Reggeli Délvilág, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-01 / 50. szám
Pénzt osztanak a földosztóknak Hatvani Zoltán, a kisgazdapárt helyi elnöke, Szeged városi képviselő fölajánlott saját képviselői keretéből egymillió forintot a Szeged környéki földrendező bizottságok tagjainak költségtérítésére. A február 18-i közgyűlés ezt jóváhagyta, viszont, vita alakult ki arról, hogy milyen módon, és mire használhatják föl. Dr Tóth László jegyző elmondta, hogy megjelentek a földrendezéssel, földkiadással kapcsolatos törvények, de nem jöttek ki végrehajtási utasítások. Mindkét törvény kimondja, hogy az önkormányzatoknak biztosítaniuk kell a bizottságok működéséhez szükséges feltételeket — s ebben benne van a költségek megtérítése is —, s ez a kiadás a költségvetés terhére megy. Igen ám, de a mai napig egyetlen vasat nem adott a költségvetés az önkormányzatoknak erre a célra. Szeged jegyzője azt a választ kapta tavaly ősszel, a sokadik sürgető levelére, hogy majd kormányhatározat születik. Ezzel viszont nem lehet bélyeget, levélpapírt venni, az ígéretet a benzinkutaknál sem fogadják el fizetés helyett. A szegedi önkormányzat már eddig is elköltött 300 ezer forintot például terembérleti díjakra, hirdetésekre, de arra nem tud vállalkozni, hogy még megelőlegezze a költségvetésnek a bizottsági tagok személyes költségtérítését is. A képviselői keretből most már van pénz — igaz, ez is a városé —, de nagyon berzenkednek a bizottsági tagok a tételes költségelszámolás ellen. Honnan tudjam, hogy a telefonszámlámból mennyi az, amit munkára, és mennyi, amit magánbeszélgetésre számoltak? Azt sem tudom elhatárolni, hogy benzinből mennyi fogyott saját célra, és mennyi a bizottsági feladatok ellátására? A kérdéseket Savanya Miklós, az 1- es számú földrendezési bizottság elnöke tette föl, s rögtön javasolta, hogy egy méltányos átalánydíjat állapítsanak meg költségtérítésre. A parasztember van olyan becsületes, hogy ha havi ötezer forint pluszkiadása van, akkor nem foghúszat kérni. Dr. Tóth László erre azt válaszolta, hogy a kisgazdapárt már állásfoglalást kért a Földművelésügyi Minisztérium jogi osztályától (a levél másolatát elküldték a miniszternek is) a költségtérítés mikéntjéről. Válasz még nem érkezett. Szeged jegyzője szerint, ha az eddigi számlákat kifizetnék, már semmi nem maradna az egymillió forintból. Hatvani Zoltán itt szólt közbe, hogy félreértés ne essék, ő nem terembérleti díjakra, hirdetésekre kérte ezt a pénzt, hanem a bizottsági tagok saját zsebből finanszírozott kiadásainak megtérítésére. Számos tisztázatlan kérdés fölmerült még — például a parcellák közötti dűlőutak tulajdonosai, kezelői joga, illetve kötelezettsége, a részarány-tulajdonosok földjei kimérésének költsége, a mezőőrök, csőszök foglalkoztatása. A jegyző legjobb szándéka ellenére biztos választ nem tudott adni, hiszen az ő nyakában végrehajtási kötelezettség van, de amíg központi döntés nincs, mit hajt(asson végre? A késő estébe nyúló megbeszélésen végül is döntés nem született. A legfontosabb kérdésben is az a helyzet, hogy pénz van, de egyelőre az ablakban. MEGYERI VALÉRIA Pénteken este a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt székházába Hatvani Zoltán meghívta a Szeged környéki 8 földrendező és 6 földkiadó bizottság tagjait, valamint dr. Tóth Lászlót, Szeged város jegyzőjét. A téma: egymillió forint elosztása a földrendező bizottságok között. A pénz már megvan, a kérdés az, hogy mire lehet — kell — elkölteni. A Szabad Demokraták Országos Tanácsa elnökségének tagja elmondta még, hogy a választási koalícióval régi törekvés valósult meg. Az SZDSZ megalakulása óta természetes szövetségesének tekintette a Fideszt. A fiatal demokraták viszont éveken keresztül azt érzékeltették tevékenységükkel, hogy valamennyi demokratikus parlamenti párttal közel azonos viszonyra törekszenek. De eljött az ideje annak, hogy belássák, a politikai palettán e két párt közelebb áll egymáshoz, mint a többihez. Nem amerikai típusú párt az SZDSZ — jelentette ki kérdésre válaszolva Bauer Tamás. Szerinte az SZDSZ magyar párt, sajátos szociálliberális arculatával egyedülálló nemcsak Magyarországon, hanem Közép-Európában is. Külön is érzékeltette a párt „bal felé” nyitottságát egy utalással, hogy a jó évtizeddel ezelőtt Szegényeket Támogató Alap vezető aktivistái is az SZDSZ-hez tartoznak. Rózsa Edit országgyűlési képviselő a sajtótájékoztatón bejelentette, hogy holnap kérdést intéz a Parlamentben az igazságügyi és a népjóléti miniszterhez a szegedi közlekedési sztrájkkal, és az ugyancsak Szegeden napvilágra került gyermekkereskedelemmel kapcsolatban is. Szerinte ugyanis nem elszigetelt jelenségről van szó, másutt is előfordulhatnak. Ezért szeretné tudni, mi az igazságügyminiszter, a kormány álláspontja az ilyen és hasonló jelenségekkel kapcsolatban. Elmondta még a képviselőnő, hogy az SZDSZ-frakció ma indítványozza az Országgyűlésnek, újra tűzze napirendre az önkormányzatokhoz címzett céltámogatását. A közelmúltban, elfogadott törvény végrehajtási utasítása még nem jelent meg. Az önkormányzatoknak viszont március 14- éig kellene beruházásaikhoz a költségvetési támogatást megpályázniuk. Zsanna Szocialisták talán, kormány soha - Ma interpellálnak Bauer nem békül Az SZDSZ és a Fidesz választási szövetsége nem a baloldal ellen irányul. Néhány dologban hajlandók vagyunk együttműködni a szocialistákkal is, vagy akár a Pozsgay-féle Nemzeti Demokrata Szövetséggel is, ha a helyzet úgy hozza. Elképzelhetetlennek tartjuk viszont a konszenzust a jelenlegi kormánykoalíció pártjaival - mondotta Bauer Tamás, az SZDSZ Program Titkárságának vezetője pénteken, a párt megyei szervezetének szegedi székházában tartott sajtótájékoztatón. Sajnálatos, hogy mindez ismételten és egy „bűnbakként” felmentett, a rendőrség szerint viszont elkövetőnek minősített, régóta folyamatosan áskálódó exfőelőadó sugalmazására következett be, úgy hogy közben nem hallgattatott meg a másik fél, nem történt meg Bajnai úr állításainak a valós gazdasági környezettel történő, szembesítése. Pedig, ha mindezt megtesszük, akkor egészen más,ként fest a kép. Régi jó bevált szokás, hogy féligazságokat, részeseményeket a valós folyamatokból kiragadva, rosszindulatúan megfogalmazva próbáljanak meg „kicsinálni”, valakit vagy valakiket. Ezúttal is ilyen esettel álunk szemben. A cikk „bomba témája” ugyanis az, hogy Bakai István elnök az áfész vagyonból félmillió forintot juttatott saját fiának. Ezt két adásvételi szerződés adataival támasztja alá. „Csupán” arról feledkezik meg, hogy a két adásvétel időpontja között felmerült bankkamat összege pontosan annyit tesz ki, és ez a kamat az Áfész pénztárába, onnan pedig az MKHB makói fiókjába, illetve a szövetkezet célrészjegyes tagjainak a zsebébe „vándorolt” és a kft.-nél az ügylet kapcsán egy fillér haszon sem képződött. Bár egy ingatlannal kapcsolatos ügyeket összefüggően kell vizsgálni, ugyan miért esett volna pl. arról is szó, hogy ezt az ingatlant a szövetkezet bérbe adta, majd jelentős haszonnal értékesítette? Akkor ugye csak arról lehetett volna beszélni, hogy mennyit keresett az ügyleten az Áfész tagsága. A cikk Benkő Béla főosztályvezetővel kapcsolatos megállapítása is hasonló „korrekcióra” szorul. Valóban tudomást szereztünk arról, hogy Bajnai úr feljelentette nevezettet, sőt: „bebiztosította” magát, láppuknál is (Settenkedő Áfész farkas c. cikkükben szereplő 3000 Ft-os „ügyről” van szó.) A Makó Rendőrkapitányság le is folytatta a vizsgálatot, begyűjtötte az öszszes bizonylatot. A Bajnai úr által jelzett „fiktív számla” és magánokirathamisítás helyett azonban csak egy szabályos átterhelési bizonylattal gazdagodhatott a gyűjteménye. Benkő Béla meghallgatására nem is került sor, szabálytalanságról visszajelzést sem szövetkezetünk, sem a főosztályvezető nem kapott. Sajátságosan értelmezi Bajnai úr a szövetkezeti törvényt is, miközben azt pontosan citálja. Valóban minden tagunknak joga, hogy a tisztségviselőktől, vezetőktől (igazgatóság és felügyelő bizottság elnökétől és tagjaitól) felvilágosítást kérjen, a szövetkezetet érintő bármely kérdésről. Ez a kérdéskör általában a cégnyilvánosságot, valamint a tag és a szövetkezet közötti viszonyt „kölcsönös bizalmi jellegéből” fakadó témákat jelenti, és semmi esetre sem azt, hogy egy — a szövetkezettel perben álló — volt alkalmazott, tagsági jogaival visszaélve, folyamatosan zaklassa a szövetkezet dolgozóit. Eddig szándékosan nem ejtettünk szót — a sokadik cikk után sem — arról, hogy tulajdonképpen kicsoda is Bajnai Károly? Nem kenyerünk a személyeskedés, de a tisztánlátás érdekében mégis szükségesnek látszik erről is szót ejteni. Valóban szerencsétlen „bűnbak”-e, vagy rosszindulatú áskálódó? A szövetkezeti tagság érdekeit szolgáló jó szakember-e, vagy indokolt volt rendkívüli elbocsátása? Bajnai Károly munkavégzése, viselkedése hosszú időn keresztül megfelelő volt. Sajnos az utóbbi években egyre gyakrabban előfordultak életvitelében, munkához való viszonyában kifogásolható események, így: a munkafegyelem sorozatos megsértése, italozás, munkaköréhez méltatlan magatartás stb. Ezek vezetői tekintélyét aláásták, munkája megbízhatatlanságában, minőségi romlásában mutatkoztak meg. Ezek együttes hatására egyre alacsonyabb beosztásokba került. Átminősítésének indokoltságát támasztják alá az irattárunkban elfekvő szóbeli figyelmeztetések, a fegyelmezés több fokozatát jelentő eljárások anyagai, valamint a többszöri jelentős anyagi juttatások megvonásával kapcsolatos bizonylatok (elnöki figyelmeztetés, fegyelmi megrovás, szigorú megrovás, utolsó figyelmeztetés, prémium megvonás, nyereségrészesedés csökkentése stb.) A képhez tartozik az az eset is, hogy ittas állapotban az eljáró rendőrökkel szemben garázda magatartást tanúsított, és ezzel kapcsolatban szabálysértési eljárásra került sor, pénzbírságra büntették. Egy másik alkalommal is mozgatta meg — szintén ittas állapotban — a makói rendőröket, amikoris szerinte líbiaiak törtek be a lakására, és elvitték a feleségét. Ezekről az eseményekről a makói rendőrkapitány átiratban értesítette szövetkezetünket, és mivel vezető beosztású alkalmazottról volt szó, megfelelő intézkedésünket kérte. Színesíti az összképet, hogy tudomásunk szerint az 1991 augusztusában ittas állapotban elkövetett gázolás miatt jelenleg is folyik nevezett ellen a büntetőeljárás. Vélhetően ezek az események magyarázzák Bajnai Károly kibékíthetetlennek tűnő ellenérzését, folyamatos áskálódását a vele szemben eljáró szövetkezeti vezetőkkel szemben. Ami Bajnai úr soron következő küldöttgyűlésünkkel kapcsolatos elképzelését illeti, megjegyezzük, hogy küldöttgyűlésünk — ugyanúgy, mint igazgatóságunk és felügyelő bizottságunk — sajnos nem először foglalkozik ezzel az üggyel, azt részleteiben ismeri. Végezetül : szeretnénk remélni, hogy a Reggeli Délvilág ezt a közel 1 éve folyó személyes indíttatású ügyet lezárja. (Papucsszöget az elnöknek, Papírrepülők, Settenkedő áfész-farkas, Áfész-família c. cikkek). Illetve amenynyiben mégis tovább kívánja folytatni a vitát, akkor a jövőben mellőzi a hasonló beállítású egyoldalú információk közreadását. Makó, 1993. február 27. Makói Maros Menti Áfész vezetői Az áfészfamília visszavág Sajnálatos, hogy a Reggeli Délvilág február 25-ei számában részközgyűléseink előtt ismét megjelent egy időzített cikk, amely szövetkezetünk vezetését, személy szerint az áfész elnökét és főosztályvezetőjét „veszi célba”, ez alkalommal az elnök fia által vezetett kft.-t sem hagyván ki a sorból. A cikk úgy főcímében, kommentárjában, mint fogalmazásában , egyaránt alkalmas arra, hogy zavart keltsen szövetkezetünk tagjai sorában, lejárassa a szövetkezet vezetését, félreinformálja a város és környékének közvéleményét. Vásárhelyen, nagy vitában Ki hallgatja meg a parasztot? — A Fidesz nem vétózta meg az első kárpótlási törvényt, csak ellene szavazott, a miniszterelnök, majd a köztársasági elnök vetette fel az alkotmányellenességét — mondta Glattfelder Béla országgyűlési képviselő, a fiatal demokraták agrárpolitikai szakértője, Szenti András képviselő kérdésére válaszolva tegnap este, a hódmezővásárhelyi városháza dísztermében megtartott fórumon. Véleménye szerint a Fidesznek nincs miért pironkodnia a történtek az ő álláspontját igazolták. Ettől függetlenül mindent megtett és megtesz a törvény eredményes végrehajtásáért, hiszen egyebek mellett a következő kormány válláról vesz le ezzel a cselekedetével nagy terhet. Azt hiszem, ebben a teremben kevesen vannak olyanok, akiknek a családja nagyobb földbirtokkal rendelkezett, mint az enyém — jegyezte meg. — Tulajdonképpen én is a saját érdekeim ellen szavaztam. Dr. Szabó Lajos, a város kisgazdapárti országgyűlési képviselője mindehhez hozzátette: a legnagyobb veszteség 1947—48-ban ugyanakkor a kis- és középparasztságot érte, mivel a kolhozosítással a polgári szövetkezeti mozgalom felé vezető útról térítették le. — Ma is az a meglátásom — folytatta gondolatmenetét —, hogy a termőföldtulajdonhoz való jutás sokkal hamarabb végbement volna, ha a reprivatizációt fogadja el az Országgyűlés. Kissé indulatos hozzászólásában Tóth Pál azzal vádolta meg dr. Zsíros Géza kisgazdapárti országgyűlési képviselőt, a Parlament mezőgazdasági bizottságának elnökét, hogy szétveri a nagyüzemeket. Az egykor középparaszt Hofecker József erre úgy reagált, hogy rövidke történelemórát tartva, perceken át ecsetelte, az élősködők, a vörös bárók kereskedelmi lobbyja miatt milyen közel került az ország a Balkánihoz. — Tessék ránk támaszkodni, itt vagyunk — fejezte be —, csak mellőzötten. (d 1.) Megállapodás jött létre a minap a vásárhelyi önkormányzat és a Munkáért Alapítvány között. Miként azt Novák Imre polgármester-helyettestől, valamint az alapítvány képviselőjétől megtudtuk, a város komoly foglalkoztatási problémával küszködik, az elhelyezkedésre vágyók sokszor nem tudnak magukkal mit kezdeni. Gyakran tanácstalanok, ezért a már említett alapítvány igyekszik a segítségükre lenni. A Polgármesteri Hivatal népjóléti irodája természetesen segít a bajba jutottakon, miként a munkaügyi hivatal, ám akadnak olyan részletkérdések, melyekre — érthető okok miatt — nem kaphattak bővebb tanácsot, magyarázatot. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az érintett irodákban gyakran olyan nagy a tumultus, hogy nem tudnak behatóbban foglalkozni az ügyfelek problémájával. Vásárhelyen alapítvány segíti a munkanélkülieket Novák Imre példaként említette, történetesen, ha valakinek olyan gondja van, amit a társadalombiztosítónál tud elintézni, eddig nem világosították fel, hogyan intézze ügyes-bajos dolgait. Az alapítvány most ebben óriási segítségére lesz az állástalanoknak, a pályakezdőknek, és mindazoknak, akik igényt tartanak a szaktanácsadásra. Közérthetően magyarázzák el nekik egyebek között a foglalkoztatási, a szociális és egyéb törvények lényegét. A Munkáért Alapítvány részére irodát biztosít a Polgármesteri Hivatal. Ez a helyiség a földszinten található. A 9-es számú szobában minden kedden és csütörtökön délután 24 óráig fogadják az ügyfeleket. A Munkáért Alapítvány hivatalosan március elsejétől kezdi meg ténykedését Vásárhelyen. A már említett irodát azoknak a figyelmébe is ajánljuk, akik nem ismerik, milyen lehetőségek vannak e városban a továbbképzésre. Ugyanakkor a munkahelyekre vonatkozóan bővebb információt és tanácsot kaphatnak. Az alapítvány ugyanis igyekszik részletes információkat gyűjteni a városban a munkalehetőségekről, minthogy nemcsak a munkaügyi hivatallal működik majd együtt, hanem a cégektől, a vállalkozóktól, iparosoktól, és nem utolsósorban az intézményektől is érdeklődik majd, milyen profilú káderekre tartanak igényt. (pusztakeresztúri) % ' -1 mi.mán.um« Dl id jVUiA-Cf lis&jj