Reggeli Délvilág, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-25 / 20. szám

Még egyszer Bácsiról T­udom, hog.y nem szerencsés ugyanarról a témá­ról pár nap elteltével ismét írni, most meg­ is kivételt kell tennem. Szószerkesz­tő-helyettesem, Bátyi Zoli már a pénteki számunkban leírta vélemé­nyét az IJTK-ból a Vasas-Smirndll egy­üttesébe átke­rült Bácsi Sanyiról, akire, ha az ember ránéz, inkább hívja Sanyi Bácsinak ... De én most nem is a kilóival, azzal a kilencven­­egynéhánnyal foglalkoznék. Köztudott dolog. Bácsit egy építési vállalkozó, nevezetesen Faragó Zoltán vette meg, potom 3 millió forintért. Ez azt jelenti, hogy Sa­nyi korlátlan időtartamig Faragó tulajdonát képezi. Az, hogy mostantól Ingva a Vasas gárdáját erősíti (?), az pusztán a vastag bukszával megáldott ember ötletén múlott. Ha teszem azt, Mészöly Kálmánhoz hasonlóan én vagyok Faragó úr barátja, lehet, hogy Bácsi a ta­vaszt a felső Tisza-parti stadionban töltené el. Mielőtt a stadion környéki cukrászüzemek vezetői felvillanyo­­zódnának, gyorsan kijelentem: erről szó nincs... Sa­nyi a Vasasé. Ugyan a piros-kékektől csak és kizáró­lag prémiumot kap, persze, csak akkor, ha játszik, és a csapat eredményesen szerepel. Végül is, ami miatt tollat ragadtam, az a Faragó Zoltán által vállalt kötelezettségek sora. Na, nézzük csak sorjában. Ez a többszörösen leírt, agyonsajnált, kicikizett futballista, nincs jobb kifejezés rá, belenyúlt a jóba. Mert ugye, mindenható főnökétől kapott egy kis kerttel övezett szép családi házat, amit akik láttak, inkább nevezik villának. Igaz, nem örökbe, de­ azt hi­szem, ez a lényegen semmit sem változtat. A nem csekély fizetést is jótevője állja, valamint, abban a pil­lanatban, ahogy „Dömper Sanyi" megszerzi a jogsit, máris egy használt nyugati gépkocsival roboghat be a Fáy utcába. Minderre, pestiesen szólva, csak annyit lehet mondani: nem semmi... Más, becsületes labdarúgónak hazánkban jó pár évet le kell húznia az élvonalban, vagy ki kell jutnia külföldre. Na, nem keletre, vagy északra, sokkal in­kább nyugatra. Mielőtt valaki irigységgel vádolna meg (ezt határozottan visszautasítom), gyorsan leírom­ egy­kori csapattársamat. Bácsi Sanyit az egyik legtehetsé­gesebb magyar futballistának tartom. Illetve, ponto­sabb, ha azt írom: tartottam. Amikor odakerült az Új­pestbe, még minden rendben volt vele. Hágta a gólo­kat, és majdnem végig­hívta a fift perceket. Igaz, ekkor még „csak" 8,7 kg volt. Tudom, ez is rengeteg egy 170 cm-es magassággal megáldott embernek, de ha jó tel­jesítmény áll mögötte, mindenki elnézőbb. Most már tudom, ez volt a baj, ebbe a hibába esett bele Varga István, Kovács Ferenc és most Bene is. Nem voltak elég szigorúak Sanyival. Tudták, hogy értékes játékos, így többet engedtek meg neki. Sanyi pedig, mint jó magyar mentalitással megáldott ember, ezt rögtön kihasználta. Szaporodtak a kilók, ezáltal lé­nyegesen védtelenebb lett a sérülésekkel szemben, csökkent az edzésszám, valamint a lényeg: a gól... Mert milyen edzettségi szintű játékos az, aki ezt a gyenge, lassú magyar focit 60-60 percig bírja csak? Így történhetett meg az a csúfság Bácsival, hogy a lila-fehérek nem tartottak tovább igényt szolgálataira.­tt jön a képbe Faragó Zoltán. Megvette cégének Sanyikat, mint reklámmenedzsert. Csak tippel­ni tudok, nem valószínű, hogy Bácsi valamiféle fogyókúrareceptet fog reklámozni... Mindegy. Sanyi nagyon jól járt. Ha nincs Faragó, akkor nagy valószí­nűséggel tavasszal az Ú­TE-tartalékban kergette volna a labdát. Bár még csak 23 éves futballistáról van szó, mégis az utolsó lehetősége az ifjú titánnak, hogy a szó legszorosabb értelmében véve, labdarúgóvá váljék. Most kapott egy segítséget, a többi már rajta múlik. Kíváncsian várom a fejleményeket! Szupi ! S­zombaton délután a kudarcok sorozatát megélő Szeged SC az aranyéremre is esélyes SVSE-Raabersped gárdáját fogadta az újszegedi sport­­csarnokban. A végeredményt illetően egyáltalán nem vol­tunk bizakodóak. Szeged SC— SVSE­­Raabersped 71-85 (36-32) Szeged, 100 néző, vezette: Faidt, Elmauer. Szeged SC: KASZAB (23/2), Misik (5/3), Zsemberi (18/3), Knábel (8), RADNÓ­­TY (8). Csere: Szilágyi (5), H. Kiss (4), Laczházi (-). Edző: Domokos Mihály. Soproni VSE: Csávás (12/3), BALOGH (21), Win­ter (10), Thomas (20), Pász­ tói (2). Csere: ORBÁN (16/6), Kovács A. (4). Edző: Magyar András. Kipontozódott: Balogh (SVSE) 34. perc, H. Kiss (Szeged SC) 35. perc, Kná­bel (Szeged SC) 36. perc. Elkeserítő látványt nyúj­tottak a sportcsarnok lelá­tói, alig lézengett egy pár ember a sorok között. Még az Európa-klasszis, Balogh Bubu neve sem vonzotta a szurkolókat! A találkozót mindkét együttes idegesen kezdte, és pontatlan­­dobások sorozatát mutatták be. Három percig nem is szereztek kosarat. Az első találat a hazaiak nevé­hez fűződik (4. perc 2-0), akik éltek a lélektani előny­nyel, és az enervált soproni­akkal szemben fokozatosan növelték előnyüket. Mindkét fél pontatlanul dobott, de a lepattanókat jobban szedő szegediek a kitűnően játszó Kaszab vezérletével elhúz­tak. 13. perc: 26-12. A pont­szerzésen kívül ráhárult még az a feladat is, hogy Ba­­loghot semlegesítse. Ez nem mindig sikerült, de ezen nem is lehet, csodálkozni. A következő percekre a vendé­gek magukhoz tértek, és pillanatok alatt sikerült fel­zárkózniuk, amiben sajnos, a Szeged is partnernek bizo­nyult, az eladott labdákkal. 18. perc: 30-28. A pihenőre végül 4 pontos előnnyel vo­nulhattak Domokos Mihály tanítványai, ami mindent összevetve, óriási meglepe­tésnek számít, hisz a ven­dégek lényegesen jobb já­tékerőt képviselnek. A ha­zaiak azonban időnként szel­lemes megoldásokkal lepték meg Orbánékat. Fordulás után először ha­zai pontok következtek (32. perc: 40-32), majd a percek múlásával kezdett teljesen felébredni „álmából” a Sop­ron. Felzárkóztak, és a 28. percben Thomas kosarával át is vették a vezetést, 48-49. Kaszab még egyszer fordított, de utána már a vendégeké volt a pálya. Eb­ben az időszakban a soproni Orbán percek alatt 10 pon­tot szórt, és ez döntőnek bizonyult. És­­jött az utolsó tíz perc! A hajrára egyre jobban elfáradó Zsemberiék­­kel szemben a vendégek fo­kozatosan növelték előnyü­ket, és magabiztosan nyer­tek. Ezzel együtt 30 percen keresztül szép és jó játékot produkáltak a hazaiak, ami­ért dicséret illeti őket. D Domokos Mihály: Az­­ I első félidőben megint letette névjegyét a csapat, a folytatás szoro­sabb is lehetett volna. Magyar András: Úgy lát­szik, kellett a szoros ered­mény, hogy végül azt ját­­szuk, amit megközelítően tudunk. P­impé — Kosárlabda NB I., nők Megint az utolsó 10 perc sportvilág Kézilabda NB I., nők Elszalasztott lehetőség P­énteken Dunaújvá­rosban vendégsze­repelt a Szegedi Egy­séges SE kézilabdacsapata. Ha nyernek, akkor az utolsó Debrecen elleni mérkőzésre már nyugodtan készülhet­tek volna a lányok, nem azon múlt volna a 4 közé kerülésük. A kínálkozó le­hetőséget azonban elszalasz­­tották. Dunaferr SC— Szeged ESK 28-23 (14-9) Dunaújváros, 1000 néző, v.: Ando­rka Schóber. Szeged: Szamozvanova — UTASI 5, Gál 6/3, VI­KI­N­GS­­K 6/3, Gajdácsi, Gyime­­siné 2, Huba. Csere: Bodor (kapus), Asztalos 2, Bálint 2. Edző: Farkas József. Kiállítások: 14, ill. 8 perc (Gajdácsit végleg kizárták a játékból). Hétméteresek: 7/5, ill. 7/6. A mérkőzésről az edzőt, Farkas Józsefet kérdeztem. — Negyedóráig mi vezet­tünk, és akár a győzelmet is bebiztosíthattuk volna, ha a helyzeteinket jobban ki­használjuk. Ez azonban nem sikerült. Visszaesett kapu­saink teljesítménye is, és a tavalyi gólkirálynő, Mátyás Auguszta is belelendült. El­adott labdákkal segítettük a Dunaferrt és a bírók sem velünk voltak. Végül 5 gó­los hátránnyal fordultunk. A 2. játékrészben ahelyett, hogy felzárkóztunk volna , amire volt sanszunk — 8 góllal elengedtük az ellen­felet. Ekkor már csak saját magunknak tehettünk szem­rehányást. Sajnos, újból be­bizonyosodott, hogy hit nél­kül nem lehet játszani, és nyerni. Nehéz hetünk lesz ezután. — Az esély azért meg­maradt? — Persze, és reméljük, szerdán visszafordul min­den (most a Dunaferr a 4., és a SZESE az 5., a szerk.), mert ők Pesten játszanak a Vasassal, mi pedig itthon meccselünk a DHG-val. A fővárosi gárda nem enged­heti meg magának, hogy ki­kapjon ellenük. Ráadásul, ha mi jutunk a nyolc közé, velünk szemben kedvezőbb a mérlegük, több pontot visznek, mint a Dunaferr­­rel vinnének. Ezek csak számítgatások, bundáról szó sem lehet, éles mécs­esek lesznek! Nekünk nyer­ni kell a BHG ellen, és ha a Vasas is győz, akkor hazai pályán a Debreceni VSC el­len már elég a döntetlen is az üdvösséghez. De messze van még a vasárnap! I. P. Utasi Ágota most is megdobta szokásos 5 gólját Hová tűnt Pixi?T­ alán még emlékeznek az olvasók arra a szerb focistára, aki az olaszországi vb-n azt a két remekbe szabott gólt szerezte a spanyolok ellen, s akinek köszönhetően, a plávik a 8 közé jutottak ak­kor. Igen, Drágán Sztojko­­vicsról van szó, aki mára úgy eltűnt szem elől, mint szürke szamár a ködben. Sztojkovics ’65-ben született, Nis városában, és meglehe­tős gyorsasággal szép labda­rúgó-karriert futott be. Már 17 évesen élvonalbeli játé­kos lett, s nem is akárhol, hanem a híres Crvena Zvez­­dában, akikkel többször nyert bajnokságot és kupát. A válogatottban 18 éves ko­rában mutatkozott be. Az­óta a plávik csapatának ál­landó tagja lett, a délszláv háború kirobbanásáig. A jól sikerült világbajnoksága után Bernard Tapie, a marseilles-i fociklub elnöke szerződtette le, Pixi így ha­marosan Dél-Franciaország­ban találta magát. Az Olympique Marseilles­­ben hemzsegtek a jó játéko­sok, így erős konkurenciává­ találta magát szemben. Nerr igazán találta a helyét, ke­vés játéklehetőséget kapott s ezekkel nem tudott élni Bár a BEK-döntőben is sze­rephez jutott, azonban már egyértelművé vált, hogy helyzete tarthatatlan. Drá­gán játszani szeretett volna, de klubjában inkább csak a kispadot koptatta. A 91—92-es évadra a Mar­seilles, nem lévén szüksége rá, az olasz elsőosztályú Ve­ronának adta kölcsönbe. Pi­­xi élt a lehetőséggel, és ha­mar csapata egyik erőssége lett. Ment neki a játék, a góllövéssel sem állt hadilá­bon. Nem rajta múlott, hogy Rómeó és Júlia városa A- ligás csapat nélkül maradt a szezon végére. A kölcsönadás ideje lejár­ván, Sztojkovicsnak vissza kellett volna térnie a fran­ciákhoz, hisz a szerződés még 3 évig kötötte. Bizonyá­ra emlékezett még a mar­seilles-i fiaskójára, és semmi kedve nem volt a sztárcsa­patban ott folytatni, ahol ab­bahagyta: a kispadon. Noha, mindig is hangoztatta, hogy neki nem a pénz az elsődle­ges szempont a fociban, ha­nem maga a játék, mégis — talán jobb ötlete nem lé­vén — a Marseilles-el kö­tött szerződést anyagi olda­láról próbálta támadni, ke­­veselvén a klub által fize­tett járandóságát. Drágán ügye a FIFA elé került végül, ahol határozat is született. Lényege, ha Sztojkovics nem hajlandó a Marseilles-ben játszani, ak­kor ezt máshol sem teheti. Nem szerepelhet más klub­ban, csak ha azok kifizetik azt az á­tszerződési összeget, melyet a FIFA határoz majd meg a játékos Veronában kapott fizetése alapján. Mi­vel a Francia Labdarúgó Szövetség korlátozza a kül­földi játékosok számát, így a Marseilles addig nem szer­ződtethet új légióst, míg túl nem ad egy másikon, és Sztojkovicsot még mindig a keretükbe kell sorolják, még ha nem is játszik ott. P­ixi jelenleg régi klub­jával, a Zvezdával edz. Kár lenne, ha egy ilyen szintű játékos el­veszne a világ labdarúgásá­nak számára, ezért, remél­hetőleg, Drágán és az Olym­pique kedvező kompromisz­­szumra jut mielőbb. G. P. Üllési labdarúgók figyelmébe Kedden edzés Január 26-án, kedden, délután, fél hatkor kezdi meg felkészülését a tavaszi szezonra a megyei I. osztá­lyú labdarúgó bajnokság 15. helyén szerénykedő üllési garnitúra. Az edzést már az új tréner, Hegyesi László vezeti. A régi játékosok mellett már ott lesz a Mező­hegyesről igazolt Csete Csa­ba, valamint Horváth De­zső és Szabó Gábor, a Do­­rozsmáról érkezett két új fiú. A szakvezetés rajtuk kívül tervezi még Arany Zoltán, Merley Tibor (ru­­zsaiak), és az ásotthalmi Kocsó József leigazolását is. Az újak segítségével talán sikerül elkerülni a kiesést. Pedagógus Kupa ’93 Aranyos Lejtők ördögei A­z első ízben megrendezésre került teremlabdarú­gó-torna ideális körülmények között, és remek hangulatban zajlott le. A 10 nevezett csapatot két csoportra osztották. Az egyik csoport az ásotthal­mi, a másik pedig a mórahalmi sportcsarnokban ját­szotta selejtező mérkőzéseit. Eredmények: A csoport: Vedres—Ásotth­alom 0-5, Ásotthalom— Tabán 3-2, Radnóti—Csonka 3-2, Vedres—Tabán 0-2, Ásotthalom—Csonka 5-0, Tabán—Radnóti 1-1, Csonka —Vedres 4-2, Radnóti—Ásotthalom 1-0, Csonka—Ta­bán 1-8, Vedres—Radnóti 0-9. B csoport: Mórahalom—Csongrád 3-2. Sándorfalva —Mórahalom 6-0. Lejtők ördögei—Vásárhely 5-0. Sán­dorfalva—Csongrád 7-0. Mórahalom—Lejtők ördögei 1-7. Vásárhely—Sándorfalva 2-9. Lejtők ördögei— Csongrád 7-1. Mórahalom—Vásárhely 5-4. Sándorfalva —Lejtők ördögei 1-4, Vásárhely—Csongrád 6-1. Elődöntők: Sándorfalva—Radnóti 2-2 (hétmétere­­sekkel: 4-5). Lejtők ördögei—Ásotthalom 3-2. A harmadik helyért: Ásotthalom—Sándorfalva 3-1. Első helyért: Lejtők ördögei—Radnóti 2-1. Legjobb góllövők: Szilágyi Dimitrij (Sándorfalva), Gyurkó Sándor (Lejtők ördögei). Legtechnikásabb játékos: Kocsó Ferenc (Lejtők ördögei), legjobb kapus: Balogh Imre (Ásotth­alom). Igen színvonalas mérkőzéseket láthattak az érdek­lődők, végül a „vegyes" felállású Lejtők ördögei nyer­ték a kupát — teljesen megérdemelten —, melyet egy évig őrizhetnek. A két játékvezető, Kalmár László és Bubhori Ká­roly fáradhatatlanul és hiba nélkül vezették a mérkő­zéseket. A torna szervezői: Gyenge Balázs, Szabó Atti­la (Ásotth­alom) és Révész Gábor (­Mórahalom), bizo­nyították, hogy lelkesedéssel és összefogással lehet színvonalas tornát szervezni! Reméljük, lesz folytatás! torna fő szponzorai: Fényes vendéglő (Ásottha­lom), Mórahalom és Vidéke Afész. Felszabadulás Tsz, Nógrádi Antal vállalkozó (Ásotthalom). Ásotthalmi Sportcsarnok Alapítvány. Molnár Dixieland, Ásotthalmi Pedagógus Szakszervezet. Varga Sándor (Mórahalom), sütőüzem (Mórahalom), Depó Kft., hús­­bolt (Mórahalom), ajándékbolt (Mórahalom). Mórahal­mi Városi Sportcsarnok, K. L. A ICÍ^ % # DÉLVILÁG mmmsi 1993.jan.21., hétfő \m&

Next