Reggeli Délvilág, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
Új osztály Szentesen Más ez a szerelem Éppen egy éve annak, hogy megalakultak az új osztályok a szentesi polgármesteri hivatalban (is), és meghatározták azok működési rendjét, az ide vonatkozó törvény értelmében önállóan. Ám az elmúlt időszak tapasztalatai — a polgármesteri előterjesztés szerint — szükségessé teszik a szervezeti felépítés módosítását. De volt az anyagban egy mondat, amely ha másképpen fogalmazódik, a képviselők talán vita nélkül is rábólintanak az egészre. Az ominózus kitételnek az a lényege, hogy a költségvetési gazdálkodásban átfedés tapasztalható. Ugyanis, a költségvetési, illetve a vállalkozási és vagyonkezelői osztálynak azonos feladatai is vannak, „az intézkedés megosztott, ezáltal az önkormányzati gazdálkodás kevésbé hatékony”. Célszerű lenne tehát összevonni a két osztályt, a vagyonnal való gazdálkodás, továbbá a költségvetés koncentráltabb kezelése érdekében. Más szavakkal: egységes közgazdasági szemléletet kell érvényesíteni ! Nem is ezzel volt baja a legutóbbi ülésen némely városatyának. Szirbik Imre például azt firtatta, hogy miért nem csökken az új osztály létszáma, ha átfedések vannak. Később térjenek vissza rá — indítványozta —, mert ez az átszervezés most nem indokolt. A tanácsi rendszerben — mondta erre dr. Rébek Sz. József polgármester — másképpen kellett dolgozni, mint ma. Ők azért vannak az apparátusban, hogy a hibákat kijavítsák, és minél jobban gazdálkodjanak a város vagyonával. Szirbik pedig szeretné megfaragni a hivatal létszámát, meg a költségeit. Erre megy ki a játék! Ugyan, miért várjanak az átszervezéssel? Dr. László Ferenc azon dilemmázott: nem régi ez a gondos munkával előkészített „felállás”, s az ember csak elgondolkodik azon, miért kell megváltoztatni. Krassóczki Sándorné, a költségvetési és gazdálkodási osztály vezetője, a polgármester kérésére elmagyarázta, hogy más köti meg például a szerződéseket, és megint máshol szedik be a pénzeket. Sokat segítene nekik az egységes irányítás. Az osztályon egyébként öten vannak, akiknek nem lehet számítani a munkájára, mivel kisgyermekesek. A vállalkozási osztály vezetője, Orbán István is megerősítette: a feladataik csak szaporodnak, nem csökkenthető náluk sem a létszám. Besegített még a kedvező határozathoz dr. Tóth József jegyző, aki kifejtette: nem a polgármester úr, nem is ő találta ki az átszervezést, hanem a két osztályvezető. És az nagyon egészséges, hogy megváltoztatják, ami nem jó. Végül sikerült meggyőzni a testületet, mely elfogadta az eredeti előterjesztést. Ennek értelmében, 1993 január elején új osztály — közgazdasági névvel — születik, az említett kettő összevonásával. A létszám pedig változatlan marad. B. I. Nem lebeszélnek, tájékoztatnak Családvédelmi Szolgálat a megyében Mi lesz a terheséggel? Az óév utolsó munkanapján dr. Zimányi Mária megyei tiszti főorvos tájékoztatást adott a terhesgondozás és terhességmegszakítás tárgykörében született országgyűlési törvényről, illetve annak alkalmazását segítő megyei családvédelmi szolgálat intézményeiről. Mint ismeretes, a törvény rögzíti, hogy a terhességmegszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze, a terhesség csak veszélyeztetettség esetén — meghatározott feltételekkel — szakítható meg, általában a terhesség 12. hetéig. Az egészségi okokat kivéve (amelyekkel a szülészeti osztályok közvetlenül megkereshetők) a terhessége megszakítását kérőnek minden más esetben fel kell keresnie az új családvédelmi szolgálat védőnőjét, aki ismerteti vele a terhességmegszakítás jogszabályi feltételeit. Tájékoztatást ad továbbá a gyermek vállalása esetén elérhető támogatások lehetőségéről, az erkölcsi és anyagi segítséget nyújtó szervezetekről és intézményekről, sőt az esetleges örökbefogadás lehetőségéről és feltételeiről is. A védőnővel folytatott beszélgetés során természetesen tájékoztatás hangzik majd el a terhességmegszakítás körülményeiről, módjáról, veszélyeiről, a későbbi terhességre gyakorolt hatásairól, és nem utolsósorban, a fogamzásgátlás személyre szólóan ajánlható módszereiről is. A családvédelmi szolgálat védőnő munkatársának tehát nincs lehetősége például szociális segélyt adnia, nem az esetleges lebeszélés, hanem a korrekt tájékoztatás a feladata. Továbbá ki kell töltenie a terhességmegszakítást kérő nő adatait tartalmazó kérőlapot, amellyel az érintett felkeresi a műtétet végző szülészeti osztályt. Itt jegyezte meg dr. Zimányi Mária — nyomatékkal hangsúlyozva a terhességmegszakítást kérő nő választási szabadságát —, hogy bármely családvédelmi szolgálati intézményt és bármely szülészeti osztályt felkereshet az érintett személy. Tehát ha ő úgy ítéli meg, hogy nincs bizalma valamilyen oknál fogva a lakóhelyén alább feltüntetett intézmény vagy szülészet iránt, akkor természetesen elmehet másik helyre, a szabad orvosválasztásból is következően. Mindezek értelmében tehát a terhességmegszakítást kérő nőnek, a terhességét megálapító szülész szakorvos leletével, az általa választott családvédelmi szolgálati védőnőt kell felkeresnie. Ott részletes tájékoztatást nyújtanak számukra az illető védőnők a lehetőségeikről és a teendőikről ezek beváltására. Dr. Zimányi Mária részletesen ismertette azon okokat, amelyek fennállása esetén a terhes nő terhességének megszakítását kérheti: az anya és/vagy magzata egészségét súlyosan veszélyeztető károsodás, ha a terhesség bűncselekmény következménye, illetve terhességmegszakítást kérhet az állapotos nő akkor is, ha súlyos válsághelyzetbe kerül, amely testi-lelki megrendülést, társadalmi ellehetetlenülést okozva, a magzatot is veszélyezteti... A családvédelmi szolgálat intézményei és védőnői 1993. január lejétől megyénkben. Szegeden: női klinika, Rantalné Szabó Márta, és II. szakorvosi rendelő Vasas Szent Péter u. 1., Csepiné Szűcs Gizella. Szentesen a terhestanácsadó, Ady E. u. 27., védőnő: Urbán Klára, hétfő, szerda, péntek. Csongrádon a szakorvosi rendelőben, a Szentháromság tér 10-ben, a védőnő Urbán Klára, kedd, csütörtök napokon. Hódmezővásárhelyen az anya- és gyermekvédelmi tanácsadóban, Kinizsi u. 1., Tóth Erika védőnő, Makón az orvosi rendelőintézetben, Ibolya u. 4., ahol dr. Halmágyiné Gombos Anna védőnő látja el feladatát, kolléganőihez hasonlóan, a hét minden napján. (tráser) (Folytatás az 1. oldalról.) összegörnyed, köhög, erőlködik. Nem jön. No, majd a taxiban... Sok látnivaló errefelé nincs is, gyerünk vissza a csatatérré vált korzóra. Ötvenméterenként rendőrök állnak, hál’ Istennek, különben nem maradna ép kirakat. Így viszont csupán pezsgősüveget törnek, s az ég felé száll a piros-fehér-zöld fényű tűzijáték. A tévében Göncz Árpád már elmondta éjféli beszédét. Szegény, már megint nem hallgatták meg az emberek, az utcákon oztályozott az ország tetemes része. Mi lesz itt? — farkas — Vásárhelyen Olvasókörök dáridója A vásárhelyiek többsége ezúttal is a szórakozás legkényelmesebb és legolcsóbb módját választotta. Meghitt családi körben, szűkebb baráti társaságban búcsúztatták az óévet, miközben várták az újat. Nézték a honi televízió olykor unalmasnak tűnő műsorait. Természetesen ennél sokkal vidámabb volt a hangulat a város különböző szórakozóhelyein. A vendéglátósok nem panaszkodhatnak a forgalomra, hiszen Szilveszter éjjelén — a korábbi prognózisok dacára — az évközben is látogatottabb éttermek sem kongtak az ürességtől. A tulajdonosok igyekeztek elfogadható áron értékesíteni a belépőjegyeket. Igaz, nem a kiskeresetű dolgozók zsebéhez szabták az árakat, de bizonyára arra gondoltak, csak nincs akkora szegénység ebben a városban, miként azt sokan vélik. Nekik lett igazuk, a vendégek számából ítélve. Ám egy-két városrész olvasókörének a vezetősége az alacsonyabb bérből és nyugdíjból élőkre is gondolt. Viszonylag olcsó áron szerezték be a húst, a szeszes- és alkoholmentes italokat, így fejenként alig került néhány száz forintba az a dáridó, amit ezekben az- -olvasókörökben tartottak. Ugyanakkor épp olyan vidám hangulatban köszönthették az új évet, miként tették azt a Phoenix, a volt tisztiklub, vagy a Bagolyvár vendégei. Szilveszter napján már a kora esti órákban nagy volt a nyüzsgés, mozgás a város utcáin. Petárdák fülsiketítő durrogtatásából itt sem volt hiány, bár a rendőrség idejekorán figyelmeztette a polgárokat, hogy ennek következménye lehet, beleértve a pénzbüntetést is. Arról nem sikerült információt szereznünk, vajon hányan váltak meg, kényszerből, 5 ezer forintjuktól, minthogy legalább ennyivel büntethették a durrogtatókat. Emiatt azonban szerencsére senki sem sérült meg. Közúti balesetben viszont hárman is. Vásárhelyen az első szerencsétlenség délután fél 5-kor történt a Hód tói városrészben. Egy személygépkocsi gyalogost gázolt az úttesten, aki súlyos sérülést szenvedett. Este fél 8-kor a Kossuth téren tartózkodók hatalmas csattanásra figyeltek fel. Két személygépkocsi ütközött frontálisan, aminek következtében ketten megsérültek. Miközben Szilveszter éjszakáján a tűzoltóknak nem akadt munkájuk, addig az ügyeletes rendőröket éjfél után 5 perccel ismét riasztották. B. P. a Petőfi utca 29. szám alatti ház lakosa méltán vallhatja magáról, hogy Vásárhelyen idén ő okozta az első súlyos testi sérülést. Eddig ismeretlen okokból az utcán összeszólalkozott T. Sz. ugyancsak vásárhelyi lakossal, akit azután alaposan helyben hagyott. A sértettet beszállították a kórházba. Történt mindez az idő tájt, amikor az Erzsébet Kórház szülészeti osztályán januárjáii. Az első három díjazott szerény ajándékot kapott, majd valamennyien pezsgőbontáson vettek részt. Vásárhelyen viszonylag békésen telt el az új évzárás, leszámítva mindazt, amiről a rendőrségi jelentés szól. De miként a szolgálatot teljesítők fogalmaztak, azt kívánják, hogy évközben se akadjon ennél több munkájuk. Akkor Vásárhelyen valóban békésebb lesz az 1993-as esztendő. Talán boldogabb is, Pusztakeresztúri Esztendőre fordulóra elsején negyed egykor Pakuné Furák Klára vásárhelyi lakos megszülte első gyermeküket. Férjével, Paku Józseffel, a Viktória nevet adták kislányuknak, akiről csak annyit sikerült megtudni, hogy 51 cm magas és 3450 grammos. Gratulálunk a boldog szülőknek. A Kossuth tér nem kizárólag a már említett közúti baleset, hanem az immár hagyományossá vált éjféli futóverseny miatt is említést érdemel. A gyerekektől a nyugdíjasokig majdhogynem valamennyi korosztály képviseltette magát ezen a rendezvényen. A versenyzők háromnegyed 2- kor startoltak a térről, majd fél órás futás után ugyanoda tértek vissza, miután végighaladtak a belváros ut Amióta rendszerváltás van, itt senki sem törődik azzal, hogy elegendő kenyér jut-e az embereknek vagy nem. Hosszú távra nem lehet gondolni, csak rövidre, mivel siralmasnak tűnik minden. Pintér Árpádné Katika az idősek klubjának a vezetője az otthon legidősebb lakóját, a 94 éves Serki nénit említi, aki az év utolsó napján sem tagadja meg önmagát. Verset mond társainak — ezt teszi negyed százada —, hogy feledtesse velük a magányt. Félnek tőle, miként az új esztendőtől is. Vajon, megélnek-e majd az alacsony nyugdíjukból? Ezzel kelnek és fekszenek... A biciklista férfinak a Csongrádi út is keskeny. Örömében vagy bánatában ivott ennyit, nem szólítom Médiaszilveszter Miközben a képviselők hajnalig szavazgattak a Parlamentben a médiatörvényről, a rádió és a televízió dolgozói minden bizonnyal az igazak álmát aludták. De lehet, hogy éppen koccintgattak, s jókedvűen búcsúztatták az óévet, köszöntötték az újat. Miért e rosszindulatúnak-gonoszkodónak tűnő megjegyzés? Mert szilveszter kora reggelén szokás szerint bekapcsoltam a rádiót, majd benyomintottam a tévét. A rádió lökte a szokványosat, aztán el-eltért tőle valamelyest, jelezvén egy-két érdekesebb riporttal, jegyzettel, hogy azért csak készülgettek az év utolsó napjára. Ám a televízió! Mintha szürke hétköznap lett volna, de még annál is bugyutább műsor-összeállítással. Délt követően slussz. Valamikor délután újra megnyikkant, de akkor sem tudott huzamosabb ideig maga elé kötni a doboz. Na, majd estére talán kitesznek magukért — vigasztaltam magamt. Pezsgő (helyett pusztamérgesi rizling) a pohárba, nézzük, nevessünk a tévé szilveszteri műsorának bolondságain. Ez, a jókedvből 10 óra tájra először dühöngés, káromkodás,majd ásítozás lett. 11 utánra meg nagy horkolás a fotelban. S ezzel nem voltam egyedül. Horkolhatott az országnak ama része (nagy része), amelyik úgy döntött, a tévé képernyője előtt tölti a szilveszter éjszakáját. Ott tölthette káromkodva, aztán mély álomban. .Mert dögunalmas volt az egész műsor. Kitett magáért médiaszilveszter. Ráfér a rádióra, televízióra a képviselők mielőbbi döntése. TÁRNAI LÁSZLÓ Szentesen Átfutottak az újévbe Hetek óta olyan légkör uralja Szentest, mintha „háborús” övezet lenne. Hatalmas robbanásoktól rezzennek össze kicsik és nagyok. Azt csak sejteni, hogy az elkövetők jókat derülnek rajta. Nincs ez másként Szilveszterkor sem. Honnan szerzik be a tiltott játékszereket, e sorok írója képtelen kinyomozni. A Kossuth téri alkalmi árusnál viszont, mint a cukrot, viszik az óévi mulatság kellékeit, a konfettit, papírdudákat, meg (rákérdezek, mert nem tudom, mi a neve) az anyósnyelvet. Az idős férfi két hatalmas veknivel a bicikli csomagtartójában él. Juhász Lászlótól, a sütőipari vállalat üzemvezetőjétől kérdezem: — Utoljára fűtöttek be nekünk az idén. Mennyit sütöttek? — Az éjjel 105 mázsányit, ez 25—30 százalékkal több, mint egy átlagos hétvégén. — Kevesebbet fogyasztottunk-e az idén? — Nehéz rá válaszolni. Mert a maszekok egyértelműen csökkentették az állami iparnál a termelést, meg. Besenyei Gábort, a benzinkúti bolt fiatal eladóját faggatom: — Örül, hogy vége 1992- nek? — Tulajdonképpen nem, mert egy évvel én is idősebb leszek. Nekem jó volt az idén. Van munkahelyem, az ősszel volt az esküvőnk, tudok hol lakni. Mit panaszkodhatnék? Sokkal jobbat nem várok ennél. Csak rosszabb ne legyen, akkor minden rendben! Nem, én nem szoktam fogadalmat tenni Szilveszterkor. Mert, amit változtatni akarok, azt megcsinálom anélkül is. Régi, kedves ismerős, Halmos Péter tanár úr az újabb benzináremelésről úgy vélekedik, hogy kevesebbet kell majd utazni. Csak azokkal van baj, akiknek a kocsi munkaeszköz. De nem is ez a legnagyobb gond — említi —, hanem a kenyér meg a tej ára. — Minek örültél az idén? — Felvették egyetemre a lányunkat, ez az év csúcspontja. Aztán, ne sokáig dolgozzál, menjél mulatni te is! A kórház szülészeti osztályán nincs erre idő. Négyet vajúdó asszonyka tölti a Szilvesztert odabent. Dr. B. Nagy Zoltán főorvos úr mondja, hogy 960 szülést vezettek le ’92-ben, ám csaknem ezer babát segítettek világra, mert ikrek is vannak közöttük. Bandiszkó a sztár az ifiházban, rajongói táborában. A helyőrségi klub vendégei már túl a gesztenyével töltött pulykamellen, az éjféli gyertyagyújtást várják. Miközben a Kossuth téren gyülekeznek az ízig-vérig sportbarátok, hogy a polgármesteri hivatal és a Szent Jupát SE felhívására átjussanak 1993-ba. Hogy a Dózsa-házi díjkiosztáskor durran-e a pezsgő, nem nézem meg. De a legtöbb családnál biztosan ... Mert most még telik rá. Hogy jövőre? ... — balázsi — Csongrádon Magányos klubtagok A polgár csak bámulja a kirakatot. Aztán legyint egyet. — Januárban én is aláírhatom a Létminimum Alatt Élők Társaságának gyűjtőlapját. Itt tartok — mondja nagy szomorúan. Szidja a kormányt. Aztán mutatja is, hogy mekkora szegénységet hoztak ránk a demokrácia megteremtői. — Menniük kell — jelenti ki határozottan. — Már eddig is sok bajt okoztak ebben az országban. Csak félve merem megkérdezni, bár régebb óta ismerjük egymást: hol szilveszterezik az idén? Elmondja, a magányosok klubjának tagjaival, itt, a kultúrházban, összehoztak egy óévbúcsúztató bulit. Külön hangsúlyozza, nem társkeresőkről van szó, hanem olyan emberekről, akik egyedül élnek. Lesz étel, ital, meg zene is. Táncolnak. Jó hangulatban. Ez az a nap, amikor el kell felejteni az év közben felgyülemlő gondokat. Ki odahaza, a családbártfai mások baráti körben vigadnak, megint mások vendéglőkben mulatják át az éjszakát. Pezsgőspalackok pukkannak, petárdák durrannak, trombiták szólnak. Éjfél után megtelik a Fő utca emberekkel. Főként fiatalabbakkal. Boldogabb új évet kívánunk egymásnak. Jó hangulatban, spiccesen. Ismerősöm szavaival élve: átzuhantunk az új esztendőbe. Egy-egy telefon a rendőrségre, a tűzoltóságra, és a mentőknek, mint megtudom, Csongrádon — az ő szemszögükből — nyugodt, csendes volt ez az éjszaka. (lovas) Makón Házibuli a mi utcánkban Zúg egy kicsit a fülem, fáj a fejem, nehéz így gondolkodni. Szóval eljött. Az egész még tegnap kezdődött, amikor a haverokkal végigjártuk a boltokat, diszkontokat, megvettük az ételt-italt, ami egy bulihoz feltétlenül kell. Persze, ki hogy szilveszterezik. Volt, aki mondjuk a Tropical diszkóban mulatott, mások a Koronában vagy az Autós csárdában, és olyan is, aki otthon ült, nézte a tévét. Legyen mit szidni az új év első napján. Mi buliztunk. Volt, aki a szomszéd utcából jött, volt, aki egyenesen Győrből, öszszejött a banda — haverok, barátnők —, kint fagy, bent meleg, úgyhogy hamar feloldódott a hangulat. Szólt a rock, néha a tévé, jókat hülyéskedtünk, durrantak a poénok, a petárdák (ja, hogy ez tilos?!), no meg éjfélkor a pezsgősdugó. Himnusz, csönd ... aztán koccantak a poharak, b. n. é. k., puszi, meg kézfogások jobbra, balra. Ekkor már tetőfokon állt a jó kedv. Kimentünk a városba, szétnéztünk, végigsétáltunk pár utcán. Hideg volt — na, ja, mi legyen télen —, a fák ágain dér, majdnem mindenütt világító ablakok, sok helyről zene szólt. Az utcán mindenki boldog új esztendőt kívánt mindenkinek, többségüknek igen jó a kedve, kipirult az arca. Nemcsak a hidegtől: a pezsgő, meg a többi hangulatemelő idén sem hiányzott az ünneplők kelléktárából. Mint ahogy a harsogó trombiták, az álarcok, a konfetti és a szendvicsek. Lesz mit pa- SZABÓ IMRE DÉLVILÁGmmsmmj.jan.2.,szomba,xmmmmmmmmmmtm nm