Reggeli Délvilág, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-01 / 50. szám

Pénzt osztanak a földosztóknak Hatvani Zoltán, a kisgaz­dapárt helyi elnöke, Szeged városi képviselő fölajánlott saját képviselői keretéből egymillió forintot a Szeged környéki földrendező bizott­ságok tagjainak költségtérí­tésére. A február 18-i köz­gyűlés ezt jóváhagyta, vi­szont, vita alakult ki arról, hogy milyen módon, és mi­re használhatják föl. Dr Tóth László jegyző el­mondta, hogy megjelentek a földrendezéssel, földkiadás­sal kapcsolatos törvények, de nem jöttek ki végrehaj­tási utasítások. Mindkét törvény kimondja, hogy az önkormányzatoknak bizto­sítaniuk kell a bizottságok működéséhez szükséges fel­tételeket — s ebben benne van a költségek megtérítése is —, s ez a kiadás a költ­ségvetés terhére megy. Igen ám, de a mai napig egyet­len vasat nem adott a költ­ségvetés az önkormányza­toknak erre a célra. Szeged jegyzője azt a választ kapta tavaly ősszel, a sokadik sür­gető levelére, hogy majd kormányhatározat születik. Ezzel viszont nem lehet bé­lyeget, levélpapírt venni, az ígéretet a benzinkutaknál sem fogadják el fizetés he­lyett. A szegedi önkormány­zat már eddig is elköltött 300 ezer forintot például terembérleti díjakra, hirde­tésekre, de arra nem tud vállalkozni, hogy még meg­előlegezze­­ a költségvetésnek a bizottsági tagok személyes költségtérítését is. A képviselői keretből mo­st már van pénz — igaz, ez is a városé —, de nagyon ber­zenkednek a bizottsági ta­gok a tételes költségelszá­molás ellen. Honnan tud­jam, hogy a telefonszám­lámból mennyi az, amit munkára, és mennyi, amit magánbeszélgetésre számol­tak? Azt sem tudom elha­tárolni, hogy benzinből mennyi fogyott saját célra, és mennyi a bizottsági fel­adatok ellátására? A kérdé­seket Savanya Miklós, az 1- es számú földrendezési bi­zottság elnöke tette föl, s rögtön javasolta, hogy egy méltányos átalánydíjat álla­pítsanak meg költségtérítés­re. A parasztember van olyan becsületes, hogy ha havi ötezer forint plusz­kiadása van, akkor nem fog­­­húszat kérni. Dr. Tóth László erre azt válaszolta, hogy a kisgazda­­párt már állásfoglalást kért a Földművelésügyi Miniszté­ri­um jogi osztályától (a le­vél másolatát elküldték a miniszternek is) a költség­­térítés mikéntjéről. Válasz még nem érkezett. Szeged jegyzője szerint, ha az ed­digi számlákat kifizetnék, már semmi nem maradna az egymillió forintból. Hatvani Zoltán itt szólt közbe, hogy félreértés ne essék, ő nem terembérleti díjakra, hirdetésekre kérte ezt a pénzt, hanem a bizott­sági tagok saját zsebből fi­nanszírozott kiadásainak megtérítésére. Számos tisztázatlan kérdés fölmerült még — például a parcellák közötti dűlő­utak tulajdonosai, kezelői joga, illetve kötelezettsége, a részarány-tulajdonosok föld­jei kimérésének költsége, a mezőőrök, csőszök foglalkoz­tatása. A jegyző legjobb szándéka ellenére biztos vá­laszt nem tudott adni, hi­szen az ő nyakába­n végre­hajtási kötelezettség van, de amíg központi döntés nincs, mit hajt(as­son végre? A késő estébe nyúló meg­beszélésen végül is döntés nem született. A legfontosabb kérdésben is az a helyzet, hogy pénz van, de egyelőre az ablakban. MEGYERI VALÉRIA Pénteken este a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt székházába Hatvani Zoltán meghívta a Szeged környéki 8 földrendező és 6 földkiadó bizottság tagjait, vala­mint dr. Tóth Lászlót, Szeged város jegyzőjét. A téma: egymil­lió forint elosztása a földrendező bizottságok között. A pénz már megvan, a kérdés az, hogy mire lehet — kell — elkölteni. A Szabad Demokraták Országos Tanácsa elnöksé­gének tagja elmondta még, hogy a választási koalíció­val régi törekvés valósult meg. Az SZDSZ megalaku­lása óta természetes szövet­ségesének tekintette a Fi­deszt. A fiatal demokraták viszont éveken keresztül azt érzékeltették tevékenysé­gükkel, hogy valamennyi demokratikus parlamenti párttal közel azonos vi­szonyra törekszenek. De el­jött az ideje annak, hogy belássák, a politikai palet­tán e két párt közelebb áll egymáshoz, mint a többi­hez. Nem amerikai típusú párt az SZDSZ — jelentette ki kérdésre válaszolva Bauer Tamás. Szerinte az SZDSZ magyar párt, sajátos szociál­­liberális arculatával egye­dülálló nemcsak Magyaror­szágon, hanem Közép-Eu­­rópában is. Külön is érzé­keltette a párt „bal felé” nyitottságát egy utalással, hogy a jó évtizeddel ezelőtt Szegényeket Támogató Alap vezető aktivistái is az SZDSZ-hez tartoznak. Rózsa Edit országgyűlési képviselő a sajtótájékozta­tón bejelentette, hogy hol­nap kérdést intéz a Parla­mentben az igazságügyi és a népjóléti miniszterhez a szegedi közlekedési sztrájk­kal, és az ugyancsak Szege­den napvilágra került gyer­mekkereskedelemmel kap­csolatban is. Szerinte ugyan­is nem elszigetelt jelenség­ről van szó, másutt is elő­fordulhatnak. Ezért szeret­né tudni, mi az igazságügy­miniszter, a kormány állás­pontja az ilyen és hasonló jelenségekkel kapcsolatban. Elmondta még a képviselő­nő, hogy az SZDSZ-frakció ma indítványozza az Or­szággyűlésnek, újra tűzze napirendre az önkormány­zatokhoz címzett céltámo­gatását. A közelmúltban, el­fogadott törvény végrehaj­tási utasítása még nem je­lent meg. Az önkormányza­toknak viszont március 14- éig kellene beruházásaik­hoz a költségvetési támoga­tást megpályázniuk. Zsanna Szocialisták talán, kormány soha - Ma interpellálnak Bauer nem békül Az SZDSZ és a Fidesz választási szövetsége nem a baloldal ellen irányul. Néhány dologban hajlandók vagyunk együttmű­ködni a szocialistákkal is, vagy akár a Pozsgay-féle Nemzeti Demokrata Szövetséggel is, ha a helyzet úgy hozza. Elképzel­hetetlennek tartjuk viszont a konszenzust a jelenlegi kormány­­koalíció pártjaival - mondotta Bauer Tamás, az SZDSZ Program Titkárságának vezetője pénteken, a párt megyei szervezetének szegedi székházában tartott sajtótájékoztatón. S­ajnálatos, hogy mind­ez ismételten és egy „bűnbakként” fel­mentett, a rendőrség szerint viszont elkövetőnek minősí­tett, régóta folyamatosan áskálódó exfőelőadó sugal­­mazására következett be, úgy hogy közben nem hall­gattatott meg a másik fél, nem történt meg Bajnai úr állításainak a valós gazda­sági környezettel történő, szembesítése. Pedig, ha mindezt meg­tesszük, akkor egészen más­,­­ként fest a kép. Régi jó be­vált szokás, hogy féligazsá­gokat, részeseményeket a valós folyamatokból kira­gadva, rosszindulatúan meg­fogalmazva próbáljanak meg „kicsinálni”, valakit vagy valakiket. Ezúttal is ilyen esettel álunk szemben. A cikk „bomba témája” ugyanis az, hogy Bakai Ist­ván elnök az áfész vagyon­ból félmillió forintot jutta­tott saját fiának. Ezt két adásvételi szerződés adatai­val támasztja alá. „Csupán” arról feledkezik meg, hogy a két adásvétel időpontja kö­zött felmerült bankkamat összege pontosan annyit tesz ki, és ez a kamat az Áfész pénztárába, onnan pedig az MKHB makói fiókjába, illet­ve a szövetkezet célrészje­­gyes tagjainak a zsebébe „vándorolt” és a kft.-nél az ügylet kapcsán egy fillér haszon sem képződött. Bár egy ingatlannal kapcsola­tos ügyeket összefüggően kell vizsgálni, ugyan miért esett volna pl. arról is szó, hogy ezt az ingatlant a szö­vetkezet bérbe adta, majd jelentős haszonnal értékesí­tette? Akkor ugye csak ar­ról lehetett volna beszélni, hogy mennyit keresett az ügyleten az Áfész tagsága. A cikk Benkő Béla főosz­tályvezetővel kapcsolatos megállapítása is hasonló „korrekcióra” szorul. Való­ban tudomást szereztünk arról, hogy Bajnai úr felje­lentette nevezettet, sőt: „be­biztosította” magát, láppuk­nál­ is (Settenkedő Áfész far­kas c. cikkükben szereplő 3000 Ft-os „ügyről” van szó.) A Makó Rendőrkapi­tányság le is folytatta a vizs­gálatot, begyűjtötte az ösz­­szes bizonylatot. A Bajnai úr által jelzett „fiktív szám­la” és magánokirathamisítás helyett azonban csak egy szabályos átterhelési bi­zonylattal gazdagodhatott a gyűjteménye. Benkő Béla meghallgatására nem is ke­rült sor, szabálytalanságról visszajelzést sem szövetke­zetünk, sem a főosztályveze­tő nem kapott. Sajátságosan értelmezi Bajnai úr a szö­vetkezeti törvényt is, mi­közben azt pontosan citálja. Valóban minden tagunknak joga, hogy a tisztségviselők­től, vezetőktől (igazgatóság és felügyelő bizottság elnö­kétől és tagjaitól) felvilágo­sítást kérjen, a szövetkeze­tet érintő bármely kérdés­ről. Ez a kérdéskör általá­ban a cégnyilvánosságot, va­lamint a tag és a szövetke­zet közötti viszonyt „kölcsö­nös bizalmi jellegéből” fa­kadó témákat jelenti, és semmi esetre sem azt, hogy egy — a szövetkezettel per­ben álló — volt alkalmazott, tagsági jogaival visszaélve, folyamatosan zaklassa a szö­vetkezet dolgozóit. Eddig szándékosan nem ejtettünk szót — a sokadik cikk után sem — arról, hogy tulajdonképpen ki­csoda is Bajnai Károly? Nem kenyerünk a személyeske­dés, de a tisztánlátás érde­kében mégis szükségesnek látszik erről is szót ejteni. Valóban szerencsétlen „bűn­­bak”-e, vagy rosszindulatú áskálódó? A szövetkezeti tagság érdekeit szolgáló jó szakember-e, vagy indokolt volt rendkívüli elbocsátása? Bajnai Károly munkavég­zése, viselkedése hosszú időn keresztül megfelelő volt. Sajnos az utóbbi években egyre gyakrabban előfordul­tak életvitelében, munkához való viszonyában kifogá­solható események, így: a munkafegyelem sorozatos megsértése, italozás, munka­köréhez méltatlan magatar­tás stb. Ezek vezetői tekin­télyét aláásták, munkája megbízhatatlanságában, mi­nőségi romlásában mutat­koztak meg. Ezek együttes hatására egyre alacsonyabb beosztásokba került. Átmi­nősítésének indokoltságát támasztják alá az irattá­runkban elfekvő szóbeli fi­gyelmeztetések, a fegyelme­zés több fokozatát jelentő eljárások anyagai, valamint a többszöri jelentős anyagi juttatások megvonásával kapcsolatos bizonylatok (el­nöki figyelmeztetés, fegyelmi megrovás, szigorú megrovás, utolsó figyelmeztetés, pré­mium megvonás, nyereség­­részesedés csökkentése stb.) A képhez tartozik az az eset is, hogy ittas állapot­ban az eljáró rendőrökkel szemben garázda magatar­tást tanúsított, és ezzel kap­csolatban szabálysértési el­járásra került sor, pénzbír­ságra büntették. Egy másik alkalommal is mozgatta meg — szintén ittas állapotban — a makói rendőröket, ami­­koris szerinte líbiaiak törtek be a lakására, és elvitték a feleségét. Ezekről az eseményekről a makói rendőrkapitány át­iratban értesítette szövet­kezetünket, és mivel vezető beosztású alkalmazottról volt szó, megfelelő intézke­désünket kérte. Színesíti az összképet, hogy tudomá­sunk szerint az 1991 augusz­tusában ittas állapotban el­követett gázolás miatt jelen­leg is folyik nevezett ellen a büntetőeljárás. Vélhetően ezek az események magya­rázzák Bajnai Károly kibé­­kíthetetlennek tűnő ellenér­zését, folyamatos áskálódá­­sát a vele szemben eljáró szövetkezeti vezetőkkel szemben. Ami Bajnai úr soron kö­vetkező küldöttgyűlésünk­kel kapcsolatos elképzelését illeti, megjegyezzük, hogy küldöttgyűlésünk — ugyan­úgy, mint igazgatóságunk és felügyelő bizottságunk — sajnos nem először foglal­kozik ezzel az üggyel, azt részleteiben ismeri. Végeze­tül : szeretnénk remélni, hogy a Reggeli Délvilág ezt a közel 1 éve folyó szemé­lyes indíttatású ügyet lezár­ja. (­Papucsszöget az elnök­nek, Papírrepülők, Settenke­dő áfész-farkas, Áfész-famí­­lia c. cikkek). Illetve ameny­­nyiben mégis tovább kíván­ja folytatni a vitát, akkor a jövőben mellőzi a hasonló beállítású egyoldalú infor­mációk közreadását. Makó, 1993. február 27. Makói Maros Menti Áfész vezetői Az áfészfamília visszavág Sajnálatos, hogy a Reggeli Délvilág február 25-ei számában részközgyűléseink előtt ism­ét megjelent egy időzített cikk, amely szövetkezetünk vezetését, személy szerint az áfész elnökét és főosz­tályvezetőjét „veszi célba”, ez alkalommal az elnök fia által vezetett kft.-t sem hagyván ki a sorból. A cikk úgy főcímében, kommentárjá­­ban, mint fogalmazásában , egyaránt alkalmas arra, hogy zavart keltsen szövetkezetünk tagjai sorában, lejárassa a szövetkezet vezeté­sét, félreinformálja a város és környékének közvéleményét. Vásárhelyen, nagy vitában Ki hallgatja meg a parasztot? — A Fidesz nem vétózta meg az első kárpótlási tör­vényt, csak ellene szavazott, a miniszterelnök, majd a köztársasági elnök vetette fel az alkotmányellenessé­gét — mondta Glattfelder Béla országgyűlési képvise­lő, a fiatal demokraták ag­rárpolitikai szakértője, Szen­ti András képviselő kérdé­sére válaszolva tegnap este, a hódmezővásárhelyi város­háza dísztermében megtar­tott fórumon. Véleménye szerint a Fidesznek nincs miért pironkodnia a történ­tek az ő álláspontját igazol­ták. Ettől függetlenül min­dent megtett és megtesz a törvény eredményes végre­hajtásáért, hiszen egyebek mellett a következő kor­mány válláról vesz le ezzel a cselekedetével nagy ter­het.­­ Azt hiszem, ebben a teremben kevesen vannak olyanok, akiknek a család­ja nagyobb földbirtokkal rendelkezett, mint az enyém — jegyezte meg. — Tulaj­donképpen én is a saját ér­dekeim ellen szavaztam. Dr. Szabó Lajos, a város kisgazdapárti országgyűlési képviselője mindehhez hoz­zátette: a legnagyobb vesz­teség 1947—48-ban ugyan­akkor a kis- és középpa­rasztságot érte, mivel a kol­­hozosí­tással a polgári szö­vetkezeti mozgalom felé ve­zető útról térítették le. — Ma is az a meglátásom — folytatta gondolatmenetét —, hogy a termőföldtulajdon­hoz való jutás sokkal ha­marabb végbement volna, ha a reprivatizációt fogadja el az Országgyűlés. Kissé indulatos hozzászólásában Tóth Pál azzal vádolta meg dr. Zsíros Géza kisgazda­­párti országgyűlési képvise­lőt, a Parlament mezőgaz­dasági bizottságának elnö­két, hogy szétveri a nagy­üzemeket. Az egykor közép­paraszt Hofecker József er­re úgy reagált, hogy rövid­ke történelemórát tartva, perceken át ecsetelte, az élősködők, a vörös bárók kereskedelmi lobbyja miatt milyen közel került az or­szág a Balkánihoz. — Tessék ránk tám­aszkodni, itt va­gyunk — fejezte be —, csak mellőzötten. (d 1.) M­egállapodás jött létre a minap a vásárhelyi önkor­mányzat és a Munkáért Alapítvány között. Miként azt Novák Imre polgármester-helyettestől, vala­mint az alapítvány képviselőjétől megtudtuk, a város komoly foglalkoztatási problémával küszködik, az elhe­lyezkedésre vágyók sokszor nem tudnak magukkal mit kezdeni. Gyakran tanácstalanok, ezért a már említett alapítvány igyekszik a segítségükre lenni. A Polgármesteri Hivatal népjóléti irodája természete­sen segít a bajba jutottakon, miként a munkaügyi hivatal, ám akadnak olyan részletkérdések, melyekre — érthető okok miatt — nem kaphattak bővebb tanácsot, magyaráza­tot. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az érintett irodák­ban gyakran olyan nagy a tumultus, hogy nem tudnak behatóbban foglalkozni az ügyfelek problémájával. Vásárhelyen alapítvány segíti a munkanélkülieket Novák Imre példaként említette, történetesen, ha valakinek olyan gondja van, amit a társadalombiztosítónál tud elintézni, eddig nem világosították fel, hogyan intézze ügyes-bajos dolgait. Az alapítvány most ebben óriási segítségére lesz az állástalanoknak, a pályakezdőknek, és mindazoknak, akik igényt tartanak a szaktanácsadásra. Közérthetően magyarázzák el nekik egyebek között a foglalkoztatási, a szociális és egyéb törvények lényegét. A Munkáért Alapítvány részére irodát biztosít a Polgármesteri Hivatal. Ez a helyiség a földszinten talál­ható. A 9-es számú szobában minden kedden és csütörtö­kön délután 2­4 óráig fogadják az ügyfeleket. A Munká­ért Alapítvány hivatalosan március elsejétől kezdi meg ténykedését Vásárhelyen. A már említett irodát azoknak a figyelmébe is ajánljuk, akik nem ismerik, milyen lehetősé­gek vannak e városban a továbbképzésre. Ugyanakkor a munkahelyekre vonatkozóan bővebb információt és tanácsot kaphatnak. Az alapítvány ugyanis igyekszik részletes információkat gyűjteni a városban a munkalehetőségekről, minthogy nemcsak a munkaügyi hivatallal működik majd együtt, hanem a cégektől, a vállalkozóktól, iparosoktól, és nem utolsósorban az intéz­ményektől is érdeklődik majd, milyen profilú káderekre tartanak igényt. (pusztakeresztúri) % ' -1 mi.mán.um« Dl id jVUiA-Cf lis&jj

Next