldog új eszten­dőt kívánt mindenkinek, többségüknek igen jó a ked­ve, kipirult az arca. Nem­csak a hidegtől: a pezsgő, meg a többi hangulatemelő idén sem hiányzott az ün­neplők kelléktárából. Mint ahogy a harsogó trombiták, az álarcok, a konfetti és a szendvicsek. Lesz mit pa- SZABÓ IMRE DÉLVILÁGmmsm­mj.jan.2.,szomba,xmmmmmmmmmmtm n­m

Next